Krúdy-levél a Zoltai-hagyatékban

 

A levél, amit itt szövegben közlünk, a Kollégiumi Könyvtár kincsei közül való. Értéke annál nagyobb, mert Krúdy debreceni és nagyváradi tartózkodásának körül­ményeiről nagyon keveset tudtunk eddig, jóformán csak annyit, amit arról írásban, regényes áttételekben elárult.

A levélben nincs dátum, de tartalmából valószínűsíthető, hogy 1895 végéről, vagy 1896 elejéről való. Krúdy ugyanis 1895 végén, december első napjaiban tűnt el hirtelen és bejelentés nélkül Debrecenből. Néhány hétig Nyíregyházán tartózko­dott, majd Nagyváradon tűnt fel.

Zoltainak a levélben említett gratuláló soraira nézve is feltételezésekre va­gyunk utalva. A levélben Krúdy említi, hogy „regényemet 20 forintért varrtam Laszky nyakába...Laszky nagyváradi ismert lapkiadó. A regény, amiről szó van, vagy a „Hat nap kerékpáron” című első Krúdy-regény, amely a Debreceni Ellenőr­ben jelent meg először és Krúdy azt másodközlésre adta el Laszkynak. Nincs azon­ban kizárva, hogy az első ízben Nagyváradon megjelent „Asszony, aki szeret” című második Krúdy-regényke megjelenése alkalmából gratulál Zoltai Krúdynak. A dátum hiánya alapján ez is feltételezhető.

A levélben említett Koncz úr, Koncz Ákos, a Debreceni Ellenőr szerkesztője. Ami a levélben legfeltűnőbb: Krúdynak Debrecen iránt érzett honvágya, - „nekem csak »otthon« lesz Debrő mindig.” Későbbi éveiben ugyanis tett néhány elmarasztaló megjegyzést Debrecenre.

Még annyit kell hozzátennünk, hogy Zoltai Lajossal az alatt a rövid idő alatt, amíg itt élt, nagyon összebarátkozott. Ez a barátság - természetesen nem ugyan­olyan hőfokon - egy életen át tartott.

A levél a Szabadság című lap levélpapírján négy oldalon át tart és szövege a következő:

Kedves Luikám!

Ma reggel veszedelmesen berúgva mentem haza úgy 10 óra felé és így csak este kaptam meg gratuláló soraidat, mikor újra feljöttem ebbe a büdös szobába, ahol állítólag a dicsőség terem. Kedves Luikám!ugy-e eléggé aljas voltam már odahaza is - nekem csak „otthonlesz Debrő mindig, - de ma, illetőleg mióta itt vagyok a pakfon városban -, azóta végképp elsűlyedtem - este 5-6 órakor kelek, éjfélig dolgozom, aztán - annyi ismerősöm, annyi lump barátom van, - köztük egy tanár, aki ma nem tanár, hanem 40 000 forintnak az örököse és az ország legnagyobb korhelye ki mellett a nagyváradi társaságban csak én emelkedem, illetőleg sülyedem hozzá. Luikám meg fogok halni ha­mar. El kell mennem Váradról, mert megdöglöm, mint egy kutya, mindennap részegen, holtrészegen menni haza, - az megöl engem. Visszamennék szíve­sen hozzátok pedig ti nem tudnátok annyi fizetést adni (15-től 70 Ft-om van; a regényemet 20 forintért varrtam Laszky nyakába), - de bizony isten vissza­mennék a legelső percben, ha hívnátok. Egyébként üdvözlöm az egész redakciót, Koncz urat a legmelegebben, a Lovassy könyvét küldjük. Te pedig légy szolid és ne felejtsd el a te szerencsétlen hívedet

Krúdy Gyulát.

Az azóta elmúlt évtizedek kijózanító valóságának fényénél bizony - elismerjük - kissé furcsának tűnhet e levélke. Furcsasága azonban elmúlik, ha közöljük, hogy a levelet egy nagyon korán érett, korán vergődött tizenhét éves gyerekférfi írta.

A Zoltai Lajos gondosságából ránk maradt levél irodalomtörténeti értéke fur­csa tartalma ellenére is nagy: magyarázatul szolgál mintegy száz (elbeszélések, tár­cák, rajzok) Krúdy-írásban előforduló melancholia, halálhangulat, halálvágy erede­téhez, amelyek Debrecenben és Nagyváradon jelentek meg.

PEREPATITS ANTAL

 

(Alföld /Debrecen/, 1963/9. /szeptember/ 96. p.)