Hungária Kávéház tizenháromszor

 

Egy hírlapíró a nagy riportról ábrándozik:

– Holnap megtudja az egész város, ki az a Széplaki Titusz! Az a férfi, aki leleplezi a mágnás világ romlottságát... Ezzel a cikkel megalapozom a karrieremet. Riport abban a feudális „Nemzeti Kaszinóban”. Riporter még sohasem tehette be a lábát azokba a szent csarnokokba... A főnök azt mondja, ha jó a cikk, saját íróasztalt kapok... „Az Esti Hírek” különtudósítója, már meg is rendeltem a névjegykártyát.

Olga a kávéházi felírónő fura házasságról álmodozik, olyanról, amelyben a férjet gyorsan elviszi egy járványos betegség, mondjuk a spanyolnátha:

– Én csak arra a három betűre vágyom... özv. Egy kis diszkrét ponttal a végén ... és egy szépen csengő férfias név után, amely arról tanúskodik, hogy nem volt akárki a megboldogult. Mindig özvegyasszony akartam lenni. Ez a legkorrektebb státusz, amit csak kívánhat egy érett asszony. Neve van és mégsem kell eltűrnie egy férfi sikanériáját. Az özvegység tiszteletet parancsol, valóságos glóriát fon egy asszony feje fölé...

Széplaki Titusz, a hírlapíró és Olga, a felírónő, jellegzetes pesti, kávéházi figura. Ugyanúgy hozzátartoznak az ottani szivarfüstös világhoz, mint a piccoló-fiú, a kávéjukat hitelbe ivó művészek, álművészek és igazi fezőrök. Széplaki Titusz és Olga eredetileg A hírlapíró és a halál című Krúdy-novella szereplői, napjainkban viszont Makk Károly, a kitűnő rendező jóvoltából egy televízió-sorozat egyik filmjének hősei. Krúdy nem egészen ilyennek alkotta meg figuráit. Az ő hangja sajátosan lírai, a cselekmény és a jellemek fejlődése nála szinte mellékes, ő a hangulat megteremtésére törekszik. Lehet-e Krúdy Gyula sajátos álomvilágát egyáltalán filmen érzékeltetni. Makk Károly most, remélhetően sikerrel, megpróbálta a Hungária Kávéház című sorozat egyik részében. Az eredeti irodalmi „matéria”, ha szabad így nevezni, a forgatókönyv-írás és a forgatás közben nem keveset változott, a cselekményesség, a mozgalmasság érdekében.

– Csattanós anekdota, azt hiszem, így határozhatom meg a sorozatnak azt a részét, amelyet Krúdy novellájából forgattunk – mondja Makk Károly. – Ha néhány szóval elmesélem a tartalmát, akkor ez rögtön ki is derül. Széplaki Titusz újságíró a nagynak képzelt riport megjelenése után párbajba keveredik. A „Nemzeti Kaszinó” becsületét egy huszárezredes, az ország legjobb céllövője akarja vele szemben megvédeni. Aki pisztolyának csöve elé áll, arra halál vár. A történet szerint már megölt négy újságírót, egy színházigazgatót és egy kultuszminisztériumi államtitkárt. Széplaki csak veszthet, nyilván életével kell fizetnie a nagy riportért... Olgának, a kávéházi felírónak éppen egy ilyen férj kell, mert ugye özvegyi címre pályázik, ezért elfogadja a hírlapíró házassági ajánlatát. Pisztolypárbaj az erdei tisztáson. Olga közben elkészítteti a koszorút, a szalagon ezzel a felírással: „Felejthetetlen férjemnek, Olga ... odafent találkozunk”. És most jön a csattanó... A félelemtől reszkető kezű Széplaki lövi le a magabiztos ezredest.

– Szereplők?

– Sztankay István játssza a hírlapírót, Liselotte Pulver pedig a kávéházi felírónőt. Azért dolgoztunk külföldi művészekkel is, mert a Hungária Kávéház című televízió-filmsorozatunk magyar–nyugatnémet koprodukcióban készült. A 13 filmnek közös keretjátéka van. Színhely a nevezetes pesti kávéház, innen a sorozatunk címe is. Célunk az, hogy bemutassuk a magyar novella-irodalom 13 alkotását, a századfordulótól napjainkig. ízelítőül most csak az első négyet említem, Molnár Ferenc: Az ötlet, Krúdy Gyula: A hírlapíró és a halál, Mikszáth Kálmán: Gentry fészek, és Bródy Sándor: Kaál Samu esete... A filmsorozat hét részét én rendeztem, a többit nyugatnémet kollégáim.

 

 

Dobozban van már, ha szabad ezt a filmes-televíziós kifejezést használni, a Hungária Kávéház valamennyi novellája. Várjuk a bemutatót.

MOLNÁR KÁROLY

 

(Tükör, 1976/6. /február 10./ 15. p., hátlap.)