A Nyelvőr
postája
Hogyan lett a
márciusból április? Eddig úgy
tudtuk, hogy a szeszélyes, hangulatát változtató
embert április-hoz hasonlították, mint ama hónaphoz,
mely szeszélyesen váltogatja a jó és rossz napokat. Így találjuk például Krúdy
Gyulánál: „— Azért jött, hogy kínozzon? — szólalt meg elborulva Kövi Pinka, mintha április
lett volna a kedve” (Napraforgó 1918. 210—1). Ha azonban elolvassuk Nádasdy Tamásnak egy 1559. február 8-án kelt, feleségének
írt levelét, ezt találjuk benne: ,,Én tisztán ollyan vagyok, mint az márczius, mert ű neki természeti, hogy napestig egynihányszor megváltozik, hol esős, hol szeles, hol penég tiszta. Azonképpen engemet is, niha
az nátha, niha penég
egyébféle, csak Isten tudja micsoda, nyavalyák bántanak, hol penég semmi dolgom nincsen” (Károlyi—Szalay:
Nádasdy Tamás családi levelei 1882. 35). — Hogy lehet
az, hogy éppen négyszáz évvel ezelőtt a március
volt olyan szeszélyes hónap, mint most az április? Talán a természet változott volna meg?
Aligha. Ennek valószínű oka a naptárreform. Tudjuk, hogy 1582. október 4-ig a Juliánus-féle naptár volt érvényben, attól kezdve pedig a Gergely-félét használjuk. A Gergely-naptár
kiegyenlítette az előző naptár hiányait, s 1582. október 4-e után október 15-ét
íratott. Ezzel a tíz nappal volt elmaradva a Juliánus-naptár,
ezért az ő márciusuk vége a mi áprilisunk elejének felelt meg. Tehát a XVI.
század magyarja a március
második felében uralkodó szeszélyes időjárás analógiájára a szeszélyes embert március-nak nevezte, mi pedig, XX. századi
emberek az áprilist tartjuk szeszélyes hónapnak és ennek alapján a szeszélyes
embert április-nak.
Így lett a március-ból április,
a nyelv rugalmasan igazodott az új helyzethez.
P.
Balázs János
(Magyar Nyelvőr, 1958/4.
/október-december/ 515. p.)