(–) Pest, 1916.
[…]
Megemlékezik a könyvről A Nap, az alábbiakat írva:
Pesti tornyok tetején álmos csókák ülnek, – háború van és
1916. – randevúra siető hölgyek után fordítják fekete nyakukat a
Ferenciek-terén. Aztán emlékezések Patikárius kesergőjére, az énekesnő
csaláningére, elefántcsont lapocskákra, melyekre De Caux
Mimi két szemét festette Barabás. Sóhajok elmúlt Anna-bál
után, megrengések neveken, a Hölgyfutárban jelentek meg a báli névsorrovatban.
De vélemény is és kritika a nagy Béláról, aki bádogos volt Cinkotán
1916-ban. És lemondás és búcsú. Ez
Krúdy Gyula új könyve; meleg hangja a gyöngyház nyakú
violának, melyet mindig szívesen és könnyes szemmel hallgatunk
és amely mind tisztább és mélyebb. Szindbád tér mindig vissza, de mindig
pompásabb, tökéletesebb frakkban. Ezeket a beszélyeket régi farsangokról, ezeket
a véleményeket színésznőkről – élőkről, halottakról és haldoklókról – megindulással;
és gyönyörködve lehet olvasni, mint
Krúdy minden írását. Tevan
kiadásában jelent meg az új könyv.
(L.
Gy.)
(Magyarország, 1917/42. /február 11./ 25. p.)