Krúdy Gyula:
Megint egy
váratlan, andalítóan szép könyv egy halott írótól, aki mostanában új
kiadásokban, elfelejtett újságcikkekből szórja kincseit. Krúdynak ma
reneszánsza van, s ha már az iskolában alig tanítjuk, legalább könyvkiadásunk
szolgáltat neki igazságot a mellőzés után. Igaz: nem volt eszmei-politikai
koncepciója, s a maga szomorú koráról csak sóhajtani tudott. De tudott valamit,
amiben utolérhetetlennek bizonyult: a félmúlt feltámasztásában, egy patinás
magyar korszak megörökítésében és ellenállhatatlan, varázsos
stílusművészetében. Krúdy nem tanít semmire (hacsak nem az élet szeretetére és
a szépség áhítatos tiszteletére), de megnemesíti, a szép érzések, az élet apró
szépségei iránt fogékonnyá finomítja olvasóit, idősebbeket és fiatalabbakat
egyaránt.
A Pest-budai
séták csaknem félszáz kis írását – „a szép írásokat kedvelő közönség
részére” – az író újságcikkeiből és a régi Pest-Budát érintő írásaiból
válogatta összes gondos kézzel Kozocsa
Sándor, s a kötet hófehér lapjairól Pfannl
Egon finom rajzai árasztanak az írásokkal egynemű hangulatot. A régi
Pest-Budát senki sem ismerte és élvezte jobban Krúdynál. Most a hozzá illő
szeszélyes sorrendben, pasztell-színű kaleidoszkópban (amely mégis a valóság
szuggesztióját leheli) sorra felvonulnak a kötetben a nagy történelmi
eseményekkel kapcsolatos városrészletek, a régi Andrássy út, a hajdani pesti
farsang (fájdalmas összehasonlításban az első világháború hangulatával), a
zenével átszőtt régi estek a Zeneakadémián, a régi Pest eltűnt alakjai, az
egykori Margitsziget, Buda ódon romantikája. Tanulságos, érdekes és hangulatos
útikalauz egy elsüllyedt világban, amely mégis ott lappang a mai főváros modem
arculata alatt. A Krúdyra jellemző álmodozást itt reális színterekhez és
alakokhoz köti a téma, s múlt és jelen, valóság és álmodozás sajátos vegyülete
ejti rabul az íróval együtt bolyongó olvasót.
A kötet
egy új kiadó tartalmában és kiállításában egyaránt művészien szép könyve. (Magyar
Helikon, 1958.)
M. G.
(Köznevelés, 1958/6. /március 19./ borító 3. p.)