KRÚDY GYULA: VALLOMÁS
(Válogatta, szerkesztette, az utószót és a jegyzeteket írta Kozocsa Sándor.
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1963. 448 old.).
«Az
önmagáról valló Krúdy Gyula írásaiból szedtünk össze egy csokorra valót. Minden
ilyen jellegű feljegyzését nem adhattuk, mert akkor regényeinek, novelláinak és
tárcáinak egész légióját kellene újból közzétennünk. Hiszen mindig önmagáról
írt.» – olvassuk az utószóban. Valóban nehéz munka Krúdy önéletrajzi írásait
kötetbe válogatni. Kortársai között nem ő volt az egyedüli, aki Babits módjára elmondhatta:
«Csak én bírok versemnek hőse lenni, / első s utolsó mindenik
dalomban: / a mindenséget vágyom versbe venni, / de még magamnál
tovább nem jutottam ».
A jelent
múltként élő írót az emlékezés és a nosztalgia kísérik két felől. (És
támogatják: le ne essen a székről, ha részegen elszunyókál valamék
ivóban.) Minden sora «vallomás»; a jelenről lehet nyilatkozni, a jövőt
eltervezni, a múltról csak vallani, mesélni lehet. «Oly szép álmodozni, oly
jó kegyesnek, tisztának, nemesnek, jóságosnak lenni az álmok ringatózó
szigetén, hogy még a legboldogabb ébredés is fájdalmas, midőn visszatérünk a
mesék őserdejéből – az egykori Margitszigetről a mai Margitszigetre».
– írja A mai Margitsziget című cikkében.
Krúdyt
nemcsak hajlama, eredete, körülményei tették emlékező típusú íróvá, tudatosan
lett azzá, nem is akart mást csinálni. A kötet címadó írásában (1924-ben kelt)
a következőket mondja: «...A terveim? (...) valami nagy-nagy regényt szeretnék
írni, amelyben benne volna mindaz, ami eddig megjelent könyveimben itt-ott
szétszórva benne van. Egy igen nagy regényt arról a korról, amelyet átéltem,
amelyet saját szemeimmel láttam létrejönni és elmúlni. Benne az ó-Magyarország,
benne az új-Magyarország, és a legújabb Magyarországból csak annyi, amilyen
lapidáris egy sírfelirat szokott lenni (...). Nem vállalnék ebben a regényben
se világszemléletet, nem harciaskodnék se jobbra, se balra, csak elmondanék
szép csendesen mindent, hogy volt, mint a kályha mellett szoktak beszélgetni
téli alkonyatokon».
Megírta
ezt a regényt? Melyik az? (A tegnapok ködlovagjai? Boldogult úrfikoromban?) Nem is lényeges. Egész életműve «valami
nagy-nagy regény», amelynek immáron fontos és jelentős része ez a kitűnően
válogatott vallomás-gyűjtemény is.
L. P.
(Magyar Műhely /Paris-Párizs/, 1964/9. /szeptember/ 60-61. p.)