Krúdyzmus vagy bolsevizus? Krúdy Gyula azok közé a hosszú lére eresztett stílusú írók közé tartozik, akik mesteri munkát produkálnak abban, miként lehet egy témátlan, szétfolyó históriából regény-limonádét gyártani. Krúdy az előkelő hangulatok, a múltba mélázó merengés lovagja volt a régi jó időkben és íme az októberi forradalom után írt egy múlt gyalázó cikket, amelyért a Magyar Múzsa is kiközösítette őt az irodalomból.

De ezzel még nincs befejezve Krúdy bűnlajstroma. Ne csodálkozzunk rajta, ha ebből a biedermeier-limonádé-íróból, aki a márciusi ifjakat szemérmetlen krúdyzmussal »csepűrágók«-nak, Petőfit pedig »félbolond megkótyagosodott«-nak nevezte, ha ebből a Krúdyból a bolsevizmus alatt is kikívánkozott az isteni tehetség. Ezúttal a vörös címlapú Pesti Futár vezércikkben szólalt meg. Előttünk fekszik a kedves futár 1919 május 16-iki száma. Rajta a felelős szerkesztő neve: Nádas Sándor. A tartalma olyan vörös, mint amilyen fehérre mázolt ma. De a közvélemény nálunk megtűri, sőt támogatja az ilyen utcasárból élő szennylapokat.

Ebbe a számba írt az arisztokrata Krúdy Gyula vezércikket! Leírja Milyen Magyarország a kommün alatt. Boldog ország, állapítja meg Krúdy Gyula május 16-án, az ellenforradalmárok akasztásának idején. A régi »ősvilág« hála Istennek letűnt! Szép kis idők is voltak azok! Csupa buta magyar dzsentri duhajkodott az országban. Más nem is volt. De a terrorfiúk szelíd kommünje boldogságot hozott, hisz »grófok és zsidók elvtársnak szólítják egymást«.

Ezek után megértjük, hogy a Kisfaludy-Társaság miért nem akarta tagjainak sorában üdvözölni Krúdy Gyulát.

n. a.

(Volt annak egyéb oka is: az író tökéletes tehetségtelensége. Szerk.)

(Magyar Múzsa, 1920/1. 135-137. p.)