Krúdy Zsuzsa - Születésnapra

Krúdy Zsuzsa:

»Késő ősszel imádandó igazán a Nyír! A szüreti víg hangok elmúltak a tájról és a sárga szőlődombokon csak a fekete varjúcsapatok járnak; a magányos és kopár szilfákon a vércse üldögél, és ha szekér zörög végig a tájon, mintha minden sárga bokor és lombjavesztett fa csodálkoznék: ugyan ki jár még ilyenkor a falun kívül...«

Ezt az időszakot szerette a legjobban édesapám, Krúdy Gyula, aki 1878. október 21- én pillantotta meg a napvilágot Nyíregyházán, egy nádfedeles, kisablakos házban. Apja fiskális, anyja szegény parasztlány volt — 7 gyermeket nevelt föl. Gyula, az elsőszülött rnég nincs ötesztendős, amikor iskolába adják. — Amint megismeri a betűket, nagy érdeklődést tanúsít a könyvek iránt. Apai nagyanyja, a művelt Radics Mária, örül kedvenc unokája olvasási szenvedélyének, melyet 12 ládányi könyvével, újságokkal, folyóiratokkal táplál. Nyitva áll a fiú előtt apja és az ismerősök könyvgyűjteménye is, s tagja mindkét városi kölcsönkönyvtárnak. — A Polgári Kör könyvtárosa, Dálnoki Gaál Gyula »nyugalmazott magyar vidéki színész« — sok írásának lett hőse később »...a könyvtárt, amelynek látogatásához napközben kedvet, pártfogást, támogatást esdekelt összetett kézzel a kultúra ősz bajnoka, lassanként komolyan vették a nyíregyházai polgárok, és a tanulmányosabb könyveket este selyempapirosban dajkálva vitték haza. Este, amikor a családi lámpa alatt legföljebb bibliából, a zsoltároskönyvből olvastak, most fennhangon, hangsúlyozva, kritizálva olvasgatták például a gőzgép feltalálásának a történetét, és Benyovszky Móric vadregényes útirajzai helyett már Stanley úr alaposabb, szárazabb földiratát forgatták«.

Podolira diákévei alatt az ifjú engedélyt kapott, hogy a piarista gimnázium 17 000 kötetes állományában búvárkodjon. Itt régi misekönyveket, latin nyelvű kódexeket, s Lubomirski herceg dámvadas címerével ellátott krónikás könyveket csodálhatott meg.

A fiatal újságíró, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Puskin, Dickens, Thakeray és Jókai könyveiért rajong, s így vall: »Balzacot merengő tanulással olvastuk, Zolát vitattuk, ábrándoztunk Turgenyevvel, Dickens és Thakeray Vilmos regényírásánál mesteribbet nem tudtunk, Petőfi és Paul Verlaine volt költőideálunk.«

Óbudán töltött éveink alatt beiratkozott a Fővárosi Könyvtár kerületi fiókjába. Az én feladatom volt a kölcsönzés. Apu kívánságait olvasófüzetébe írta bele. Ennek tanúsága szerint utolsó éveiben Heine, Rilke, Hoffmann, Chamisso, Sealsfield, Thomas Mann, Csehov, Poe, Galsworthy, Maupassant, Scott, Goethe, Kipling és Vas Gereben műveit olvasta.

Jókai iránti tiszteletét, egy róla írt ifjúsági könyvével is kifejezte. Címe: Mesemondás Jókai Mórról, a kislányának írta Krúdy Gyula.

Az előszót még ma sem tudom meghatódottság nélkül olvasni.

„Kedves kislányom, Zsuzsika, látom én, hogy már manapság is szereted a meséket, amikor csak én mesélgetnék néked hébe-korban a kis udvari szobában, amikor odakünn a hó esik. De igazában majd akkor szereted meg a meséket, amikor a mesékhez való utakat, a különböző betűket megismerted... Lehet, hogy én már akkor nem leszek, mikorára te eljutsz a hosszú utakon a mesék országába. Azért már most megfogom a kis kezedet, hogy könnyebben odatalálj meseországban a királyhoz, Jókai Mórhoz... Édesapád.«

Egyik legnevezetesebb születésnapja az ötvenedik volt. Ez egybeesett harmincéves írói jubileumával. Erre az alkalomra az Athenaeum újból kiadta válogatott műveit. A vörös postakocsi, Őszi utazások a vörös postakocsin, Szinbád ifjúsága, Szinbád megtérése, Napraforgó, A podolini kísértet, Aranykéz utcai szép napok, Hét bagoly, N. N. — A betyár álma, Az utolsó gavallér — a velszi herceg — szerepeltek az előfizetési íven. (Áruk 82 pengő volt, melyet havi 5 pengős részletekben is elfogadtak.)

