Tisztelt Szerkesztőség!
Túl sok a legenda
Mindig örömömre szolgál, ha édesapámról,
Krúdy Gyuláról a sajtóban szó esik. Különösen, ha olyan tehetséges,
elismert újságírók foglalkoznak vele, mint akik tollat ragadtak, hogy a »Krúdy
világa« ürügyén emlékezzenek és
emlékeztessenek. Véleményem szerint azonban akaratukon kívül, nem mindegyikük
szolgálta egészen jól a Krúdy-ügyet.
Miért? Azért, mert már eddig is
túlságosan sok legenda volt róla forgalomban, amelyeknek csak egyik-másika
igaz. A »boldogult úrfikoromban«
eseményei nem jellemzőek egész életére. Hiszen ez az időszak az I. világháború
előttre esik. A 20-as évektől haláláig egyre kevesebb
kedve, ereje és módja volt »dorbézolni«, »mulatni«, hogy a párbajokról,
nőügyeiről ne is beszéljünk. Én már nem találkoztam ezzel a Krúdyval! De azzal
a lelkiismeretes alkotóval igén, aki sötét, hideg hajnalonként öreg
télikabátjába beburkolódzva sokszor délig írt megszakítás nélkül. Hogy
ivott, az igaz, de ez sajnos, betegség volt már nála, s nem mulatság! Betegség
és szomorúság. Ez jellemezte akkor már őt, s nem a csillogó, érdekes
élmények.
Ebben az időszakban kénytelen megírni a
világirodalom egyetlen irodalmi álmoskönyvét, mert Pekár Gyula, Császár Elemér
és társaik nyomására kiadója nem hajlandó más könyvét kiadni. Ekkor kezdődnek
szörnyű betegségei is. A 20-as évek végén kibontakozó gazdasági válság pedig
végképp tönkretette anyagi helyzetünket. – Azt hiszem nem vitatható, hogy erre
vonatkozólag hitelesebb tanú vagyok, mint azok, akik csak kívülről
figyelhették életünket. Nem akarok azonban most filléres gondjainkkal,
tengernyi adósságunkkal, kikapcsolt villanyunkkal foglalkozni.
Manapság már főleg az érdekes, hogy mit
írt, mit alkotott Krúdy! Mit tett le a magyar irodalom asztalára. Mit
hagyott az utókorra. Aki pedig átlapozza a Magvető Kiadó gondozásában
megjelent novellás, kisregény köteteit, vagy a Krúdy világában közzé tett,
műveiről készült bibliográfiát, az előtt minden ékes szó nélkül világos, hogy
Krúdy a magyar irodalom legtermékenyebb írói közé tartozott. Aki 54 és
fél éves koráig, haláláig, annyit írt, mint az igen gazdag életművű Jókai,
aki pedig 25 évvel többet élt, mint ő.
A halottat már csak művei igazolhatják!
Krúdy Zsuzsa
(Magyar
Nemzet, 1964/118. /május 22./ 5. p.)