Krúdy Gyula:

PEST-BUDAI SÉTÁK

Megint egy váratlan, andalítóan szép könyv egy halott írótól, aki mostanában új kiadásokban, elfelejtett újságcikkekből szórja kincseit. Krúdynak ma reneszánsza van, s ha már az iskolában alig tanítjuk, legalább könyvkiadásunk szolgáltat neki igazságot a mellőzés után. Igaz: nem volt eszmei-politikai koncepciója, s a maga szomorú koráról csak sóhajtani tudott. De tudott valamit, amiben utolérhetetlennek bizonyult: a félmúlt feltámasztásában, egy patinás magyar korszak megörökítésében és ellenállhatatlan, varázsos stílusművészetében. Krúdy nem tanít semmire (hacsak nem az élet szeretetére és a szépség áhítatos tiszteletére), de megnemesíti, a szép érzések, az élet apró szépségei iránt fogékonnyá finomítja olvasóit, idősebbeket és fiatalabbakat egyaránt.

A Pest-budai séták csaknem félszáz kis írását – „a szép írásokat kedvelő közönség részére” – az író újságcikkeiből és a régi Pest-Budát érintő írásaiból válogatta összes gondos kézzel Kozocsa Sándor, s a kötet hófehér lapjairól Pfannl Egon finom rajzai árasztanak az írásokkal egynemű hangulatot. A régi Pest-Budát senki sem ismerte és élvezte jobban Krúdynál. Most a hozzá illő szeszélyes sorrendben, pasztell-színű kaleidoszkópban (amely mégis a valóság szuggesztióját leheli) sorra felvonulnak a kötetben a nagy történelmi eseményekkel kapcsolatos városrészletek, a régi Andrássy út, a hajdani pesti farsang (fájdalmas összehasonlításban az első világháború hangulatával), a zenével átszőtt régi estek a Zeneakadémián, a régi Pest eltűnt alakjai, az egykori Margitsziget, Buda ódon romantikája. Tanulságos, érdekes és hangulatos útikalauz egy elsüllyedt világban, amely mégis ott lappang a mai főváros modem arculata alatt. A Krúdyra jellemző álmodozást itt reális színterekhez és alakokhoz köti a téma, s múlt és jelen, valóság és álmodozás sajátos vegyülete ejti rabul az íróval együtt bolyongó olvasót.

A kötet egy új kiadó tartalmában és kiállításában egyaránt művészien szép könyve. (Magyar Helikon, 1958.)

M. G.

 

(Köznevelés, 1958/6. /március 19./ borító 3. p.)