A Nyelvőr postája

 

Hogyan lett a márciusból április? Eddig úgy tudtuk, hogy a szeszélyes, han­gulatát változtató embert április-hoz hasonlították, mint ama hónaphoz, mely szeszé­lyesen váltogatja a jó és rossz napokat. Így találjuk például Krúdy Gyulánál: „— Azért jött, hogy kínozzon? — szólalt meg elborulva Kövi Pinka, mintha április lett volna a kedve” (Napraforgó 1918. 210—1). Ha azonban elolvassuk Nádasdy Tamásnak egy 1559. február 8-án kelt, feleségének írt levelét, ezt találjuk benne: ,,Én tisztán ollyan vagyok, mint az márczius, mert ű neki természeti, hogy napestig egynihányszor meg­változik, hol esős, hol szeles, hol penég tiszta. Azonképpen engemet is, niha az nátha, niha penég egyébféle, csak Isten tudja micsoda, nyavalyák bántanak, hol penég semmi dolgom nincsen” (Károlyi—Szalay: Nádasdy Tamás családi levelei 1882. 35). — Hogy lehet az, hogy éppen négyszáz évvel ezelőtt a március volt olyan szeszélyes hónap, mint most az április? Talán a természet változott volna meg? Aligha. Ennek valószínű oka a naptárreform. Tudjuk, hogy 1582. október 4-ig a Juliánus-féle naptár volt érvény­ben, attól kezdve pedig a Gergely-félét használjuk. A Gergely-naptár kiegyenlítette az előző naptár hiányait, s 1582. október 4-e után október 15-ét íratott. Ezzel a tíz nappal volt elmaradva a Juliánus-naptár, ezért az ő márciusuk vége a mi áprilisunk elejének felelt meg. Tehát a XVI. század magyarja a március második felében uralkodó szeszé­lyes időjárás analógiájára a szeszélyes embert március-nak nevezte, mi pedig, XX. századi emberek az áprilist tartjuk szeszélyes hónapnak és ennek alapján a szeszélyes embert április-nak. Így lett a március-ból április, a nyelv rugalmasan igazodott az új helyzethez.

P. Balázs János

 

(Magyar Nyelvőr, 1958/4. /október-december/ 515. p.)