Inflációs naplóm

[…]

Ebéd Krúdy Gyulánál 1921 január 6-án. Margitsziget, vízkeresztnapja. A sziget téli ruhájában gyönyörű. Duna hideglelős vize. Kopasz fák, didergő lombok. Fagyott föld, lélek se jár a szigeten, a lóvonat üres. Gyula a kastélyban lakik, itt nem érzik a konjunktúra, az író három szobája szegényes. Ágyak. Egy szobában három ágy. Krúdy elegáns, magas, szép, ősz feje gyönyörű. Szomorú; negyvenhárom éves. Ilona lánya olyan hosszú, mint ő, érdekes lány, tisztára a papa arca, alakja. Első házasságból született. Új nejével, Zsuzsikával vonult Gyula a szigetre, az író családjának szegény életét élik. Látogatóban vagyunk, ebédre hívott engem s még egy barátját s Ilonkát is meghívta az első házasságából. (Zsuzsikával jóba vannak.) Zsuzsika egészen fiatal tanítónő. Komolyan, kedvesen ül az asztalfőn, szigorúan. Gyula is és mi is félünk a kis asszonykától. Úgy ül ott, mint aki haragszik mindenkire, aki elviheti tőle Gyuláját. Mindenkire gyanakszik. Úgy ül ott, hogy majd ő megmutatja, nem fog Gyula elmenni, inni, éjjelezni, dorbézolni, stb. Hátrasimított haja van. Szegényszag. Ebédlőben varrógép.

Rajtunk kívül vendég még az öreg doktor bácsi, aki a háború előtt 120 kiló volt.

Kis lányuk van Gyuláéknak, másfél éves. Ölembe vettem, a kis bébi sírni kezdett: „ee”. Mire felkapták és kiszaladtak vele.

Krúdy Gyula nem javult meg új házasságában. Újra iszik. Már reggel kezdi a borozást. Ágyban hideg húst reggelizik és bort iszik hozzá. Viszont, meg kell hagyni, hogy éjjel otthon van. Otthon marad. Illetőleg nem mindig megy el.

Ha azonban egyszer elmegy, akkor három napig nem jön haza. A lefésült hajú kis tanítónő ezért ül olyan durcásan az asztalfőn. A házban a bor a legfontosabb, erről beszélnek a legtöbbet. Gyula felemeli a poharát és ragyogva mondja: „egyszer szűrt siller”. Ebéd után megjelenik a ház barátja, Pándai László író, hetvenhárom éves.

Pándai úr jókedvű bácsi, Pósa Lajossal együtt indult, rongyos a ruhája, vállán öreg kendőt hord, mindig fázik.

Ebédután jött s levest kért. Zsuzsika mérgesen kérdi tőle: „melyik rétest szereti?”

Megkóstolja előbb az almást, aztán a káposztást. Ezután így szólt az öreg író: „tulajdonképpen a pogácsát szeretem!”

Zsuzsika egy csöpp bort se iszik, csak vizet. Ebédután öt órakor Gyula félrehívta a dunai csónakost. Arról tárgyaltak, hogy elfogyott otthon a bor, s a csónakos menjen át ünnep délután Óbudára egy akó borocskáért.

[…]

(Pesti Futár, 1935/24. /december 15./ 7-8. p.)