Szomorú és elgondolkoztató az író ekkori önvallomása: »Összegyűjtött Műveim elé, amelyek ebben az esztendőben, az én ötvenedik esztendőmben jelennek meg az Athenaeum kiadásában; azt írnám, hogy újból, a mai világnézetemmel és emberismeretemmel még egyszer szeretném megírni őket. Mily borzadozva dobná vissza a népszerűségre számító kiadó a könyveimet.

Ennyit mondhatok magamról ötvenéves koromban. Szent Margitsziget, 1928.

Krúdy Gyula.

A kiadó nemcsak Krúdynak adott előlegeit remélte viszontlátni, hanem kikötötte, hogy könyveire előfizetőket kell szereznie. A súlyos gondokkal küzdő író erre is ráállt.

Így kopogtat szülővárosába:

»Tekintetes Közgyűlés!

Alulírott nyíregyházi születésű, jelenleg Budapesten tartózkodó író azzal kéri szülővárosa közgyűlését, hogy 50-ik születésnapja alkalmából: jubiláris, díszkiadásban megjelent összegyűjtött és válogatott műveit megrendelni szíveskedjék... Ezek a könyvek éppen úgy jelentik a régi Nyíregyházát, mint akár a város múzeumai...«

Levele után nemsokára maga is hazalátogat, hogy eleget tehessen vállalt kötelezettségének. Érkezésekor a Nyírvidék c. lap így nyilatkozik: »Barátai, tisztelői Krúdy Gyulának vállalták a Nyírség költőjének könyvterjesztését. Fogadjuk őket magyar vendégszeretettel.«

Apám azonban már sok-sok testi-lelki szenvedésen átment, kiábrándult, állandó anyagi bajokkal küzködő, egész életében keményen dolgozó, megfáradt ember, aki pontosan tudja, hogy a szavak és tettek közt mekkora különbségek vannak, tehát nem táplál túlzott reményeket.

Születése napjáról, írói jubileumáról a legtöbb újság megemlékezett, csak a hivatalos körök hallgattak, mint mindig. (Nem járt állami elismerés, kitüntetés annak, aki a Tanácsköztársaság idején »kompromittálta« magát.)

Író kollégái közül a három legmelegebb köszöntőt: Tersánszky Józsi Jenő, Kárpáti Aurél és Szép Ernő írta. Idézzünk ez utóbbiból:

»Gyulám, Szerelmem! Azt hallottam, hogy valami harmincesztendős centenáriumot készítenek Ellened műveidnek szépséges díszkiadása alkalmából. Mi a fészkes gyulátlanságot akarnak Tőled! Drágaságom, én rólam tudd meg azonnal, én nem vagyok benne! Tudom, elunnál egyszersmindenkorra, ha gyanítanád, hogy ott bujkálok, barátaid és tisztelőid közt, mikor az ünnepedet összeszerkesztik. Dehát kicsodák azok a külső urak, azok a pogány naivak, akik abban a hiszemben vannak, hogy mulattathatnak Téged valamely fix órára tett tiszteletteljes szájalással? Azaz egy asztalnyi kedves embered, akinek megengedted, hogy egy kicsit ismerjenek Tégedet, tudván tudja az mind, hogy halkságodon, restségeden, bágyadalmadon bosszantóbb csúfot nem lehetne tenni, mint Tégedet őszi merengésedből efféle főtárgyalásra megidézni...«

Szép Ernő költő, a kedves jó barát természetesen erősen karikírozott, mert bármilyen szerény, magányos, visszavonult ember is volt apám, igen örült a megemlékezéseknek, köszöntéseknek.

Sokat, szenvedett beteg szíve egy májusi hajnalon állt meg. Ruhásszekrényében szegényes hagyaték: 2 szövet és 2 vászonöltöny, 1 könnyű átmeneti kabát, 3 pár cipő és néhány apróság maradt, de annál gazdagabb volt szellemi öröksége: kb. 50 regény, 10 színdarab, több ezer elbeszélés és újságcikk.