KRÚDY GYULÁRA emlékezünk

(1878-1933)

A kitűnő magyar íróról emlékezünk meg
kötetben meg nem jelent írásával, halálának 40. évfordulóján.

Leánya, Krúdy Zsuzsa e pár sorban emlékezik apjára, a kiváló íróra:

A gyermek Krúdy otthon legtöbbet és legszívesebben hallgatott történetei 1848-hoz kapcsolódtak.

Nagyapja kapitányként, nagyanyja mint markotányosnő küzdött a szabadságért. Részt vettek Komárom védelmében, s ott tábori pap előtt, honvédzászló alatt esküdtek egymásnak örök hűséget. Klapka, Garibaldi, Damjanich, Kossuth és Türr István neve jó ismerősként csengett a Krúdy-házban. Sok szó esett a legendás rokonról, Krúdy Kálmánról is, aki „nyargonc” (futár) volt Görgey fővezér mellett, és a szabadságharc bukása után nem ment külföldre bujdosni. Itthon maradt, és felcsapott betyárnak. „Úri betyárnak” nevezték, mert a gazdagoktól zsákmányolt pénzt a rászorulók, a szegények között osztotta szét. Krúdy Kálmán „jelentette a nemzeti ellenállást az örökös nyugtalanságot a börtönben meg nem nyugvó magyarságot, azt a tüzet, amelyet minden magyar szívben és minden magyar házban ápolgattak, ha tűztojáska alakjában is rejtegetve a hamu alatt”.

A vadkerti csárda mellett lőtték agyon a csendbiztosok, mert elevenen nem tudták fogságba ejteni.

Az álmok hőse című regényben emlékezett meg róla az író, és több más rövidebb írásában. A nagy idők és hőseinek emlékét Krúdy Gyula sok-sok felnőtt és ifjúsági elbeszélése őrzi.

Az 1848-as rajongástól egyenes út vezetett a Tanácsköztársaság iránti lelkesedésig. Számos írásában fejezte ki rokonszenvét és ezért később, az ellenforradalom évei alatt üldözték, mellőzték.

Új történelmet kell írni című írásában így vall:

„Nem kell félni az új történelemtől, az új Magyarországtól, a forradalmi szilajságú emberi akarások és ideálok robbantásától. Csak pusztuljon, omoljon, vesszen el a világ. Már a szájunkig ért a trágyagödör léje, amelybe belezuhantunk. Gyötrelmesebb nem lehet az élet, mint volt... A népnek, sokáig bolondított, jelszavakkal vágóhídra vagy követválasztásokra vitt népnek kell legelőször felnyitni a szemét, megmutatni neki a történelmi hazugságokat.”

Krúdy Gyula rendkívül gazdag életművéből közöljük alábbi írását, amely Martinovics apátról szól, akiről regényt is írt A magyar jakobinusok címmel.

 

 

 

 

(Lobogó, 1973/. /május 16./ 8-9. p.)