Krúdy Zsuzsa

Egy ma is időszerű javaslat Krúdy Gyula hagyatékából

Riportrajz Krúdy Gyuláról

Édesapám, Krúdy Gyula 1918 őszétől 1930 tavaszáig lakott a Mar­gitszigeten. Itt kötötte második há­zasságát, amelyből születtem. Az esztendő nagy részében madárdalra, rigófüttyre ébredtünk, míg télen érintetlen, szikrázó hótakaró alatt álmodtak a virágok, bokrok, füvek és fák. Valamennyi évszak megejtő és felejthetetlen volt. Édesapám egész életében leírhatatlan hivatástudattal, szorgalommal dolgozott. A hajnal rendszerint íróasztalánál találta és sokszor még a déli harangszó is. Ez a rendszeres napi munka a titka rend­kívüli termékenységének!

Ezekben az években írta, a többi között, Bukfenc, Napraforgó, N. N. egy szerelemgyerek története, As­szonyságok díja, Az útitárs, Nagy kópé, Hét bagoly, Őszi versenyek, Pesti nőrabló, Mohács, Aranyidő, Templárius, Utolsó gavallér, Welszi herceg, Mesemondások Jókai Mór­ról című regényeit; a világ talán egyedülálló irodalmi Álmoskönyvét; számtalan novelláját, újságcikkét. Innét szerkesztette 1919-ben a pro­letárdiktatúra alatt, Móricz Zsig­monddal együtt, a Néplapot, s írta meg a Kápolnai földosztást, a Havasi kürtöt. Itt volt 1921-ben a Szigeti Séták főszerkesztője. (Erről a nemmindennapi, lírai folyóiratról majd máskor számolok be.)

1926 tavaszán a kertészek munká­juk közben emberi csontokra, jól fejlett lábszárakra, koponyákra, kü­lönböző használati tárgyakra, fegy­verekre bukkantak. Ennek nyomán tervszerű ásatások kezdődtek, ame­lyeket apu nagy érdeklődéssel figyelt. Már addig is szenvedélyesen kutatta, magyarázta a Sziget történetét. Ezek az események ihlették a Szent Mar­git leánya és a Templárius című regé­nyeit – és az alábbi tervét, amelyben egy szigeti múzeum létesítésének szükségességét vetette fel.

 

A Közmunka Tanács méltóságos Elnökségének,

Budapest.

Alulírott mély tisztelettel kéri a Közmunkák Tanácsát, hogy járuljon hozzá a Szt. Margitszigeti Museum létesítéséhez. A Margitsziget egyik leg­régibb épületének, a 140 éves régi kastélynak egyik erre a célra alkalmas tágas szobájában véleményezném a fölállítandó, állandó jellegű, minden belépőnek ingyenesen rendelkezésére álló museumot, amely a Margitsziget 1000 éves múltját tárná az érdeklődők elé.

A Szt. Margitsziget a Közmunka Tanács kezében oly nagymérvű átalakuláson megy keresztül, hogy teljesen megváltozva és újjászületve fog a látogatók rendelkezésére állani; a museum őrizné az utódok számára régi képét a birtokomban lévő és a létesülendő museum számára szívesen átengedett metszetek, rajzok és fotografiákban.

A Szt. Margitsziget históriája össze van forrva Árpádházi királyainkkal: Szt. István, Vak Béla, Szt. Margit, V. István a sziget lakói voltak, emlé­keiket gyűjteném és őrizném a museum­ban, különösen IV. Béla királyunkra vonatkozó relikviák érdemelnek figyel­met, nagy királyunk a tatár vész után e szép szigeten fogott hazánk feltá­masztásához.

A katholicizmus hazánkban szintén a Margitszigeten ültette a legpompá­sabb csemetéit. Kolostorok és zárdák épültek az Árpádok alatt a Margitszi­geten, amelyekről ma már csak néhány kő és régi rom beszél.

A mai nemzedék szívesen keresi föl a Margitszigetet, bár nem ismeri a múlt­ját, mégis a história szárnyait érzi maga körül árnyas utai alatt. Amit elmulasztottak eddig a sziget merkantill-érzékű bérlői: a Közmunkák Taná­csának kell az ifjúságot és az ide vetődő idegent felvilágosítani.

A tanuló ifjúság, amely mindmáig csak szórakozni jár tanítóival és taná­raival a szigetre, a museumban egy óra alatt megismerkedne a legendás száza­dok legendás, hősi, önfeláldozó, szent alakjaival. Kegyelettel és tudással távozna a sziget minden látogatója.

