KRÚDY GYULA: BUDAPEST VŐLEGÉNYE CÍMŰ REGÉNYÉNEK KELETKEZÉSÉRŐL

(ADALÉKOK AZ ÍRÓ ALKOTÓI MÓDSZERÉHEZ)

I.

A Podmaniczky hagyatékot 1924-ben oldották fel a zárlat alól, ahogyan ezt Krúdy Gyula a Reggeli Hírlap 1930. ápr. 20-i számában megírta.

 

„Kedvesebb és mulatságosabb regényt régen olvastam, mint báró Podmaniczky Frigyes hátrahagyott iratait, amelyeket az »Öreg báró« (halálát érezvén közeledni) a Nemzeti Múzeum könyvtárára bízott: azzal a kikötéssel, hogy a lepecsételt csomagot születésének századik évfordulóján, születésnapján bontsa fel az a valaki, aki netán kíváncsi volna a lepecsételt iratcsomag tartalmára. Én körülbelül egy hónappal későbben jelentkeztem az »Öreg báró« századik születésnapjánál: még­pedig Supka Géza doktor úr figyelmeztetésére... A titkos csomag még felbontatlan volt, Felkérésemre egy kedves múzeumi tanárnő utána nézett az Öreg báró letétjének... Más jelenlevők és »örökösök« hiányában: az ifjú tanárnővel ketten láttunk neki a csomag felbontásának... Tíz vagy tizenkét kötetnyi kézirat volt itt, amelyeket az Öreg báró talán éppen régi fakult tintával szabályosan elvagdalt nagy­ságú papíroslapokra írt. A diósgyőri víznyomásos papírlapok mellett helyet foglaltak olyan teleírt papírlapok is, amelyek­nek egyik oldalán valami kifizetett számla nyomai voltak... Báró Podmaniczky Frigyes volt a legjobb szívű ember és a leghűségesebb barát a régi Magyarországon. Aki vagyonát, írói honoráriumát, majd később nyugdíját mind-mind a barátainak »adta a rendelkezésére« ha azoknak szükségűk volt arra. Tanulságos élete volt. Ezt majd életrajzából mások is megtudják.”

 

Az író ettől a naptól kezdve izgalommal és érdeklődéssel kezdte olvasni ennek a különös, jelentős férfiúnak naplóit, vallomásait regényeit. A naplókat kijegyzetelte. (Fentmaradt jegyzeteit II. alatt közöljük.) Ha kortörténeti, történelmi témán dolgozott, mindig számos forrásművet: könyvet, újságot, iratot tanulmányozott át, melyekről feljegyzéseket készített. Ilyeneket készített például Pálmai Ilkáról és a Tiszaeszlári Solymosi Eszterről írt regényeihez.

 

1924 és 1933 között íródtak a Podmaniczky témájú írások. Amikor Krúdy erről a munkájáról nyilatkozott, mindig regényről beszélt, holott önálló, sőt néha egymással nem is teljesen szinkronban levő novellákban, tárcákban dolgozta fel P. élettörténetét. Regény végül úgy lett belőle, hogy az író elbeszéléseiből regényfejezeteket csinált és a Budapest vőlegénye címet adta nekik.

 

