Krúdy Gyula: A kártya (egyfelvonásos)

[…]

***

Krúdy Gyula hatalmas életművében (ötven regény, több ezer elbeszélés, ugyanannyi publicisztikai írás) csak szerény helyet foglal el a dráma. Eddig mindössze a Kárpáti kaland, Az arany meg az asszony, Zoltánka, A vörös postakocsi és Három holló című színművét ismertük. S azokat a drámatöredékeit, melyeket ugyancsak az Alföld publikált 1969-ben.

Pedig Krúdyt nagyon is érdekelte a színház! Tizenhat esztendős korában, érettségije előtt, s közvetlenül utána, ő volt az ország legfiatalabb színikritikusa a debreceni szabadelvű párt lapjánál, a Debreczeni Ellenőrnél. – Ez a vonzalma egész életén át kísérte, tanú rá sok-sok színházzal, színművel, színésszel foglalkozó cikke, és Pálmay Ilkáról szóló regénye, a Primadonna. Hogy nincs több színműve, annak többek közt az is oka lehet, hogy a Zoltánka – melyet oly szeretettel írt Petőfi fiáról –, megbukott. A vörös postakocsit, amelyet már előadásra elfogadott a Nemzeti Színház, visszautasították. (Így büntették meg többek között ezzel is, hogy rokonszenvezett a Tanácsköztársasággal.)

Következő egyfelvonásosa Kerényi György jóvoltából került napvilágra. Eddig „A Kék madár” című irodalmi, művészeti folyóiratban rejtőzködött. – Ki tudja, még mi mindent rejtegetnek az író kincseiből máladozó, töredező lapjaink?

A tízes években számos középkori témájú írása jelent meg, mint A középkori város, Kárpáti éj, Pillangós papucsok, A lepecsételt asszony, Krisztus takácsa, Esti út, Középkori éjjelen, Bőrcsuha, Jézuska csizmája, A barátok, Pénzverők, A hiúság, A kártyások stb. Ezeknek egyike-másika azóta is zeneszerzőre vár! Különösen a Bőrcsuha termett operára! Egy kóbor zsoldos katona és a világszép, férjgyilkos Schmidt mézeshalácsosné végzetes találkozásáról szól.

A kártya előfutárja a Kártyások című elbeszélés, amely így kezdődik:

„Künn zúgott a téli förgeteg, a vihar kévékben sodorta a havat, a szél legszilajabb nótáit vette elő és a távoli erdőből, amely ritkás tölgyfáival, mint valami hegyoldali temető feketéllett idáig, olykor tompa farkasüvöltést hozott a szél. A tél vad dühe tombolt, a határszéli kis vendégfogadó körül. Itt állott egymagában a kis fogadó a hegynyeregben, azon az úton, amely Lengyelhonba visz. Máskor zajos szokott lenni a kis tanya az utazók, vásárosok lármájától, ebben az istenítélet időben, amely napok óta dühöngött a hegyek között, csupán két vendége volt a csárdának. De az a kettő aztán fölért egy tucattal. Egy zsoldoskatona volt az egyik...”

KRÚDY ZSUZSA

(Alföld /Debrecen/, 1975/3. /március/ 3-10. p.)