Akár a flamingó

                         Krúdy Gyula emlékének

Akár a flamingó, aki színesen kimagaslott
az ingoványból s rangosan botorkált egyedül,
olyannak láttalak, mikor az ég csücskén hajnallott
s te róttad az utcát halkan és nesztelenül.

 

Céllal ballagtál-e? Ki tudja? Fejed oldalra billentve
álmodott s nem éreztél bronchitiszt, se fagyot,
csak ballagtál és virrasztottál rejtelmesen merengve,
mint a hunyorgató, távoli csillagok.

 

Úgy fájhatott az életed, a baljós , a nehéz,
hogy nem tudtál pihenni, s már messze tűnt a nyár,
lelked szárnyalása csak éjfélben volt merész,
ha már nem nyüzsgött az élet s a nap is bújva járt.

 

A vadmadár is így vonul alvó tájak felett
az éjszakában, gyilkos vadászok elül,
bátrabban krúgat így síró, vagy harsány éneket,
ha biztos az útja, s nem retteg, csak repül, repül.

 

Te is így vándoroltál örök országod elébe,
kerülted az élet fényét, harsogó viharát,
s hajnalban bévetted magad vadonod sűrűjébe,
úgy köszöntél a világnak: – jó éjszakát!...

 

1935

 

(Peterdi Andor: Üzenet. Bp. 1968, Magvető. 177. p.)