„ALFÖLDI REMETE”

Pár év előtt egy Krúdy-válogatás jelent meg a Magvető kiadónál. Teljes címe: „Krúdy Gyula: Pesti levelek. Publicisztikai írások. Magvető. Budapest, 1963.” A címlap hátoldalán olvasható: „Válogatta, szerkesztette, az utószót írta és a bibliográfiát összeállította Tóth Lajos és Udvarhelyi Dénes, lektorálta Barta András.” – A szerkesztők könyvük 586—601 lapján kilenc „Alföldi remete” aláírású Alföldi levelet közölnek, melyeket véleményük szerint Krúdy Gyula írt 1931—33 között Lázár Miklós A Reggel című hétfői lapjába. (Bibliográfiájukban összesen 20 ilyen álnevű Alföldi levél van felsorolva.) Az utószóban ezekkel a levelekkel kapcsolatosan többek között ez olvasható (621. l.): „1931 januárjában kezdi meg Krúdy a Reggelben az Alföldi Levelek sorozatát, és adja közre haláláig... A rokon gondolatokon kívül személyi körülményekre való utalás (Lázár Miklóshoz, a tokaji ellenzéki képviselőhöz fűződő barátsága, stb.), a szokott forma: Levél a szerkesztőhöz, továbbá egyes nyelvi fordulatok is kétségtelenné teszik Krúdy szerzőségét. Döntően Krúdy mellett szól végül a levélsorozat egy-egy futó rezignációja, keseredett mosolya ...” Ám valamiféle stiláris eltérésre a szerkesztők is felfigyelnek: „A fasizmus ellen hazánkban is radikalizálódnak a haladó írók, ezért erősödik Krúdy hangja is. A Levelekben kritikája élesen szól, stílusában is feltűnő a tömörebb mondatok feszültsége...”

Nos, ennek a stílus-változatnak – mint közelébb tudomásunkra jutott – egészen más oka van. Még pedig az, hogy az Alföldi Leveleket nem Krúdy írta. Hanem maga a lapszerkesztő Lázár Miklós. – Külföldi ismeretlen ismerősök eljuttatták címünkre fotokópiában a londoni Irodalmi Újság egy érdekes irodalomtörténeti vonatkozású cikkét, amely a lap 1969. május 1-i számában Krúdy–Lázár? címmel jelent meg Boros László tollából; a szerző az egykori Esti Kurir c. liberális-demokrata polgári napilap volt szerkesztője. Cikkének figyelemreméltó alcíme: „Tévedések egy Budapesten megjelent Krúdy-kötetben”. Rövid tartalma a következő.

Az ugyancsak emigráns Lázár Miklós nem sokkal a közelmúltban bekövetkezett halála előtt Amerikából visszaköltözött Európába, mégpedig Boros László tartózkodási helyére, a Bécs melletti Badenba. Beszélgetéseik során Lázár Miklós szóba hozta a szóban forgó Krúdy kötetet, amelyet mint az író régi barátja és rajongó tisztelője meghozatott Magyarországról. És rámutatott a szerkesztők tévedésére, hogy Krúdynak tulajdonították azokat az Alföldi Leveleket, amelyeket pedig ő – Lázár Miklós – írt. A sajtóbeli rekriminációra már nem kerülhetett sor, mert Lázár nem sokkal e vallomás után elhunyt. A helyreigazítás Boros Lászlóra maradt.

Lázár nyilatkozatában nincs okunk kételkedni, annál kevésbé, mert az Alföldi Levelek svádája, rajtaütéses szilajsága, hadakozó zsurnalizmusa valóban feltűnően eltér Krúdy álmatag, olvatag, sejtelmes stílusától. Viszont a szerkesztők védelmére szolgálhat, hogy Gulyás Pál tartalmas álnév-lexikona nem említi az „Alföldi remetét”. – Mindenesetre egy majdani kritikai Krúdy-kiadásnál nem lehet figyelmen kívül hagyni az Irodalmi Újság közleményét. Az egész ügy pedig tanulságul szolgálhat arra, hogy nagyon óvatosan kell bánni az ún. stíluselemzéssel. (Gondoljunk csak Földessy esetére, aki Elek apó nem egy cikkét Adynak tulajdonította). Szerényebb jelzőkkel kell élni, mint a „kétségtelen” és a „döntő”. Mert semmi sem kétségtelen s állításunkat egy váratlan fordulat megdöntheti.

KUNSZERY GYULA

(Irodalomtörténet, 1970/4. 955-956. p.)