Előzetes
Magyar
film. Krúdy Gyula novelláiból írta és
rendezte: Huszárik Zoltán.
1971 őszén Szindbád ismét igéz. Huszárik
Zoltán filmalkotása az emlékek vándorának: Krúdy
Gyulának talán soha nem volt világába csábítja a ma, romantikát
divatból gúnyoló, gyávaságból elvető emberét. Huszárik másfél órás modern
mágiáját már a szándék is megkülönbözteti nem egy, közelmúltban
feltűnt társa jobb-rosszabb produkciójától. Tudatosan
nem a kegyetlenséget, nem a szadizmust láttatja, nem az állatot mutatja az
emberben. A szerelmet idézi: örömet kínáló
asszonyokat, boldogságot remélő, a boldogságát kereső férfit. Mindezt
tiszta művészettel. Filmjében a Krúdy írásait kedvelő ezrek
bizonyosan nem csalódnak, s remélhetően megnézik majd a tegnap ködlovagja
kalandjait eddig könyvből nem ismerők is. Huszárik első játékfilmje nem csupán
kevesek élménye. Megérdemli a teljes sikert.
Krúdyhoz méltóan stílushű, szilaj,
andalító Jeney Zoltán kísérőzenéje. Sára
Sándor felvételei varázslatos hangulatúak. Képein csodálatos
tájak, dús asztalok, gyönyörű nők, kísérteties boszorkák: a színek
elmesélhetetlen orgiája. Palettáján ragyognak Szindbád csalfa és megcsalatott
szerelmei: az érzéki Szegedi Erika, a hamvas Muszte
Anna, az érett szépségű Medgyesi
Mária, a beszédes mosolyú Papp Éva, az
ábrándos Nagy Anna. A Paulák, Fruzsinák,
Angyalok tablókán remek portré Ruttkai Éva szenvedély
elől kisvárosi tisztes jólétbe menekült nagyságos körorvosnéja.
Dayka Margit alkalmi hölgyeknél elhihetően
több, mindent megadó, mindent megbocsátó, bölcs, anyai, emberi Majmunka.
Felidéző tehetséggel vitte filmre Krúdy regényálmait Latinovits
Zoltán. Zengőszavú, saját hazugságait komolyan vevő, vidám,
önfeledt lírai hős. S ugyanakkor szomorú, kesernyés, csúfondáros gazember.
Délceg és roggyant, biztos léptű és botra támaszkodó. Az asszonyokban, az
ételben, az italban az életet szerető, pillanatra sem nosztalgikus, modernül
klasszikus Szindbád.
László
Miklós
(Hétfői Hírek /Délutáni/, 1971/47. /november 22./ 4. p.)