Krúdy Gyula
AZ ARANYBÁNYA
Magvető. 568 old. Ára: 40,— Ft.
Elég sűrű egymásutánban jelennek meg Krúdy Gyula szinte
áttekinthetetlen terjedelmű életművét közzétevő kötetek, s így a Krúdy-olvasók
(sokan vannak és számuk egyre növekszik) kezébe
kerülhetnek olyan művek is, amelyek évtizedekig irigyelt könyvritkaságoknak
számítottak. Ez a kötet három Krúdy-regényt tartalmaz. Első figyelmet érdemlő
regényét, a sok tekintetben még mikszáthi nyomokba lépő Aranybányát,
az ódon levendulaillatú Régi szélkakasok között címűt és Krúdy egyik
legjellemzőbb remekét, a régóta méltán népszerű Palotai
álmokat.
Az Aranybánya a milleniumi évek Budapestjén érvényesüléséért hadakozó kezdő
író munkája. Még a hagyományos magyar próza Jókai- és Mikszáth-vágta útján jár,
hiányoznak az emlékező mélabú, sajátosan krúdys hangjai. Egy karrierhistória
keretében realisztikus társadalomképre törekszik, amelyen kétségtelenül
érződik a szembenállás indulata, de aligha helyes olyan fokú társadalmi
tudatosságot feltételezni az ifjú Krúdyról, mint amilyenről az utószó írója
beszél.
A Régi szélkakasok között és
a Palotai álmok, ábrándok, furcsa álmok bűvöletében
élő emberek közé visz, és itt már az igazi Krúdy látásmódját, különös muzsikáját
érezhetjük. Megvan a szigethangulat; a világ egy kis darabjának embereit,
szokásait látjuk, az emlékezés és a képzelet sajátos tükrözésében kibontakozó
világot; nem találjuk a szerkesztés és jellemzés megszokott eszközeit; megvan
a nyelv érzékenysége, kábító varázsa. Nem a mese, nem a tényekre építő
jellemzés fontos, hanem a hangulat; az író ezzel fejez ki mindent. Ezzel a hanggal
és írói látásmóddal egyedül áll kortársai között mind a magyar, mind a világirodalomban.
Világszemléletének sok érintkezőpontja
van a Nyugat radikális szárnyának íróiéval. A pusztuló dzsentri-életformából
jött író látomásai egyszerre beszélnek nemcsak a kora valóságából kikopott
regényesség iránti nosztalgiáról, hanem a dzsentri és egy egész világ
pusztulásáról. Mikor a történelem fordulata 1919-ben megteremtette erre a
lehetőséget, írói magatartása egyértelműen mutatta, hogy fáradt hősei,
rezignált képei valóban egy egész világ pusztulásra
ítéltségéről is kívánnak vallani.
P[ók]. L[ajos].
(A
könyvtáros, 1961/1. 43. p.)