Tíz lapalapítás története

Elmondják: Babits Mihály, Csathó Kálmán, Farkas Imre, Harsányi Zsolt, Karinthy Frigyes, Krudy Gyula, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc, Schöpflin Aladár és Szász Zoltán

 

– Az én fiam tényleg csodagyerek – meséli egyik írónk valakinek.

– Miért?

– Hatéves és még nem zongorázik.

Ez a tréfa mindenesetre időszerű. Komoly tudósok állítják, hogy a tehetség veleszületik a művésszel. Az író tehát már gyermekkorában is író. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy legtöbbjük már fiatal korában lapot szerkesztett. Igaz, hogy ezek a lapok legtöbbször kézírással vagy litografálva jelentek meg, de megvolt bennük a tehetség első szárnypróbálgatása: Olyan erény ez, amit nyomtatott újságnál sem lehet mindig megtalálni. Ezekről a régi, elfelejtett gyermeklapokról kértünk nyilatkozatokat a volt szerkesztőktől. Minden válasz egy-egy művészi emléket hozott. A beérkezett nyilatkozatokat itt közöljük.

[…]

Krudy Gyula:

 

Tizennégy éves koromban Nyíregyházán, mint főgimnáziumi tanuló, Milotay Gábor társaságában szerkesztettem lapot. A lap címe »Gimnáziumi Híradó« volt. Rendes lap volt ez, amely száz példányban jelent meg, hat oldal terjedelemben.

A gimnázium mellett lakott egy tönkrement nyomdász, Kalinának hívták, ennél jelent meg a lap, amelynek legnagyobb szenzációja az volt, hogy arany festékkel nyomták, tekintve, hogy a nyomdásznak nem volt más színű festéke. A tanár uraknak állandóan küldtem tiszteletpéldányt. A lapban én vezettem az irodalmi részt. Magam írtam bele a novellákat. Milotay a gimnáziumi híreket írta. A lap csak pár számot ért meg és ennék két oka volt. Egyrészt a nyomdásznak elfogyott a festéke és így kénytelen volt nyomdáját becsukni. Annak, hogy másik nyomdába nem mehettünk, az volt az oka, hogy a tanári kar betiltotta a lapot, mert az egész gimnázium órák alatt versírással és novellagyártással foglalkozott.

A beszedett előfizetési díjakkal azért nem volt baj, mert a lap egyetlen előfizetője az édesapám volt.

[…]

A volt lapszerkesztők közül ma már egyiknek sincs lapja.

Pán Imre

 

(Literatura, 1929. Könyvheti különszám. 188-190. p.)