Akár a
flamingó
Krúdy
Gyula emlékének
Akár a flamingó, aki
színesen kimagaslott
az ingoványból s rangosan botorkált egyedül,
olyannak láttalak, mikor az ég csücskén hajnallott
s te róttad az utcát halkan és nesztelenül.
Céllal ballagtál-e? Ki
tudja? Fejed oldalra billentve
álmodott s nem éreztél bronchitiszt, se fagyot,
csak ballagtál és virrasztottál rejtelmesen merengve,
mint a hunyorgató, távoli csillagok.
Úgy fájhatott az életed, a
baljós , a nehéz,
hogy nem tudtál pihenni, s már messze tűnt a nyár,
lelked szárnyalása csak éjfélben volt merész,
ha már nem nyüzsgött az élet s a nap is bújva járt.
A vadmadár is így vonul
alvó tájak felett
az éjszakában, gyilkos vadászok elül,
bátrabban krúgat így síró, vagy harsány éneket,
ha biztos az útja, s nem retteg, csak repül, repül.
Te is így vándoroltál örök
országod elébe,
kerülted az élet fényét, harsogó viharát,
s hajnalban bévetted magad vadonod sűrűjébe,
úgy köszöntél a világnak: – jó éjszakát!...
1935
(Peterdi
Andor: Üzenet. Bp. 1968, Magvető. 177. p.)