Krúdy Gyula

AZ ARANYBÁNYA

Magvető. 568 old. Ára: 40,— Ft.

Elég sűrű egymásutánban jelennek meg Krúdy Gyula szinte áttekinthetetlen terjedelmű életművét közzétevő köte­tek, s így a Krúdy-olvasók (sokan van­nak és számuk egyre növekszik) kezébe kerülhetnek olyan művek is, amelyek évtizedekig irigyelt könyvritkaságoknak számítottak. Ez a kötet három Krúdy-regényt tartalmaz. Első figyelmet érdem­lő regényét, a sok tekintetben még mikszáthi nyomokba lépő Aranybányát, az ódon levendulaillatú Régi szélkakasok között címűt és Krúdy egyik legjellem­zőbb remekét, a régóta méltán népszerű Palotai álmokat.

Az Aranybánya a milleniumi évek Budapestjén érvényesüléséért hadakozó kezdő író munkája. Még a hagyományos magyar próza Jókai- és Mikszáth-vágta útján jár, hiányoznak az emlékező mé­labú, sajátosan krúdys hangjai. Egy karrierhistória keretében realisztikus társadalomképre törekszik, amelyen két­ségtelenül érződik a szembenállás indu­lata, de aligha helyes olyan fokú társa­dalmi tudatosságot feltételezni az ifjú Krúdyról, mint amilyenről az utószó írója beszél.

A Régi szélkakasok között és a Palo­tai álmok, ábrándok, furcsa álmok bűvö­letében élő emberek közé visz, és itt már az igazi Krúdy látásmódját, különös mu­zsikáját érezhetjük. Megvan a sziget­hangulat; a világ egy kis darabjának embereit, szokásait látjuk, az emlékezés és a képzelet sajátos tükrözésében kibontakozó világot; nem találjuk a szerkesztés és jellemzés megszokott eszközeit; meg­van a nyelv érzékenysége, kábító vará­zsa. Nem a mese, nem a tényekre építő jellemzés fontos, hanem a hangulat; az író ezzel fejez ki mindent. Ezzel a hang­gal és írói látásmóddal egyedül áll kor­társai között mind a magyar, mind a vi­lágirodalomban.

Világszemléletének sok érintkezőpont­ja van a Nyugat radikális szárnyának íróiéval. A pusztuló dzsentri-életformá­ból jött író látomásai egyszerre beszélnek nemcsak a kora valóságából kikopott regényesség iránti nosztalgiáról, hanem a dzsentri és egy egész világ pusztulásáról. Mikor a történelem fordulata 1919-ben megteremtette erre a lehetőséget, írói magatartása egyértelműen mutatta, hogy fáradt hősei, rezignált képei valóban egy egész világ pusztulásra ítéltségéről is kí­vánnak vallani.

P[ók]. L[ajos].

 

(A könyvtáros, 1961/1. 43. p.)