(–) Pest, 1916.

[…]

Megemlékezik a könyvről A Nap, az alábbiakat írva:

Pesti tornyok tetején álmos csókák ülnek, – háború van és 1916. – randevúra siető hölgyek után fordítják fekete nyakukat a Ferenciek-terén. Aztán emlékezések Patikárius kesergőjére, az énekesnő csaláningére, elefántcsont lapocskákra, melyekre De Caux Mimi két szemét festette Barabás. Sóhajok elmúlt Anna-bál után, megrengések neveken, a Hölgyfutárban jelentek meg a báli névsorrovatban. De vélemény is és kritika a nagy Béláról, aki bádogos volt Cinkotán 1916-ban. És lemondás és búcsú. Ez Krúdy Gyula új könyve; meleg hangja a gyöngyház nyakú violának, melyet mindig szívesen és könnyes szemmel hallgatunk és amely mind tisztább és mélyebb. Szindbád tér mindig vissza, de mindig pompásabb, tökéletesebb frakkban. Ezeket a beszélyeket régi farsangokról, ezeket a véleményeket színésznőkről – élőkről, halottakról és haldoklókról – megindulással; és gyönyörködve lehet olvasni, mint Krúdy minden írását. Tevan kiadásában jelent meg az új könyv.

(L. Gy.)

 

(Magyarország, 1917/42. /február 11./ 25. p.)