Íme a fejezetek: 1. Frigyes első szerelme és menekülése (Budapesti Hírlap – 1929. dec. 25.); 2. Eliz (Pesti Napló – 1930. febr. 2. és 6.); 3. Beniczkyné Bajza Lenke a legszebb kékharisnya (Magyarság – 1930. 187-89 sz.); 4. A főlövészmester (BH – 1930. ápr. 20.); 5. A bálkirály­nő, vagy egy Hamlet-jelmez története (PH – 1930. május 4.); 6. P. Frigyes egyik utazása (BH – 1929. dec. 29.); 7. Jöjj vissza a más­világról (Új Idők – 1930. febr. 9.); 8. Kossuth Lajos követválasztása (Magyar Hírlap – 1930. jún. 8.); 9. Tisza Kálmán honalapítása (Magyar­ság – 1930. júl. 6.); 10. A Sugár-út meghódítása (Magyarság – 1930. jún. 8.); 11. Sugár-út (PN – 1930. márc. 2.); 12. Bajza Lenke, avagy az üveglábú ember (Új Idők – 1930. jún. II. kötet. 85-87 l.); 13. József nádor, vagy hogyan került a grófnők kezébe és mulattatta a gróf­nőket Podmaniczky Frigyes (PN – 1930. máj. 18.); 14. Pollux (BH – 1930. júl. 6-11.); 15. 1870 : X : tvc (Magyarság – 1930. jún. 15.); 16. Lenke napja az aszódi kastélyban (PN – 1930. aug. 15.); 17. Az Andrássy út vőlegénye (Színházi Élet – [dátum ismeretlen]); 18. Nők kincse, vagy egy 106 esztendős fiatalember nagyvilági kalandjai (PN – ­1930. okt. 5-12.); 19. Fehérné, egy politikai rejtély (Magyarság – ­1930. nov. 11.); 20. A csárdás diadala (Színházi Élet – 1931. nov. 27.); 21. Podmaniczky Frigyes a század legszabályosabb gavallérja (Magyar­ság – 1929. márc. 17.); 22. A Lövölde-bál után, vagy egy lószerszám története (Magyarság – 1933. jan. 8.); 23. Ki volt a legjobb ember? (Reg­geli Hírlap – 1930. ápr. 20.); 24. Budapest vőlegénye (A Reggel – ­1930. május ?); 25. P. F. a 19-ik század utolsó szeladonja (Világ – 1926. márc. 7. és 21.); 26. Pest szerelmese: P. F. (Polgár – 1925. jan. 10.); 27. P. az utolsó magyar lion (Magyarság – 1927. jan. 9.); 28. Podmaniczky Frigyes szakálla (Világ – 1924. aug. 28.); 29. Egy nő, aki önzetlenül szeret (Szabolcs-Szatmári Szemle – 1969/10. sz. kézirat birtokom­ban.); 30. Milyen volt az Andrássy út? (Újság – 1932. máj. 29.); 31. Érzelmes piknik a Casinóban (Meg nem jelent írás – kéziratban birtokomban.); 32. A szép Podmaniczky (Kézirattöredék – OSZK-ban).

 

A felsoroltakból és esetleg még rejtőzőkből áll a szóban forgó kiadatlan Krúdy-regény. Terjedelme mintegy 400 oldal.

 

Felmerül a kérdés; amiért választotta regényalakjának Krúdy a bárót? – A választ ő maga adta meg 1930 májusában A Reggel című lapban:

 

„Podmaniczky Frigyes, akit új regényem hősének választot­tam: alkotott... Megalkotta az évtizedekig uralkodó szabad­elvű pártot. És amikor készen volt vele, akkor leült mellé, mögé hangtalanul gibicelni, »szolgálni«. – S a végzet szerint Tisza Kálmánnak kellett jönni, hogy azok az évtizedek elkez­dődjenek P. F. életében, amikor élete végéig ugyan »szolgálat«­ban maradhatott, de alkothatott is. Megépítette a Sugár-útból az Andrássy-utat: megcsinálta és vezette a magyar kir. Opera­házat azon a helyen, ahol az ő férfikorában még sással benőtt mocsarat látott. Felépítette az új-Budapestet, amelynek széppé, naggyá, gyönyörűvé való fejlesztését akkor is leg­nagyobbrészt a szerényen háttérben maradó Podmaniczky Frigyes bárónak köszönhetjük, ha a főváros nem is róla, hanem a telkeket adományozó László rokonáról nevezi el a mai Pod­maniczky-utcát.” (Most Rudas László utca.)

 

Az író és forrásanyagának viszonyáról álljon itt egy kiragadott, de igen érzékletes példa. Krúdy a P. naplótöredékek második köteté­ben beleragasztva találta meg a csárdás születéséről szóló lapkivágást, melyet P. saját megjegyzéseivel fűszerezett.

