KRÚDY ILLUSZTRÁTORAI

Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Kevés írónk kínál oly sokat a grafikusoknak, mint Krúdy: novelláinak, regényeinek tónusa, jellegzetes figurái, az utazások elsuhanó tájai szinte inspirálják a rajzolókat, hogy hozzászóljanak műveihez, rögzítsék benyomásaikat, számot adjanak a hatásról, melyet bennük ezek az írások keltettek. Sokoldalú és érdekes a műveihez kapcsolódó Ilyen természetű visszhang: az illusztrátor, hajlama és tehetségének természete szerint nyúl e nagyon is gazdag választékhoz s ez dönti el, hogy a biedermeier hangulat, a groteszk alakok vagy éppen egy öreg ház leírásának sajátos varázsa ragadja-e magával.

Ferenczy Béni rajza

A Petőfi Múzeum most kiállított Krúdy-illusztrációi tanulságos betekintést nyújtanak általában is az irodalmi mű és illusztráció viszonyának alakulásába, fejlődésébe. A múlt század végének illusztrátora elsősorban a cselekmény felé fordult, ennek egy-egy kiemelkedő csomópontját, egy-egy „izgalmas” pillanatát rögzítette. Később, a század elején, a grafikus egyre önállóbbá vált, a cselekmény ábrázolása lassanként háttérbe szorult; helyette a művész impressziói nyertek nagyobb teret A mű és illusztráció kapcsolata meglazult, átalakult; a rajzoló inkább a mű hangulatát igyekezett maga egyre modernebb eszközeivel visszaadni. Az elmúlt egy-két évtized fejlődése azonban – úgy tűnik számunkra – már ismét egy új tendenciát jelez: visszatérést a műhöz, de a réginél magasabb fokon; kísérleteket egy-egy mű fő mondanivalójának, egy-egy írói világkép egészének ábrázolására, szintetizálására, a modern grafika egyre merészebb kifejezési eszközeivel.

Major Henrik fametszete

A fejlődésnek ez a sémája azonban eléggé általános; mögötte a valóságnak bonyolult variánsai rejtőznek. Ezekhez a változatokhoz talán abból a szempontból a legcélszerűbb közelednünk, hogy az egyes grafikusok milyen művészi eszközökkel fejezik ki, mekkora intenzitással élik át munkájukban Krúdy bonyolult és gazdag költői világát, a reális és irreális mozzanatoknak azt a végül is egységbe forró együttesét (ami egyébként nemcsak Krúdyra, hanem a bomlásnak indult monarchia néhány más írójának életművére is jellemző).

E nézőpontból tekintve, elsősorban Major Henrik rajzait kell kiemelnünk; az ő illusztrációi, rendkívül sajátos voltuk ellenére is egy egész hosszú fejlődési vonalra reányomják a maguk félreismerhetetlen bélyegét. Major szándékosan és energikusan szakít az illusztrációk feladatáról, funkciójáról addig uralkodó felfogással. Rajzai az Aranykéz utcai szép napok első, 1916-ban megjelent kiadásához készültek, amely Tevan Andor gondozásában látott napvilágot Békéscsabán. Ezekről a kisméretű fametszetekről a kötet egykorú ismertetése találóan írja: „Újszerű rajzok ezek, amelyek nem az elbeszélésben foglalt történetet rajzolják, hanem az író jelzőit, furcsa hasonlatait ábrázolják, mint valamely kísérőzene. Major Henrik új ösvényt talált a könyvillusztrálás terén. Csupa meglepetés, mély művészi elgondolás minden fametszete.” Hozzá kell ehhez tenni, hogy a „jelzők, furcsa hasonlatok”, amelyeket Major kiválaszt, a legtöbb esetben rendkívül karakterisztikusak, a novella lényegéhez tartoznak; ezeket Major úgy emeli ki és ábrázolja, hogy a metszetben benne él és ragyog a Krúdy-novella egész érzelmi gazdagsága. A metszet például köpenyes férfit ábrázol, aki éppen megindul egy álldogáló utazókocsi felé. Címül Major aláír néhány szót a novella egyik hasonlatából: „..néma utazó módjára megy...”. Ez a hasonlat és a hozzzáfűző metszet, minden egyszerűsége ellenére, kitűnően visszaadja, érzékelteti a bolondos öregúr és egykori szerelme utolsó találkozásának kesernyés-szomorú hangulatát.

