Krúdy-levél
a Zoltai-hagyatékban
A levél, amit itt szövegben közlünk, a Kollégiumi Könyvtár
kincsei közül való. Értéke annál nagyobb, mert Krúdy debreceni és nagyváradi
tartózkodásának körülményeiről nagyon keveset tudtunk eddig, jóformán csak
annyit, amit arról írásban, regényes áttételekben elárult.
A levélben nincs dátum, de tartalmából valószínűsíthető,
hogy 1895 végéről, vagy 1896 elejéről való. Krúdy ugyanis 1895 végén, december
első napjaiban tűnt el hirtelen és bejelentés nélkül Debrecenből. Néhány hétig
Nyíregyházán tartózkodott, majd Nagyváradon tűnt fel.
Zoltainak a levélben említett gratuláló soraira nézve is
feltételezésekre vagyunk utalva. A levélben Krúdy említi, hogy „regényemet
20 forintért varrtam Laszky nyakába...” Laszky nagyváradi ismert lapkiadó. A regény, amiről
szó van, vagy a „Hat nap kerékpáron” című első
Krúdy-regény, amely a Debreceni Ellenőrben jelent meg először és Krúdy azt
másodközlésre adta el Laszkynak. Nincs azonban
kizárva, hogy az első ízben Nagyváradon megjelent „Asszony,
aki szeret” című második Krúdy-regényke
megjelenése alkalmából gratulál Zoltai Krúdynak. A dátum hiánya alapján ez is
feltételezhető.
A levélben említett Koncz úr,
Koncz Ákos, a Debreceni Ellenőr szerkesztője. Ami a levélben legfeltűnőbb:
Krúdynak Debrecen iránt érzett honvágya, - „nekem csak
»otthon« lesz Debrő mindig.” Későbbi éveiben
ugyanis tett néhány elmarasztaló megjegyzést Debrecenre.
Még annyit kell hozzátennünk, hogy Zoltai Lajossal az alatt
a rövid idő alatt, amíg itt élt, nagyon összebarátkozott. Ez a barátság -
természetesen nem ugyanolyan hőfokon - egy életen át tartott.
A levél a Szabadság
című lap levélpapírján négy oldalon át tart és szövege a következő:
Kedves Luikám!
Ma reggel
veszedelmesen berúgva mentem haza úgy 10 óra felé és így csak este kaptam meg
gratuláló soraidat, mikor újra feljöttem ebbe a büdös szobába, ahol állítólag a
dicsőség terem. Kedves Luikám! — ugy-e eléggé aljas voltam
már odahaza is - nekem csak „otthon”
lesz Debrő mindig, -
de ma, illetőleg mióta itt vagyok a pakfon városban -, azóta
végképp elsűlyedtem - este
5-6 órakor kelek, éjfélig dolgozom, aztán - annyi ismerősöm, annyi lump barátom van,
- köztük egy tanár, aki ma nem tanár, hanem 40 000 forintnak az örököse és az
ország legnagyobb korhelye ki mellett a nagyváradi társaságban csak én emelkedem, illetőleg sülyedem hozzá. Luikám meg fogok
halni hamar. El kell mennem Váradról, mert megdöglöm, mint egy kutya,
mindennap részegen, holtrészegen menni haza, - az megöl engem. Visszamennék szívesen hozzátok pedig ti nem tudnátok annyi
fizetést adni (15-től 70 Ft-om van; a regényemet 20 forintért varrtam Laszky nyakába), - de bizony isten visszamennék a legelső
percben, ha hívnátok. Egyébként üdvözlöm az egész redakciót, Koncz urat a
legmelegebben, a Lovassy könyvét küldjük. Te pedig légy szolid és ne felejtsd
el a te szerencsétlen hívedet
Krúdy
Gyulát.
Az azóta elmúlt évtizedek kijózanító valóságának fényénél
bizony - elismerjük - kissé furcsának tűnhet e levélke. Furcsasága azonban
elmúlik, ha közöljük, hogy a levelet egy nagyon korán érett, korán vergődött
tizenhét éves gyerekférfi írta.
A Zoltai Lajos gondosságából ránk maradt levél
irodalomtörténeti értéke furcsa tartalma ellenére is nagy: magyarázatul
szolgál mintegy száz (elbeszélések, tárcák, rajzok) Krúdy-írásban előforduló melancholia, halálhangulat, halálvágy eredetéhez, amelyek
Debrecenben és Nagyváradon jelentek meg.
PEREPATITS ANTAL
(Alföld /Debrecen/,
1963/9. /szeptember/ 96. p.)