 

„Mialatt összeállítottam emez adatokat... jelent meg az »Egyetértés« 1887-ik Január 30-ki számában egy tárczacikk ezen cím alatt: Ki tette a csárdást szalonképessé? E tárczacikk részben ugyanazon vezérelmét tárgyalja melyet én körvonalaz­tam naplómban: de annyira részletesen s szépen adja elő magát... hogy az én dolgozatom helyébe ide iktatni tartot­tam leghelyesebbnek.” (P. a cikk szerzőjét nem említi, s a kivágatból sem tudhatjuk meg.)

 KI TETTE A CSÁRDÁST SZALONKÉPESSÉ?1

„Gróf Széchényi István a középső nagy csillár alatt megállván egy véle ösmerős, tisztességes koros úr mély bók mellett azt mondá neki: »Exczellenc még ily szép bálja nem volt a kaszinónak egy sem, s az a francia négyes valóban nagyon szép táncz.« Mire a gróf azt válaszolá: »Valóban szép a bál is, a francia négyes is,« s azután mintegy az egész társasághoz intézetten, kissé emeltebb hangon ezt tevé hozzá: »Hanem uraim, különös dolog előttem, hogy itt szebbnél-szebb idegen tánczo­kat tánczolnak, de a legszebb tánczot, ami magyar tánczunkat nem! ... Ugyan uraim, nem ismernek valakit az itt levő ifjú urak közt, ki a magyar tánczot el tudná most itt a szünóra alatt járni?« – Orczy Pista! – kiáltott fel valaki... a fiatal báró gyönyörű hugával szépen és népiesen járták el a magyar nép tánczát... A gróf nyájas szavakkal köszönte meg az ifjú bárónak szívességét és vele kezet szorítva mondá: »Ez az én tánczom.« Azután a közönséghez fordulva kérdezé: – És hát miért ne lehetne ezt a tánczot itt is és mindenütt tánczolni? ... A kezdet meg volt.”

KRÚDY: A CSÁRDÁS DIADALA2

„Széchényi István szokás szerint a táncterem kellős közepén, a nagy csillár alatt állva szemlélődött a Casino táncestélyén... Az ifjú Podmaniczky azt jelentette a Casino elnökének, hogy a szünóra (Raststunde) ideje elkövetkezett, azaz megjött a pillanat, amikor Orczy István báró ama régen ígért magyaros táncot műsoron és táncrenden kívül bemutatná, ha erre az elnökségtől felhatalmazást nyerne. – A gyöngyösi kapások táncát? – helyeselt Széchényi... A gyöngyösi »kapások tánca« után, amelyet egymagában lejtett, hirtelen kézenfogva a terem közepére vezette a hölgykoszorúból hugát, Orczy Eliza bárónőt és a már említett cigányképű másod­hegedűs zenéjére eljárta vele a régen felejtett magyar csárdást... amelytől a jelenlevők egyértelműen el voltak ragadtatva. De különösen Széchényi István, aki nyomban lelkesülten felkiáltott: – Ez az én táncom. Ne merészelje többé előttem kárpálni senki a magyar csárdást. Bevezetjük a Casino táncrendjébe!” 

KRÚDY: JÖJJ VISSZA A MÁSVILÁGRÓL3

„...A táncterem közepén Széchényi István gróf állott és a Nemzeti Casino nagy csillárja különös dolgot világított meg a táncszünetben. Orczy Pista báró, ez a felejthetetlen, sudár, ifjú dalia a gyöngyösi kapások táncát mutatta be Széchényi Istvánnak, hogy végre »kaszinó­képessé« tegye ezt a mellőzött táncot, amelyet csárdás név alatt is emlegettek... Orczy Pista báró felhasználván az éjféli táncszünetet: újból jelt adott a zenészeknek Martinovics nótájához és a szomszédos társalgóteremből kézenfogva elővezette a nagycsillár alatt gyülekezett kaszinói elnökség elé hugát, Orczy Eliz bárónőt... Ez az én táncom! mondotta Széchényi István a gyönyörű táncospár lejtése után és a gyöngyösi kapások tánca e farsangi nap óta Magyarország minden báli összejövetelén a műsorra került.”

