Krúdy Gyula összegyűjtött munkái

 

A régi magyar világ, Nagymagyarország délibábos élete vetődik megint elénk a varázslatos úton, amelyen Krúdy Gyula, ez idők legnagyobb mesélője, sétáltatja költői álomképeit. Most összegyűjtött munkáinak emléktől, élettől való és megálmodott szépségek bőségétől duzzadó köteteiben fiatalságunk: Szindbád, az örök hajós ismét útra kél, hogy még egyszer bejárjuk eltűnt életünk és az eltűnt nagy, magyar élet felvidéki városkáit, megálljunk az elkanyarodó országutak trianoni keresztjeinél, nézzük elmúlt magunkat a Poprád rohanó vizében és valahonnan újra előáll a Vörös Postakocsi csodálatos passasérjaival, álomféderes ringásával, poroszkáló lovacskáival, amelyek hip-hop táltos felhőkké válnak, hogy hegyen-völgyön, földön-égen ragadjanak vissza elmúlt tájak, városok, udvarházak, családok tündérkertjeibe.

És az ezüst ködökből lassan elő tűnedezik a régi Pest, meg Buda leanderes kiskocsma világa, a ferencvárosi muskátlis udvarok, el sétál előttünk a Kálnay Lászlók immár legendákba veszett ködalakja, omladozó kishotelek, fakótapétás szobák malaclopó köpenyeges népe, akikkel K. Gy. úr, úgy is mint Rezeda szerkesztő, úgy is mint Szindbád, valamint hogy az Aranykéz-utcai aranymíves olyan örökszép, teltpoharas barátságot tartott.

És felvetődnek újra a Tegnapok ködlovagjai, az édesbús tűnő históriák, amelyeknek hőseivel még mi is sorra találkoztunk, csak nem láttuk őket abban a ködarany palástban, amelyet Krúdy, a költő, tudott csak teregetni rájuk!

Itt most egy szorgalmas, viharos, átélt és átálmodott élet gyümölcse: szóló szőlője, csengő barackja, mosolygó almája ez a néhány kötet, telis-teli a legérettebb, legzamatosabb magyar ízekkel... Amikor a tél vége felé a Magyarságban megírtam déli kocsmai találkozásomat a margitszigeti örök dunai hajóssal, másnap már gyöngyírásos levelet hozott a postám:

Kedves Jenőm, tudom, hogy manapság már nem szokásuk levelezni az íróknak, amikor személyesen is megtalálhatják egymást. De ki tudná, hogy holnap lesz-e bátorságom betérni hozzád, hogy azokat az érzéseket elmondjam neked, amelyeket műved olvasása okozott. A megnevezett „Kovácsműhely” mellett ezen a téli vasárnapon sokkal kedvesebben sütött a nap, mint egyébkor. Reménykedővé, bizakodóvá varázsoltál. Vérkeringésem ébredezett, mintha évtizedekkel fiatalodtam volna. Kergetőzni szerettem volna a múlttal és jelennel. A legjobb doktornál jobbat rendeltél: szép emlékeket! Köszönöm neked.

Krúdy Gyula egy életen át rendeli nekünk már a legjobb doktornál jobbakat: a szép emlékeket. Mindnyájunknak, csüggedőknek és reménykedőknek, öregjének és fiataljának, itt hatalmas kötetekben a jobbnál-jobb receptjei! Nemcsak a betegségeket hogy elmulasztják, hanem álmokat hoznak, végtelen örömet szereznek, visszaadják azt, ami elmúlt és még szebben, okosabban, virágosabban, mert költő adja. Ragyogó tollával, egész szívével... Köszönjük neki.

Miklós Jenő

 

(Magyarság, 1929/106. /május 12./ 28. p.)