LŐDI FERENC:

Kihagyta Krúdy regényeiből,

vagy mégis ott él, onnan ismerem,

amint a söntéspultnak nekidől

két fél konyak közt újfiú-lesen.

Penész-virág szemének zöldjein

hüllők vigadnak s párzó angyalok

vetélkedőn, ha eszmél érte hím,

akárki, mindegy, hogyha nem halott.

Dohányfüst, pára. Kint szakad az ég,

eső veri a tűnő éjszakát —

s még egyre vár, hajnallal hálva rég,

mert nem lát szentebb férfit már az ágy.

Újabb konyakhoz csettint s felnevet:

a vak zenész egy hangot ellopott,

s az öt centből a csapos egy felet,

mert senki, semmi már a vén kokott.

(Tiszatáj /Szeged/, 1959/7. /július/ 12. p.)