Előzetes

Szindbád

Magyar film. Krúdy Gyula novelláiból írta és rendezte: Huszárik Zoltán.

1971 őszén Szindbád ismét igéz. Huszárik Zoltán film­alkotása az emlékek vándo­rának: Krúdy Gyulának ta­lán soha nem volt világába csábítja a ma, romantikát divatból gúnyoló, gyávaság­ból elvető emberét. Huszárik másfél órás modern mágiá­ját már a szándék is megkü­lönbözteti nem egy, közel­múltban feltűnt társa jobb-rosszabb produkciójától. Tu­datosan nem a kegyetlensé­get, nem a szadizmust lát­tatja, nem az állatot mutatja az emberben. A szerelmet idézi: örömet kínáló asszo­nyokat, boldogságot remélő, a boldogságát kereső férfit. Mindezt tiszta művészettel. Filmjében a Krúdy írásait kedvelő ezrek bizonyosan nem csalódnak, s remélhe­tően megnézik majd a teg­nap ködlovagja kalandjait eddig könyvből nem ismerők is. Huszárik első játékfilm­je nem csupán kevesek él­ménye. Megérdemli a teljes sikert.

Krúdyhoz méltóan stílus­, szilaj, andalító Jeney Zoltán kísérőzenéje. Sára Sándor felvételei varázslatos hangulatúak. Képein csodá­latos tájak, dús asztalok, gyönyörű nők, kísérteties boszorkák: a színek elmesélhetetlen orgiája. Palettáján ragyognak Szindbád csalfa és megcsalatott szerelmei: az érzéki Szegedi Erika, a ham­vas Muszte Anna, az érett szépségű Medgyesi Mária, a beszédes mosolyú Papp Éva, az ábrándos Nagy Anna. A Paulák, Fruzsinák, Angyalok tablókán remek portré Ruttkai Éva szenvedély elől kis­városi tisztes jólétbe mene­kült nagyságos körorvosnéja. Dayka Margit alkalmi höl­gyeknél elhihetően több, mindent megadó, mindent megbocsátó, bölcs, anyai, emberi Majmunka.

Felidéző tehetséggel vitte filmre Krúdy regényálmait Latinovits Zoltán. Zengőszavú, saját hazugságait komo­lyan vevő, vidám, önfeledt lírai hős. S ugyanakkor szo­morú, kesernyés, csúfondáros gazember. Délceg és roggyant, biztos léptű és botra támaszkodó. Az asszonyok­ban, az ételben, az italban az életet szerető, pillanatra sem nosztalgikus, modernül klasszikus Szindbád.

László Miklós

 

(Hétfői Hírek /Délutáni/, 1971/47. /november 22./ 4. p.)