Színház, művészet

(*) Pest 1916. (Krudy Gyula könyve.) Pesti tornyok tetején álmos csókák ülnek. — háború van és 1916. — randevura siető hölgyek után fordítják fekete nyakukat a Ferencziek-terén. Aztán emlékezések Patikárius kesergőjére, az énekesnő csaláningére, elefántcsontlapocskákra, melyekre De Caux Mimi kék szemét festette Barabás. Sóhajok elmúlt Annábál után, merengések neveken: a Hölgyfutárban jelentek meg a báli névsor-rovatban. De vélemény is és kritika a nagy Béláról, aki bádogos volt Cinkotán 1916-ban. És lemondás és búcsú. Ez Krúdy Gyula új könyve: meleg hangja a gyöngyház nyakú violának, melyet mindig szívesen és könnyes szemmel hallgatunk és amely mind tisztább és mélyebb. Sindbád tér mindig vissza, de mindig pompásabb, tökéletesebb frakkban. Ezeket a beszélyeket régi farsangokról, ezeket a véleményeket színésznőkről — élőkről, halottakról és haldoklókról — megindulással; és gyönyörködve lehet olvasni, mint Krudy minden írását. Tevan kiadásában jelent meg az új könyv.

(L[ukács]. Gy[ula].)

(A Nap, 1917/16. /január 16./ 4. p.)