A példa még meggyőzőbb lehetne, ha az írásokat teljes terjedel­mében közölhetnénk.

 

Vannak, akik tévesen azt hiszik, hogy Krúdy távol a realitástól álomvilágban élt s alakjait, történeteit csupán a fantázia szülte, és mert általában kevéssé ismerik igazi alkotói módszereit, ezért II. alatt közlöm Krúdy Gyula fentmaradt jegyzeteit, melyeket a Budapest vőlegényéhez a Podmaniczky-naplókból készített.

Szeretnék ezzel is hozzájárulni valódi írói arcképének kialakításá­hoz.

 II.

I. Gyermekéveim 1824-1834

II. Tanulókorom 1834-1843

III. Ifjúságom 1843-1859

IV. Férfikorom 1859-1881.

 

Gyakorlott naplóíró, mert naplót írt már a nagyapja is P. Sándor. 1887-ben kezdi írni: Szerző ajándéka 1888 október 2. „Hosszas habozás után, barátaim unszolásának engedve, végre ráadtam magam arra, hogy naplótöredékeimet összeállít­sam.” Nagyapja 12 fia közül, atyja volt a legifjabb, Károly. Nagyanyja báró Jeszenák-leány. Kardos asszonyság, nagy ren­det tart Aszódon. Németül beszél mindenki. Házasságáig Sándor nagyapa magyarul írja naplóját, azután németül. Könyvtár, képtár, fegyvergyűjtemény. Atyját XII-ik Károly­nak nevezték. A dadától kezdve a vadászig mindenki német volt Aszódon. Atyja belekeveredett a Martinovics-féle össze­esküvésbe. Bécsbe internálták. Ezen idő alatt orvosi tanulmá­nyokat végzett. Kegyelmezés után Szászországba, Sch.-be megy bányász-hallgatónak, majd Selmecbányára. Hivatalt vállal, a bányatanácsosságig viszi, de miután mint evangélikus nem lehetne bányagróf: állásáról lemondott, testvérbátyjá­val megosztozik Aszódon és Pesten él. Mandarinoknak csúfolja a hatóságokat.

„A nagyúri nők részéről sem részesült édesatyám valami külö­nös előszeretetben, mert azt tartotta: a magyar nő arravaló, hogy az ember szerelmeteskedjék vele” (amint azt túl a rendén gyakorolta is).

Első felesége egy Charpentier nevű francia emigráns (tánc­mester?) leánya, gyermektelenül elhalt. Pestről visszamegy bánatában Szebenbe, ahol valamikor bányatanácsos volt. Megkéri Hossticz-Dänkendorf Eliza (1812) egy szász miniszter leányát. A házasságból 8 gyermek származott.

Atyja kiváló műveltségű, de német. Berg, gazdasági felügyelő építi (Szászországból) a majorokat. A „cifra major” ma is meg van és báró Radvánszky Jánosé.

A besnyői kolostor és Aszód között nagy a barátság. A kapu­cinus barátok eljönnek az evangélikus urasághoz. A gödöllői herceg Grassalkovich Antal alapítja a besnyői kolostort családi temetkezési helyül. A kolostorban írja Fessler Magyarország történelmét, majd hirtelen megunja magát, protestáns lesz és Oroszországba megy. Gödöllő és Aszód között a múlt század (18-ik) végén sűrű barátságos érintkezés folyik. Táncvigalmak, színielőadások. Belitzky pesti női fodrász jár ki A.-ra és G.-re. A 40-es években elmeséli fia (Belitzky szabó üzletében, hogy milyen frizurákat csinált P. nagynénjeinek és a hercegkisasszo­nyoknak.)

