KRÚDY GYULA: VALLOMÁS

(Válogatta, szerkesztette, az utószót és a jegyzeteket írta Kozocsa Sándor.
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1963. 448 old.).

«Az önmagáról valló Krúdy Gyula írásaiból szedtünk össze egy csokorra valót. Minden ilyen jellegű feljegyzését nem adhattuk, mert akkor regényeinek, novelláinak és tárcáinak egész légióját kellene újból közzétennünk. Hiszen mindig önmagáról írt.» – olvassuk az utószóban. Valóban nehéz munka Krúdy önéletrajzi írásait kötetbe válogatni. Kortársai között nem ő volt az egyedüli, aki Babits módjára elmondhatta: «Csak én bírok versemnek hőse lenni, / első s utolsó mindenik dalomban: / a mindenséget vágyom versbe venni, / de még magamnál tovább nem jutottam ».

A jelent múltként élő írót az emlékezés és a nosztalgia kísérik két felől. (És támogatják: le ne essen a székről, ha részegen elszunyókál valamék ivóban.) Minden sora «vallomás»; a jelenről lehet nyilatkozni, a jövőt eltervezni, a múltról csak vallani, mesélni lehet. «Oly szép álmodozni, oly jó kegyesnek, tisztának, nemesnek, jóságosnak lenni az álmok ringatózó szigetén, hogy még a legboldogabb ébredés is fájdalmas, midőn visszatérünk a mesék őserdejébőlaz egykori Margitszigetről a mai Margitszigetre». – írja A mai Margitsziget című cikkében.

Krúdyt nemcsak hajlama, eredete, körülményei tették emlékező típusú íróvá, tudatosan lett azzá, nem is akart mást csinálni. A kötet címadó írásában (1924-ben kelt) a következőket mondja: «...A terveim? (...) valami nagy-nagy regényt szeretnék írni, amelyben benne volna mindaz, ami eddig megjelent könyveimben itt-ott szétszórva benne van. Egy igen nagy regényt arról a korról, amelyet átéltem, amelyet saját szemeimmel láttam létrejönni és elmúlni. Benne az ó-Magyarország, benne az új-Magyarország, és a legújabb Magyarországból csak annyi, amilyen lapidáris egy sírfelirat szokott lenni (...). Nem vállalnék ebben a regényben se világszemléletet, nem harciaskodnék se jobbra, se balra, csak elmondanék szép csendesen mindent, hogy volt, mint a kályha mellett szoktak beszélgetni téli alkonyatokon».

Megírta ezt a regényt? Melyik az? (A tegnapok ködlovagjai? Boldogult úrfikoromban?) Nem is lényeges. Egész életműve «valami nagy-nagy regény», amelynek immáron fontos és jelentős része ez a kitűnően válogatott vallomás-gyűjtemény is.

L. P.

 

(Magyar Műhely /Paris-Párizs/, 1964/9. /szeptember/ 60-61. p.)