KRÚDY
ZSUZSA
Krúdy Gyula, aki egész életében naponta hosszú órákig ült
íróasztala mellett, rengeteget és rendszerese dolgozott, csak akkor írt
levelet, ha ez számára szükségszerű, elengedhetetlen volt. A szerelem, a
pénztelenség, ellenfeleivel s hitelezőivel folytatott harca és baráti
érzelmeinek közlése adta ilyenkor kezébe a tollat. - Viszonylag kevés levele
maradt fent, ezért is becsesek ezek. Válogatott levelezése az Országos
Széchenyi Könyvtár Kiadványai sorozatában fog napvilágot látni.
*
Amikor Krúdy 1896-ban, 18 esztendős korában vidékről a
fővárosba érkezett, olyan lendülettel, szenvedéllyel kezdett publikálni, hogy a
szakmabeliek csakhamar megismerték nevét. (Mégis temérdek munkájába került, és
mintegy 1910-ig kellett várnia, míg országos hírű íróvá vált.) Számos
napilapnak, folyóiratnak lett munkatársa, így az Egyetértésnek is.
Az alábbi levelet egy ismeretlenhez írta.
Budapest, 1897. deczember
28.
Igen
tisztelt Uram,
pár
hétig távollévén, Déri Gyula úr csak ma közölte
velem, hogy igen tisztelt uramnak kifogásai vannak ellenem, illetőleg
dolgozataimra.
A dolog úgy áll, hogy talán én vagyok az egyedüli, aki abban
különbözik pályatársaitól, hogy keresve-keresi, sőt kéri a kritikát. Fiatal
kezdő vagyok igen tisztelt uram, és belátom, hogy csak úgy haladhatok előre, ha
tisztelettel tudomásul veszem a kritikát.
Igen természetes, hogy hálás köszönetemet nyilvánítottam volna
önnek is, - akit hozzám hasonlítani nem is lehet, - ha becses levelében amit
Déri Gyula úrhoz intézett kritikai megjegyzéseket hangoztatott volna. Én
mindig nagyon kíváncsi voltam az ön véleményére, az öregebb és nagynevű íróéra,
akivel szerencsés vagyok egy újságban dolgozni. Véleménye helyett, fájdalom,
most tisztán csak annyiról értesültem, hogy munkálkodásom nem tetszik igen
tisztelt uramnak.
Képzelheti, mennyire lehangolt ez az állapot. Midőn azt költött
tapasztalnom, hogy az akiről én a tisztelet csendes hangján szoktam beszélni,
az ellenszenvvel van irányomban. Nagyon lehangoló valami ez, igen tisztelt
Uram!
Egyelőre azonban nem mondhatok le az Egyetértésről bármennyire
érzem is méltatlanságomat. Nagyon rövid idő előtt ugyanis Csávolszky
Lajos képviselő úrtól oly félreismerhetetlen biztatásokat voltam szerencsés
kapni, hogy tisztára rávaló tekintetből is egyelőre nem vonulhatok vissza
bármennyire tudom, hogy ez erkölcstelen eljárás tőlem. - Mikor még bocsánatot
kérek azért, hogy élek vagyok alázatos szolgája
Krúdy Gyula
*
Hatvany Lajos 1919 után Bécsbe emigrált.
Krúdy 1925-ben és 1926-ban volt vendége az
irodalomszerető és pártoló Hatvany „Lacinak”, ahogy őt barátai, ismerősei
szólították. A levél első látogatása előtt íródott.
Kedves Laci, ön ma indul Gasteinba,
ahol az öreg Ferenc József annyi jó időt eltöltött, mikor még azt hittük, hogy
mindnyájan örökké élünk. Az Öregúr nem megy többé Gasteinba
- vajon találkozik-e ön ott az ő szellem alakjával? Ha igaz: Gasteinban mindig esik és így ön majd ráér gondolkozni egy
és más dolgokon, ezen a mi tönkrement magyar irodalmunkon is.