Szabó Vladimir rajza

Az 1914 előtti periódust a kiállításon Basch Árpád rajzai és Mühlbeck Károly kedvesen avitt illusztrációi jelzik. A háború alatt, majd a két világháború közötti időszakban Kürthy György, Szántó Lajos, Pólya Tibor és Papp Oszkár nevéhez fűződnek jelentősebb Krúdy-illusztrációk. Ebben az időben sokan Major megoldásait ismételgették, mások rajzai biedermeier elemekhez nyúltak vissza, meglehetősen korszerűtlenül.

A Krúdy-illusztrálás igazi reneszánsza csak a felszabadulás után, pontosabban az 50-es évek közepén köszöntött be; előbb egyes kötetek, majd az ismert sorozatok megjelentetése nyújtott alkalmat rajzolóink egész sorának arra, hogy elmélyedjenek Krúdy világába.

Kass János rajza

Ebből az új és gazdag termésből kiemelkedik Ferenczy Béni néhány kitűnő portréja, amelyeket A kékszalag hőse című regényhez készített. Az Őszi versenyek 1946-os kiadását Szabó Vladimir illusztrálta, jellemzően groteszk pillanatokat örökítve meg ebből a nagyon keserű kis regényből. Csernus Tibor rajzai Az útitárs és az N. N. című kisregényeket díszítik; emlékezetes megörökítései e két regény sokban rokon, elégikus alaphangjának. Az Asszonyságok díja 1958. évi kiadásához készültek Kondor Lajos rajzai; a régebbi illusztrációknál többet mondanak ennek a teljesen még ma sem felfejtett, talányos regénynek az értelméről. Nehéz feladatokat szerencsésen oldott meg Kass János a Bukfenc-hez készített rajzaival; a finom, könnyed vonalú rajzokon átsütnek az alakokat mozgató forró szenvedélyek. A Valakit elvisz az ördög című kötetet Hincz Gyula kedves leányfeje díszíti. Két azonos típusú Krúdy-válogatást – Magyar tájak és Pest-budai séták – Pfannl Egon illusztrált; gyakorlott keze alól már sok ragyogó tájkép került ki, de itteni rajzai visszaadnak valamit azokból az érzelmekből is, amelyekkel Krúdy a dunántúli vagy budapesti tájakat, utcákat szemlélte. A látogatók megőrzik majd emlékezetükben Csohány Kálmán találó karikatúráit a Magyar hasak című Krúdy-íráshoz, Győry Miklós rajzait az Aranykéz utcai szép napokhoz és még sok más, kevéssé ismert vagy hozzzáférhetetlen képet és rajzot.

Előzően már említettük azt a törekvést, amely az egyes írások, egyes kötetek egész világának ábrázolására, összegezésére irányul. Ez a törekvés – e kiállítás nyomán úgy tűnik – Szántó Piroska nevéhez fűződik. Az ő 1958-as rajzai az Aranykéz utcai szép napokhoz még bizonyos fokig Major megoldási módjainak hatását mutatják. A magyar jakobinusokhoz és az Ál-Petőfihez készített 1962-es, majd az Álmoskönyv 1966-os kiadásához készített rajzok azonban már az átmenetet jelzik, a közeledést Krúdy egész bonyolult világának mélyebb megértéséhez. Ezek készítik elő az Asszonyságok díja 1968-as kiadásának illusztrációit, amelyek – Pásztor Gábor egy még nem publikált ragyogó lapjával együtt – már korszerűbb, modernebb művészi eszközökkel való megvalósulását új módszerét jelzik annak a törekvésnek, amely a művészi kifejezésmódot összhangba kívánja hozni Krúdy egész, valós és képzelt elemekből összeötvöződött világával.

A kiállítást, amelynek anyagát néhány szoborral, éremmel és Krúdy-fényképpel gazdagították, Vayer Lajosné rendezte, nyilván fáradságos munkával gyűjtve össze az elérhetetlennek látszó anyagokat. Szerencsés kézzel csoportosította a rajzokat, válogatásának szempontjaival alig lehet vitatkozni. A látogatóban csak egy vonatkozásban marad hiányérzet: szívesen látott volna egy sorozatot Csillag Vera nevezetes fedőlapjaiból, amelyek oly sokakat indítottak az elmúlt évtizedben Krúdy olvasására, immár elmúlt világának megismerésére.

Pamlényi Ervin

 

(Magyar Nemzet, 1968/306. /december 31./ 13. p.)