P. atyja zsidókat és svábokat telepít A.-ra a kereskedelem és ipar fokozása céljából. A kastély – épülete az ősiség tör­vényei szerint a legkisebb fiúé, P. atyjáé. Bátyja, Sándor azon­ban nem akar A.-on maradni és úgy osztoznak, hogy a major­ság és az udvar Sándoré legyen. Az emlékiratok e fejezetének címe: „Két dudás egy csárdában meg nem fér.”

Harmadik fivér János. Az akkori szólásmód szerint: nagy... „Temérdek adóssága s kisasszony életmódja végre is azt ered­ményezték, hogy adósságai kifizettettvén, a család által kita­gadtatott. Utóbb, mint szerzetes hal meg Pest egyik kolos­torában. A lányok, a nagynénik között – egyik Szirmay Józsefné, másik br. Prónay Gáborné, harmadik báró Buja­novszky tábornokné, negyedik gróf Beleznay tábornokné – ­özvegy korában a Beleznay-kertet nyári lakává tette. Ötödik Hodossy Miklósnak 1848-iki nagyváradi kormánybiztosnak anyja. Marianne leánykorában halt el.

P. 1824. június havában született a Cukor (mai gróf Károlyi utcában,) szemben a Károlyi kerttel egy 2 emeletes házban. 1829-ben költöznek az újonnan épült Pollák-bérházba a Fürdő utca és a Szél-utca szegletére. A ház 1887-ben a gr. Wenckheim családé volt. Pollák, mint József nádor pártfogoltja építi „Pest legszebb épületét” a Nemzeti Múzeumot.

Kik jártak a pesti Podmaniczky házhoz?

Sitzedius, Haberle, a füvészet tanára és a 100 éves naptár szer­kesztője, hetenként kétszer ebédelt itt. Haberle, P. Sándor és Almássy Károly Miskolcról voltak az utolsók, akik copfot viseltek Magyarországon.

P. atyja az akkori divat szerint: beretvált arc; fehér nyakkendő, rumburgi vászon ing, csipkével kihányva, galambszínű, szűk, nyílásnélküli nadrág, hegyesorrú, rojtos csizma, sárgagombos kék frakk, sárga vagy fehér mellény, télen fekete vagy bár­sony. Veres-barna rövidre nyírott haj. A bérlőitől vagy gazda­tisztjeitől kapott ezüstpénzt a komornyik megmosta, kifénye­sítette „Bezzeg most nem igen vesszük tekintetbe bármi ronda, piszkos is a bankó, mert ércpénzt ritkán vagy soha sem látunk, most tehát gondunk nem igen van” – írja 1887-ben.

P. atyja délután az Ofner Zeitungot olvassa. A válogatós gyer­mek. Ebéd után kézcsók.

Háberlét orvosnövendék megöli, mert néhány félretett aranya van. Tulipánokat termel azon a helyen, ahol most az Egyetemi könyvtár van. Zöldkaró utca. Háziorvos. Bene tanár úr, finom, fehér kezű. Ciffer járt a cselédekhez, mert már korán reggel olyan dohány szaga volt, hogy ha a szekrénybe zárnák a molyo­kat mind kiirtaná. Milyennek kell lenni a jó háziorvosnak? A család ne járjon bálba, se mulatságokba, az a fő háziorvos­tól függ. Fizetése évi 600 Ft. Nővéreim. – Legidősebb Júlia (később báró Jósika Miklósné) második Elisa (később báró Majtényi Péterné) Nem tudnak magyarul a baronesszek. Első magyar tanáruk Angyalffy, utóbb Thaisz Andris, a későbbi főkapitánynak, Eleknek apja. Júlia, a későbbi írónő halad leginkább. Fizetés 1 lecke – 1 forint. Házbér 2000 váltó forint, később 800 ezüstforint.

