Krúdy Gyula Szindbád történeteinek filmrevitele minden bizonnyal felkelti az olvasók figyelmét
az író iránt, annál is inkább, mivel a film ezúttal nemcsak méltó az irodalmi
alkotáshoz, de kimagasló mű is, a magyar filmgyártás történetében ritkán elért
csúcsok egyike. E várható érdeklődésre számítva kértük meg Krúdy Zsuzsát, az
író leányát, mondja el személyes emlékeit a Szindbád
novellákkal kapcsolatban.
A millennium esztendejében, 1896-ban érkezett a fővárosba vidékről
a 18 esztendős Krúdy Gyula. — Első novellája 14 éves korában jelent meg, s
ettől kezdve lankadatlan szorgalommal és szenvedéllyel dolgozott. Szinte
valamennyi újságnál, folyóiratnál jelentkezett írásaival. Olyan
lelkesen, lendületesen indult harcba a sikerért, hogy már rövid pesti
tartózkodása után tudomásul vették a szakmabeliek: a nyurga ifjú meg akarja
hódítani az irodalmi világot.
A Hét bagoly
című regényében ő így vallott magáról:
Józsiás
úr ugyanis azon törekvő és fáradhatatlan írók közé tartozott, akik lehetőleg
mindennap szeretik nyomtatásban látni a nevüket.
Ennek ellenére a tízes évek elejéig kellett várnia, míg országosan
elismert íróvá vált. Az átütő sikert a Szindbád
novellák és a Vörös postakocsi hozták meg számára. Első Szindbád
kötete a Szindbád ifjúsága volt. (Bp.
1911, Nyugat. 193 l.) Sokan írtak kritikát a könyvről, többek között Palágyi Lajos is, akihez az alábbi levelet intézte:
Kedves Lajos,
hálával,
köszönettel, boldogan küldöm önnek üdvözletemet. Végre az első, komoly, szép és
nemes írás megíratott szegény kis Szindbádomról. Hálateljesen gondolok önre
és kérem tartson meg továbbra is abban a megtisztelő jóakaratában, amely mai
írásában oly nemesen nyilatkozott.
Bp., 1912. I. 13.
Híve, szolgája,
barátja
Krúdy
Gyula
Szindbád
alakját természetesen már előbb megalkotta. Szauder
Józsefet idézem:
1906 és 1911 között,
irodalmunk egyik leggazdagabb, legszínesebb lustrumában
születik meg Szindbád, modern szépprózánk egyik
legszebb, szimbolikus hőse és egyik legellentmondásosabb, álom és való közt
lebegő írói magatartása.
Szép Ernő így
lelkesedett:
Az a csodálatos,
festhetetlen szín van Szindbád történetein, amely a
régi fotográfiákon teszi nemesebbé az arcokat, amely ócska tükrökre lehel,
megőrzött selymeket illatosít, antik ékszerek köveit teszi gyöngédekké és
bánatosakká. Ahogy Szindbád mesél, gyengédebb és érzékenyebb
a muzsikás cigányok üveghangjainál...
Első kötetét a Francia
kastély (1912), Szindbád utazásai
(1912), Kárpáti kaland (1912), Szindbád.
A feltámadás (1916) és Szindbád
ifjúsága és szomorúsága (1917) követi. A legutóbbiban előszót is
találhatunk:
Midőn új kiadásban
látom újra régi hajósomat, elfog a kétség: vajjon így
történt-e minden, mint az ifjúkor szemével láttam?
Én már nem is
emlékszem pontosan a dolgokra. Fiatal olvasóim a megmondhatói, hogy helyesen és
igazságosan cselekedett-e Szindbád?
Menj, hajós,
vitorláidra szívek vannak hímezve!
1917. Tavasz.
K. Gy.
A Szindbád
megtérése csak nyolc esztendő múlva, 1925-ben látott napvilágot, s a
következő három csak halála után: a Szindbád
ifjúsága és megtérése 1942-ben, a Purgatórium 1956-ban és a Szindbád 1957-ben.
Az 1957-ben Kozocsa Sándor gondozásában megjelent, kétkötetes Szindbád hét gyűjteményből, két regényből és
az újabb Szindbád-történetekből tevődik össze. Az
utóbbiak akkor jelentek meg először könyvalakban. Bár
Kozocsa igen jó munkát végzett, ez a válogatás sem
teljes, ami nem is csoda egy ilyen leírhatatlanul gazdag életmű esetében.
Krúdy, kinek Szindbád mellett Rezeda Kázmér, Nagybotos Viola, Ulrik, sőt
Szent Mihály is kedves hőse, álneve, élete végéig írt Szindbád
novellákat. Ilyen volt legutolsó írása is, amelyet íróasztalán találtunk, s
amely kötetben még. nem jelent meg: A szívalakú hölgy titka.
Befejezésül álljanak
itt Kozocsa Sándor szavai:
Krúdy Gyula
irodalmunk legnagyobb emlékező írója. Ezeknek az emlékeknek olvasása színes
álmokat hoz, végtelen örömet szerez; elénk varázsolja azt, ami elmúlt és amit mégis örökké visszavágyunk: az oly könnyen
múló ifjúságot.
Krúdy Zsuzsa
(Könyvtáros, 1972/1. /január/ 53- 54. p.)