KRÚDY
ILLUSZTRÁTORAI
Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Kevés írónk kínál oly sokat a grafikusoknak, mint
Krúdy: novelláinak, regényeinek tónusa, jellegzetes figurái, az utazások
elsuhanó tájai szinte inspirálják a rajzolókat, hogy hozzászóljanak műveihez,
rögzítsék benyomásaikat, számot adjanak a hatásról, melyet bennük ezek az
írások keltettek. Sokoldalú és érdekes a műveihez kapcsolódó Ilyen természetű
visszhang: az illusztrátor, hajlama és tehetségének természete szerint nyúl e
nagyon is gazdag választékhoz s ez dönti el, hogy a biedermeier hangulat, a
groteszk alakok vagy éppen egy öreg ház leírásának sajátos varázsa ragadja-e
magával.
|
Ferenczy Béni rajza |
A Petőfi
Múzeum most kiállított Krúdy-illusztrációi tanulságos betekintést nyújtanak
általában is az irodalmi mű és illusztráció viszonyának alakulásába,
fejlődésébe. A múlt század végének illusztrátora elsősorban a cselekmény felé
fordult, ennek egy-egy kiemelkedő csomópontját, egy-egy „izgalmas” pillanatát
rögzítette. Később, a század elején, a grafikus egyre önállóbbá vált, a
cselekmény ábrázolása lassanként háttérbe szorult; helyette a művész impressziói
nyertek nagyobb teret A mű és illusztráció kapcsolata meglazult, átalakult; a
rajzoló inkább a mű hangulatát igyekezett maga egyre modernebb eszközeivel
visszaadni. Az elmúlt egy-két évtized fejlődése azonban – úgy tűnik számunkra –
már ismét egy új tendenciát jelez: visszatérést a műhöz,
de a réginél magasabb fokon; kísérleteket egy-egy mű fő mondanivalójának,
egy-egy írói világkép egészének ábrázolására, szintetizálására, a modern
grafika egyre merészebb kifejezési eszközeivel.
|
Major Henrik fametszete |
A
fejlődésnek ez a sémája azonban eléggé általános; mögötte a valóságnak bonyolult
variánsai rejtőznek. Ezekhez a változatokhoz talán abból a szempontból a
legcélszerűbb közelednünk, hogy az egyes grafikusok milyen művészi eszközökkel
fejezik ki, mekkora intenzitással élik át munkájukban Krúdy bonyolult és gazdag
költői világát, a reális és irreális mozzanatoknak azt a végül is egységbe
forró együttesét (ami egyébként nemcsak Krúdyra, hanem a bomlásnak indult
monarchia néhány más írójának életművére is jellemző).
E nézőpontból tekintve, elsősorban Major
Henrik rajzait kell kiemelnünk; az ő illusztrációi, rendkívül sajátos voltuk
ellenére is egy egész hosszú fejlődési vonalra reányomják a maguk
félreismerhetetlen bélyegét. Major szándékosan és energikusan szakít az
illusztrációk feladatáról, funkciójáról addig uralkodó felfogással. Rajzai az Aranykéz
utcai szép napok első, 1916-ban megjelent kiadásához készültek, amely Tevan Andor gondozásában látott napvilágot
Békéscsabán. Ezekről a kisméretű fametszetekről a kötet egykorú ismertetése
találóan írja: „Újszerű rajzok ezek, amelyek nem az elbeszélésben foglalt
történetet rajzolják, hanem az író jelzőit, furcsa hasonlatait ábrázolják, mint
valamely kísérőzene. Major Henrik új ösvényt talált a könyvillusztrálás
terén. Csupa meglepetés, mély művészi elgondolás minden fametszete.” Hozzá
kell ehhez tenni, hogy a „jelzők, furcsa hasonlatok”, amelyeket Major
kiválaszt, a legtöbb esetben rendkívül karakterisztikusak, a novella lényegéhez
tartoznak; ezeket Major úgy emeli ki és ábrázolja, hogy a metszetben benne él
és ragyog a Krúdy-novella egész érzelmi gazdagsága. A metszet például köpenyes
férfit ábrázol, aki éppen megindul egy álldogáló utazókocsi
felé. Címül Major aláír néhány szót a novella egyik hasonlatából: „..néma
utazó módjára megy...”. Ez a hasonlat és a hozzzáfűző
metszet, minden egyszerűsége ellenére, kitűnően visszaadja, érzékelteti a
bolondos öregúr és egykori szerelme utolsó találkozásának kesernyés-szomorú
hangulatát.
|
Szabó Vladimir rajza |
Az 1914
előtti periódust a kiállításon Basch Árpád
rajzai és Mühlbeck Károly kedvesen avitt illusztrációi jelzik. A háború alatt, majd a két
világháború közötti időszakban Kürthy György, Szántó
Lajos, Pólya Tibor és Papp Oszkár nevéhez fűződnek jelentősebb
Krúdy-illusztrációk. Ebben az időben sokan Major megoldásait ismételgették,
mások rajzai biedermeier elemekhez nyúltak vissza, meglehetősen korszerűtlenül.