1830-iki tél nagyon szigorú. József nádor kivágatja a város­ligeti fasor nyárfáit, kiosztja a szegények között. József nádor a Margitsziget híres kertésze kivágat a városban minden fát. Die Bäaum gehören nicht in die Stadt.

1831-ben jön a kolera, – az egyetemi ifjúság Budára vonul felzendülve a hídon és Stáhlyt akarja felkötni. A mai Erzsébet téren, az akkori nagy vásártéren a báró Steinlein-ház – ma Sas utca sarok előtt, oldalról a Ferdinánd huszárok báró Vécsey parancsnoksága alatt megrohanják a tömeget. Vécseyt e hős­tettéért gárdakapitánnyá léptetik elő. Fia az 1848-iki vértanú, Vécsey tábornok. A nép azt hitte, hogy az urak a kutakat meg­mérgezték. Félig nyitott kocsin temetnek, az utcák piszkosak. Báró Eötvös Ignác – József apja – királybiztos.

Széchényi két angol paripája (Dianna fürdő előtt) elragadják a kocsit a Dunaparton kiborítják, de olyan nagy szemét van, hogy mindenki lágy ágyra esik. – A Hangli helyén egy pálin­kás és egy élelmiszeres bódé. A pestiek itt üldögéltek és pipázva nézték a hajóhíd járókelőit. Kirándulóhely az Újépület melletti akácfa-sor, amelyet néha elsöpörtek a katonák. A kolera alatt a füvészkertet látogatják. A régi N. Színház helyén, Grassalkovich Antalé. A barátok terén levő Athenaeum ház volt a Podmaniczky-család senioralis háza. A Geramb-féle nőnevelde is engedélyt kap a füvészkert látogatására. P...y St... 7 éves. Első női ajándék, egy ébenfából való mérték. Kétszer jött a kolera Pestre Pod. életében.

 

Falusi élet a városban

Mednyánszky bárónő Pesten a Fürdő utcában meglátogatta nővérét Batthyány Irma grófnőt. Budáról négy lovon – ­istálló, cselédraj, ebéd. A pestiek Budára kompon mentek, amely a felső-város fürdőnél, a Gellért alatt kötött ki a hin­tókkal, utasokkal. A jég gyakrabban állott meg a Dunán, mert nem voltak hídlábak. Gyalogszánkó, Kocsi-út, Duna jege, színház.

 

Háztartás

Kocsi ló, tehén. Sertéshizlalás, disznótor ritka, leginkább a feleségzsarnok Thaisz Andris tartja a Szövetség utcában.

A régi Kerepesi út. A mai Népszínház előtt árok (Rákospatak) elővárosi fuvaros kocsmák. Gödöllő, Kartal, Tura, Boldog magyar falvak foglalkoznak fuvarozással Elpazarolják a pénzt. A Felvidék felé zólyomi, trencséni, liptói, gömöri fuvarosok nyeregből hajtják a négy lovat. Erdély (Kelet felé) nagykerekű 8-10 lovas oláh fuvarosok nyeregből hajtva. Német fuvaros ritka, legfeljebb Sziléziából a gyapjúvásárok idején.

 

