Tisztelt Szerkesztőség!

Túl sok a legenda

Mindig örömömre szolgál, ha édesapámról, Krúdy Gyu­láról a sajtóban szó esik. Különösen, ha olyan tehetséges, elismert újságírók foglalkoz­nak vele, mint akik tollat ra­gadtak, hogy a »Krúdy vilá­ga« ürügyén emlékezzenek és emlékeztessenek. Véleményem szerint azonban akaratukon kívül, nem mindegyikük szol­gálta egészen jól a Krúdy-­ügyet.

Miért? Azért, mert már ed­dig is túlságosan sok legenda volt róla forgalomban, ame­lyeknek csak egyik-másika igaz. A »boldogult úrfikorom­ban« eseményei nem jellem­zőek egész életére. Hiszen ez az időszak az I. világháború előttre esik. A 20-as évektől haláláig egyre kevesebb ked­ve, ereje és módja volt »dor­bézolni«, »mulatni«, hogy a párbajokról, nőügyeiről ne is beszéljünk. Én már nem talál­koztam ezzel a Krúdyval! De azzal a lelkiismeretes alkotó­val igén, aki sötét, hideg haj­nalonként öreg télikabátjába beburkolódzva sokszor délig írt megszakítás nélkül. Hogy ivott, az igaz, de ez sajnos, betegség volt már nála, s nem mulatság! Betegség és szomo­rúság. Ez jellemezte akkor már őt, s nem a csillogó, ér­dekes élmények.

Ebben az időszakban kény­telen megírni a világirodalom egyetlen irodalmi álmosköny­vét, mert Pekár Gyula, Császár Elemér és társaik nyomására kiadója nem hajlandó más könyvét kiadni. Ekkor kez­dődnek szörnyű betegségei is. A 20-as évek végén kibonta­kozó gazdasági válság pedig végképp tönkretette anyagi helyzetünket. – Azt hiszem nem vitatható, hogy erre vo­natkozólag hitelesebb tanú vagyok, mint azok, akik csak kívülről figyelhették életün­ket. Nem akarok azonban most filléres gondjainkkal, tengernyi adósságunkkal, ki­kapcsolt villanyunkkal foglal­kozni.

Manapság már főleg az ér­dekes, hogy mit írt, mit alko­tott Krúdy! Mit tett le a ma­gyar irodalom asztalára. Mit hagyott az utókorra. Aki pe­dig átlapozza a Magvető Kiadó gondozásában megjelent no­vellás, kisregény köteteit, vagy a Krúdy világában köz­zé tett, műveiről készült bib­liográfiát, az előtt minden ékes szó nélkül világos, hogy Krúdy a magyar irodalom leg­termékenyebb írói közé tarto­zott. Aki 54 és fél éves ko­ráig, haláláig, annyit írt, mint az igen gazdag életművű Jó­kai, aki pedig 25 évvel többet élt, mint ő.

A halottat már csak művei igazolhatják!

Krúdy Zsuzsa

 

(Magyar Nemzet, 1964/118. /május 22./ 5. p.)