Mindnyájan meghaltunk, Kedves Laci: Ferenc Józseffel
együtt. Furcsa de így van, hogy ez a magyarul sem elég jól tudó öregember
jelentette a magyar irodalom többé soha vissza nem térő fénykorát is. Gőgösek
voltunk az irodalmunkra, hencegtünk temérdek értékeinkkel és azt hittük, hogy
a magyar irodalomnak éppen úgy vannak halhatatlanjai, mint akár a külföldi
irodalmaknak. Talán az egy Adyn kívül senki se maradott meg a mi
korszakunkból, ő is csak azért, mert idejében meghalt. Ha valaha feltámad még
a magyar irodalom: ott kell folytatni, ahol 1918-ban abba hagytuk - nyomuk se
marad meg ezeknek az esztendőknek. Betegségek, szegénységek, üldözések,
kénytelen vértanúságok vették el az alkotásoktól az írók kedvét és aztán csak
valljuk be, hogy nem is voltak olyan közlönyeink, mint például a régi Esztendő,
az egykori Pesti Napló, ahová bizony ájtatossággal írtunk. És igyekeztünk
kitűnni e kitűnő lapok kitűnő munkatársai között is. Én azt gondolom néha, hogy
a régi Esztendőt kellene feltámasztani annak, aki egyben a magyar irodalmat is
életre akarná gerjeszteni. Sokáig meddő küzdelmet kellene folytatni az Új
Esztendőnek, de legalább történne valami e koldus tespedés helyett. Néha
felírogatom az ötleteimet egy új, nekem kedves közlöny részére. Ha érdekli: majd
elmondom egyszer Lainzban, hogyan gondolnám én az Új
Esztendőt.
Egyelőre az útlevelemmel van baj, meg kell hosszabbítani.
Azonkívül sem siethetek, mert Önt úgy sem találom otthonában, amelyről itt
sokat hallottam. Ámde több mint valószínű, hogy még ebben a hónapban igénybeveszem az ön szíves felhatalmazását és akár autón,
akár vonaton Lainzba érkezem. Lehetőleg úgy intézem a
dolgaimat, hogy egy-két napig odamaradhassak, találkozhassam mindenkivel, aki
ott az idegen országban nekem kedves.
Szokta olvasni a Világot? Itt próbálkozunk meg valamit
átmenteni elmúlt életünkből; az igaz, hogy aztán néha olyan tarka is ez az
újság, mint valami lexikon.
Mindenkit köszöntök, aki önnek kedves ...
Ha addig is óhajtana velem érintkezni, amíg látjuk egymást, levelét megkapom a
Margit-szigeten.
Az ön lekötelezettje
és régi jó híve
Krúdy Gyula
1925. július 14.
*
A következő levélváltáshoz nem kell
kommentár:
Nagyméltóságú Miniszter Úr,
Kegyelmes uram!
Alant
írott magyar író már hosszabb idő óta folytat tanulmányokat Garibaldi József
olasz tábornok életrajzának megismeréséhez.
Garibaldi József, aki megteremtette az egységes Itáliát,
tudvalevőleg a szenvedő magyaroknak is barátja volt.
Most az olasz-magyar barátság felújulásának idején
alkalmasnak látszana Garibaldi József hősi életét megismertetni a magyar
ifjúsággal, még pedig egy ifjúsági regény alakjában.
Ennek a hazafias, úgy az olasz barátság, mint a magyar
történelem megismerésére szolgáló ifjúsági regénynek megírására idő
szükségeltetik.
A megfelelő képanyag és pontos történelmi adatok
megszerzése ugyancsak fáradsággal és kiadással jár.
Ugyanezért Nagyméltóságú urat, mint a magyar Kultuszkormány
vezérét tisztelettel kérem
500, azaz
ötszáz pengő írói segény
kiutalására, hogy a Garibaldi-regényt még ebben az esztendőben megírjam és
kinyomtassam.
Legmélyebb tisztelettel
Krúdy Gyula
Budapest, III. Templom u. 15.
Budapest, 1932. június 25.
M. Kir. Vallás és Közoktatásügyi
Helyettes államtitkár
Budapest,
1932. július hó 19-én.
Igen tisztelt Barátom!
Miniszter Úr Ő Excellentiájához
Garibaldi József olasz tábornok életrajzának Általad ifjúsági regény
formájában leendő megírásának ügyében intézett beadványodra, tisztelettel a
következőkről van szerencsém Téged értesíteni:
A kultuszminisztérium művészeti osztályának irodalmi
célokra szolgáló fedezete az államháztartás rendkívül súlyos helyzete miatt,
annyira összezsugorodott, hogy annak keretében őszinte sajnálatomra semmi
módon nem találhatok támpontot arra, hogy a megírni készült Garibaldi-regényt
az Általad óhajtott összeggel támogathassuk. Az irodalmi rovatból már évek óta
nem tudunk ilyenféle segélyezéseket foganatosítani, mert hiszen az már arra sem
elegendő, hogy a szó-szoros értelmében nyomorgó írók helyzetén segíthessünk
akárcsak pillanatnyilag is.