Az ifjúság ifjan gondolkozik

„Nem csodálom, hogy ifjúságunk tele van panasszal és más finnyáskodással, mindent hibáztat és kifogásol... Az egyszerű­ségben is lehet fényűzés. Ing. Jó ruha. Pecsétgyűrű. A botok fejét díszítik. Arany, ezüst, elefántcsont-gombok. Az óraláncok végén csüngő zsuzsuk. Egy férfiing ára 20-30 forint volt. Pláne miután a csipkefodrot hímzés helyettesítette. (Mellény-­hímzés. Egy kabát 10-11 arany forint. Csizma. P. atyja Drezdában készített a testőrség vargájánál. Legjobb csizma Harisnál a Koronaherceg utcai Haris bazár tulajdonosánál. – ­Pod. Andor – Sándor fia Aszódon lakik – viszi F.-t lovagolni, kocsizni. Gyűjteményéből pipát ad, de azt nem szabad meg gyújtani. A pipa a kupak formálása szerint gróf Sándor Móric ajándéka volt. A pipát a paripa a budai palota erkélyén a szájában tartotta. Lajos unokatestvér hipochonder Aszódon. Reggeli. Ebédhez gongatás. Délután kocsin a postára leve­lekért. Ősi fészek! A vetés ki kel. Aszódi országos vásár. Gödöllői gyertyások, mézeskalácsosok. Török sátorban Blásy uram. Szűrszabó, bíró, helypénz, ítélet. Az éjjeli őr Balási – ­valamikor Brantweinther. A kastély bástyatornyában kaloda, tömlöc. Uradalmi őrség 3 hajdú, kékgatyában. Az éjjeli őr megrovással számol. Fa, víz, tégla, mész. Podmaniczkyné „magyar özvegy” gyászruhában jár. Az özvegy családi tanácsa. Thaisz András prókátor, Hunfalvy Pál a nevelő. Delcourt kisasszony az idősebb nővérek nevelőnője.

 

A családi T. határozata:

1. nyáron Aszódon lakni, gazdaság miatt. 2. F. és öccse valamely magyar városban, távol a leányoktól (Hunfalvyval) miskolci evangélikus gimnázium. Thaisz Andris, özvegy Pozsonyba megy Szirmayné, báró Podmaniczky Terézia – Pod. atyja testvére – magyar özvegy. Gőzhajó Pozsonyba. Este ágynemű a hajón, ind. 5 óra reggel. 2 napig. Nagyszerű zenélő madarai. Báró Prónay István a „festő” a gavallér. A gőz­hajó vagy két állomásnál a nők kedvéért várt.

Frau Godl, frau Franci. Ősi fészek megismerése. – Anyja fél, hogy nem nevelik egész nemzetiesen gyermekét.

Aszódi kereskedelem. Fekete patak besnyő völgyben 16-ik században malmot a kisbagi malmot hajtotta... Pistráng, harcsa...

Aszódi ipar legtekintélyesebbje Schellhorn a tűs volt. P. atyja Karlsbadba vitte finom tűket. Schellhorn-pesti háziúr lett. Zang tímár, a csizmák Aszódon a szőlőgazdaság miatt tönkre­mentek. Háziipar pártolása.

Aszódi szekeret fedez fel P. 50-es években, rossz utakon, homok­ban célirányosan haladó. Csapp kocsigyártó buzakereskedő lett. Német újságokat járat. Német kisasszony. Kutyát tart. Népkörbe jár. Koldus lesz.

1-1 Podmaniczky fiú 4500 hold. A lányok 300-400 holdat. F. le akar mondani anyjánál nővérei javára. Anyja ellenkezik. Ne tégy olyan dolgokat, amelyhez nem értesz. Egyedüli teher a lányok kiházasítása. Nem ismerjük a végrendeletet. Az ifjak 4 ló, livériás cseléd, szokatlan hintó. Hitbizomány, angolok. Ne gondolja senki, hogy arisztokratikus dölf mon­datja velem e szavakat, – soha sem voltam arisztokrata, kedélyemnél, neveltetésemnél, s hajlamaimnál fogva inkább a demokrácia felé húzódtam. Özvegy anyák és nagy fiaik. Prém aszódi szatócs. Kastélyos (200 000 forintos) külföldi sorsjegy P. életében Pesten 5-en nyertek. Veszeszki tanító sorsjegyet vesz a bolt előtt Prémtől. 4 lovon Pestre.

Onnan haza (vízmosás) lábtörés. Veszeszki Pestre költözött. Aszódi templomban „Minden csak átmenet!”

Közli: KRÚDY ZSUZSA

 

1 Egyetértés – 1887. I. 30.

2 Színházi Élet – 1931. nov. 27.

3 Új Idők – 1930. febr. 9.

 

(Irodalomtörténet, 1970/3. 673-683. p.)