Krúdy Gyula összegyűjtött munkái
A régi magyar világ, Nagymagyarország
délibábos élete vetődik megint elénk a varázslatos úton, amelyen Krúdy Gyula,
ez idők legnagyobb mesélője, sétáltatja költői álomképeit. Most
összegyűjtött munkáinak emléktől, élettől való és megálmodott szépségek bőségétől
duzzadó köteteiben fiatalságunk: Szindbád, az örök hajós ismét útra kél, hogy még
egyszer bejárjuk eltűnt életünk és az eltűnt nagy, magyar élet felvidéki
városkáit, megálljunk az elkanyarodó országutak trianoni keresztjeinél, nézzük
elmúlt magunkat a Poprád rohanó vizében és valahonnan újra előáll a Vörös
Postakocsi csodálatos passasérjaival, álomféderes
ringásával, poroszkáló lovacskáival, amelyek hip-hop
táltos felhőkké válnak, hogy hegyen-völgyön, földön-égen ragadjanak vissza
elmúlt tájak, városok, udvarházak, családok tündérkertjeibe.
És az ezüst ködökből lassan elő tűnedezik
a régi Pest, meg Buda leanderes kiskocsma világa, a ferencvárosi muskátlis
udvarok, el sétál előttünk a Kálnay
Lászlók immár legendákba veszett ködalakja, omladozó kishotelek, fakótapétás
szobák malaclopó köpenyeges népe, akikkel K. Gy. úr,
úgy is mint Rezeda szerkesztő, úgy is mint Szindbád, valamint
hogy az Aranykéz-utcai aranymíves olyan örökszép,
teltpoharas barátságot tartott.
És felvetődnek újra a Tegnapok ködlovagjai, az édesbús
tűnő históriák, amelyeknek hőseivel még mi is sorra találkoztunk, csak nem
láttuk őket abban a ködarany palástban, amelyet Krúdy, a költő, tudott csak
teregetni rájuk!
Itt most egy szorgalmas, viharos, átélt és átálmodott
élet gyümölcse: szóló szőlője, csengő barackja, mosolygó almája ez a néhány
kötet, telis-teli a legérettebb, legzamatosabb magyar ízekkel...
Amikor a tél vége felé a Magyarságban megírtam
déli kocsmai találkozásomat a margitszigeti örök dunai hajóssal, másnap már
gyöngyírásos levelet hozott a postám:
Kedves Jenőm, tudom, hogy manapság már nem
szokásuk levelezni az íróknak, amikor személyesen is megtalálhatják egymást. De
ki tudná, hogy holnap lesz-e bátorságom betérni hozzád, hogy azokat az érzéseket
elmondjam neked, amelyeket műved olvasása okozott. A megnevezett „Kovácsműhely”
mellett ezen a téli vasárnapon sokkal kedvesebben sütött a nap, mint egyébkor.
Reménykedővé, bizakodóvá varázsoltál. Vérkeringésem ébredezett, mintha
évtizedekkel fiatalodtam volna. Kergetőzni szerettem volna a múlttal és
jelennel. A legjobb doktornál jobbat rendeltél: szép emlékeket! Köszönöm neked.
Krúdy Gyula egy életen át rendeli
nekünk már a legjobb doktornál jobbakat: a szép emlékeket. Mindnyájunknak,
csüggedőknek és reménykedőknek, öregjének és fiataljának, itt hatalmas
kötetekben a jobbnál-jobb receptjei! Nemcsak a betegségeket hogy elmulasztják,
hanem álmokat hoznak, végtelen örömet szereznek, visszaadják azt, ami elmúlt és
még szebben, okosabban, virágosabban, mert költő adja. Ragyogó tollával, egész
szívével... Köszönjük neki.
Miklós Jenő
(Magyarság, 1929/106. /május 12./ 28. p.)