Hányan tudják, hogy Toldi Miklós Piroskája is a Margitszigeten pihen? A Margitsziget őrzi az 1838-iki nagy árvíz emlékeit, amelyet Jókai Mór a Kárpáthy Zoltánban oly festői módon elevenít meg.

Felejtik Arany Jánost.

Felejtik a nagy nádorispánt, aki legszebb éveit a Margitszigeten töl­tötte.

Az ő emlékeiket, relikviáikat és képüket gyűjteném és őrizném a muse­umban, amely egyaránt szolgálná a tudóst, a kutatót, a szórakoznivágyó látogatót, tanítaná az ifjúságot és 1000 éves múltunk dicsőségeiről szólna az idegenekhez.

Más volt a sziget az Árpádok alatt és más a török hódoltság idején. Megint más Szt. Margit apáca-szűzei idején és más a nagy nádor ispán korában.

Könnyen rekonstruálni lehet a szi­getet a különböző századokból, okmá­nyok, rajzok, történelmi studiumok alapján bármely korszak Margitszige­tét (kellő kicsinyítéssel) meg lehetne konstruálni. Időnként kiállításokat lehetne rendezni különböző margit­szigeti századokról, amely kiállítások természetesen ingyenesek volnának. Tanulságos látványossággal szolgálná­nak a tanulnivágyó ifjúságnak, szóra­kozásul a nagyközönségnek, aki a drága belépőjegyért legalább ilyenfor­mán kapna valamit.

Ugyancsak a museumi terv kapcsán a különböző kiállítások idején élőképek­ben lehetne bemutatni a Margitsziget régi életét a Feszty körkép mintájára.

Könyvek, metszetek, gyűjtemények egészítenék ki a museumi anyagot. Egy beadvány keretében nem sorolhatom fel mindazon terveimet, amelyek a Margitsziget történelmi múltjának felelevenítésére szolgálnának.

Ha a nagytekintetű Tanács alkal­mat adna szóbeli előadásra: nagyon szívesen állanék rendelkezésre.

Az elmondottakkal indoklom rövi­den, hogy miért tartom szükségesnek a Margitszigeti Museum felállítását, amelynek szervezésére és vezetésére ingyenesen vállalkozom.

Saját személyemre vonatkozólag bátor vagyok megemlíteni a Templárius és Szent Margit leányai című regényei­met, a Szigeti Sétákat és rövidebb-­hosszabb elbeszéléseim csapatát, ame­lyek mind a Szt. Margitsziget ködös múltját világítják.

A sziget 1000 éves múltjának em­lékei, adatai és relikviái mind a birto­komban vannak.

Szt. Margitsziget. 1927 augusztus.

Krúdy Gyula

 

A szép terv azonban csak terv maradt, mert még ennek az eszten­dőnek decemberében el kellett köl­tözködnünk a kastélyból, a felsőszige­ten levő igazgatósági épületbe. (Ezt is elsöpörte a háború.)

A kastélyt pedig múzeum helyett póló clubnak, póló bárnak alakították át a születési és pénzarisztokrácia számára.

Ezzel véget ért csendes, idillikus, vidékies életünk, s elkezdődött a búcsú imádott szigetünktől. Még rövid egy-két év, s lassan minden épület prózai kereskedelmi vállalko­zássá vált, a kispénzűeknek távozniok kellett a paradicsomból. Mi Óbudára kényszerültünk.

Vajon nem lehetne-e, korunkban némileg korszerűsítve, megvalósítani Krúdy érdekes ötletét?

 

A ház, amelyben Krúdy Gyula és családja lakott a Margitszigeten 1918-1927-ig. A képen látható, hogy a ház ráépült a középkori kolostorromra. Az épület elpusztult, de a középkori romfal ma is áll. A rajta levő tábla azonban téves: a Margitszigeti Kis Szálló nem volt azonos ezzel az épülettel, hanem a felső­szigeten a mai Nagyszálló közelében állott

*

(A beadványban szereplő 140 éves kastély: tulajdonképpen egykor az öreg nádorispán nyári lakja, villája. A mi időnkben lakóház gyanánt szol­gált. A földszinten és emeleten 3-3 bérlakás volt benne. Ma már csak egy többszáz éves romfal és a kastély re­konstruált maradványa található a sziget közepe táján.)

 

(Budapest, 1970/4. /április/ 30-31. p.)