Ezen okból kifolyólag, de még azért is,
mert a fölvetett téma, a hős olasz tábornok révén, sok tekintetben katonai
vonatkozásokat érint: véleményem szerint legjobb lenne, ha a fölvetett
ötlettel a Honvédelmi Miniszter Úr Ő Excellentiájához
méltóztatnál fordulni és kérésedet ott előterjeszteni, annál is inkább, mert
Gömbös Gyula Ő Excellentiája a nemrégiben lefolyt
Garibaldi-szobor leleplezés alkalmával nagy érdeklődést mutatott az olasz
nemzet nagy hősének kultusza iránt.
Legszívélyesebb
üdvözlettel őszinte híved:
Kertész K. Róbert s. k.
*
Az író gyakran kapott levelet olvasóitól, tisztelőitől. Ezeknek nagyrésze elismerő, köszönő levél, de
akad köztük kritizáló, sőt gyalázkodó is.
Íme mutatóban kettő.
[Eredeti
helyesírással]
[1926.
ápr. 8.]
Nagyságos Krúdy Gyula úrnak,
Budapest.
A világ húsvéti számában megjelent Három Holló színjáték szereplőinek megrajzolásához
mint érdekeltét, engedje meg nekem hozzászólásomat. Hogy eggy
bár kicsinynek látszó de - engem kényesen érintő hibát kiigazíthassak.
(Nevezetesen a púpos korcsmáros karikatúráját.) Az egész irodalmi világ, már
mint itt Pesten, anak-idején - tudta hogy a, Három
Holló tulajdonossa én voltam. És megboldogult, Ady
Endre látogatása csak, attol az időtől dotálodott, aki nekem nemcsak vendégem, de és ez egyedüli
büszkeségem személyes jóbarátom volt. Én pedig hála
az Istennek sohasem volta és nem is vagyok púpos és ezen hamis megrajzolás
ellen élénken tiltakozom, nevegye tőlem rosznéven érzékenységemet az ön grteczk
megrajzolásával szemben, de mikor, eggy Ember mindenét
elveszíti ami az anyagiakat ileti akor
nem engedheti hogy a legértékessebet elvegyék tőle
már pedig nekem minden vagyonnál értékeseb, az-az emlékem
hogy nekem sikerült az Adi nagybecsü
személyén keresztül eggy csokorba kötni és nálam
vendégül látni az akkori idők legnemesseb
íróit-költőit és művészeit, kik közül sokan nemcsak a borom és a korhelylevesem
végett jártak hozzám hanem büszkén álithatom szerény
személyemért is. Közöttük!! Révész Béla, Bölönyi
Gyurka, a megboldogult Bányay Elemér, (Zuboly.) Iggnótus, Hatvani Lajos, báró Osvát, Szederkényi Anna, És
még sok mindenkit kihagyva néha néha Krudi Gyula is. Amidőn mind ezeket önnek elmondtam, ajalva magam az ön nagyrabecsült
jóindulatába, kérem hogy ettől a nemlétező kelemetlen testi hibától operáljon meg és úgy adjon át a
halhatatlanságnak.
Maradok végtelen
tisztelője,
Trenk
Emil a Három Holló volt tulajdonosa
ezidő szerint Schmidt Ottó
vendéglő, főpincére. Dob utca 49.
* [Világ, 1926. ápr. 4.]
*
Mélyen tisztelt Mester!
20
éves vagyok. 21 nem leszek. Rossz a tüdőm.
Egyetlen örömöm az olvasás.
Félórája, hogy befejeztem a „Szindbád”-ot.
Nem tudom leírni a gyönyörűséget, amit e könyv számomra jelentett.
Csudás volt!
Kérem, Mester ne tagadja meg talán
szerénytelen kérésemet. Küldjön Magától csak egy sort és nagyon nagyon hálás leszek érte önnek.
Móricz Emil
Kosice,
Rákóczi 50.
[4.
X. 31]
(Jelenkor /Pécs/, 1971/1. /január/ 67-70. p.)