A Krúdy-illusztrálás igazi reneszánsza csak a
felszabadulás után, pontosabban az 50-es évek közepén köszöntött be; előbb
egyes kötetek, majd az ismert sorozatok megjelentetése nyújtott alkalmat
rajzolóink egész sorának arra, hogy elmélyedjenek Krúdy világába.
|
Kass János rajza |
Ebből az
új és gazdag termésből kiemelkedik Ferenczy Béni néhány kitűnő portréja,
amelyeket A kékszalag hőse című regényhez készített. Az Őszi
versenyek 1946-os kiadását Szabó Vladimir illusztrálta, jellemzően
groteszk pillanatokat örökítve meg ebből a nagyon keserű kis regényből. Csernus
Tibor rajzai Az útitárs és az N. N. című kisregényeket díszítik;
emlékezetes megörökítései e két regény sokban rokon, elégikus alaphangjának. Az
Asszonyságok díja 1958. évi kiadásához készültek Kondor Lajos
rajzai; a régebbi illusztrációknál többet mondanak ennek a teljesen még ma sem
felfejtett, talányos regénynek az értelméről. Nehéz feladatokat szerencsésen
oldott meg Kass János a Bukfenc-hez
készített rajzaival; a finom, könnyed vonalú rajzokon átsütnek az alakokat
mozgató forró szenvedélyek. A Valakit elvisz az ördög című kötetet Hincz Gyula kedves leányfeje díszíti. Két azonos
típusú Krúdy-válogatást – Magyar tájak és Pest-budai séták – Pfannl Egon illusztrált; gyakorlott keze alól már sok
ragyogó tájkép került ki, de itteni rajzai visszaadnak valamit azokból az
érzelmekből is, amelyekkel Krúdy a dunántúli vagy budapesti tájakat, utcákat
szemlélte. A látogatók megőrzik majd emlékezetükben Csohány
Kálmán találó karikatúráit a Magyar hasak című Krúdy-íráshoz, Győry Miklós rajzait az Aranykéz utcai szép napokhoz
és még sok más, kevéssé ismert vagy hozzzáférhetetlen
képet és rajzot.
Előzően már említettük azt a törekvést, amely az
egyes írások, egyes kötetek egész világának ábrázolására, összegezésére
irányul. Ez a törekvés – e kiállítás nyomán úgy tűnik – Szántó Piroska
nevéhez fűződik. Az ő 1958-as rajzai az Aranykéz utcai szép napokhoz még
bizonyos fokig Major megoldási módjainak hatását mutatják. A magyar
jakobinusokhoz és az Ál-Petőfihez készített 1962-es, majd az Álmoskönyv
1966-os kiadásához készített rajzok azonban már az átmenetet jelzik, a
közeledést Krúdy egész bonyolult világának mélyebb megértéséhez. Ezek készítik
elő az Asszonyságok díja 1968-as kiadásának illusztrációit, amelyek – Pásztor
Gábor egy még nem publikált ragyogó lapjával együtt – már korszerűbb, modernebb
művészi eszközökkel való megvalósulását új módszerét jelzik annak a
törekvésnek, amely a művészi kifejezésmódot összhangba kívánja hozni Krúdy
egész, valós és képzelt elemekből összeötvöződött világával.
A
kiállítást, amelynek anyagát néhány szoborral, éremmel és Krúdy-fényképpel
gazdagították, Vayer Lajosné rendezte, nyilván
fáradságos munkával gyűjtve össze az elérhetetlennek látszó anyagokat.
Szerencsés kézzel csoportosította a rajzokat, válogatásának szempontjaival alig
lehet vitatkozni. A látogatóban csak egy vonatkozásban marad hiányérzet:
szívesen látott volna egy sorozatot Csillag Vera nevezetes
fedőlapjaiból, amelyek oly sokakat indítottak az elmúlt évtizedben Krúdy
olvasására, immár elmúlt világának megismerésére.
Pamlényi
Ervin
(Magyar Nemzet, 1968/306. /december 31./ 13. p.)