Krúdy Gyula
MÁKVIRÁGOK
KERTJE
Magvető,
726 old. 46 Ft
Boldogtalan úriemberek élnek az omladozó nyírségi nemesi
házak mohos zsindelye alatt. Csupa céltalanság, feleslegesség,
életképtelenség az életük. Nem változik itt soha semmi, a fiak tovább hordják
az apák csizmáit, kabátjait és meggyőződéseit. Távol esik innen „a vonatozó, velocipédes világ.”
Idejön csodálatos batárján a mesés gazdagságú Alvinczi
Eduárd, megkezdeni a magyar nemesi középosztály megmentését —, azzal, hogy
összevásárolja tőlük a hamisított váltókat. Alvinczi kiábrándulásának
története s a menthetetlenül és méltán pusztuló nyíri nemesi világ érzékletes
rajza a Valakit elvisz az ördög című
Krúdy-regény, a Krúdy-sorozat új kötetének legjobb darabja. Megjelent még a
kötetben az Andráscsik
örököse, Mákvirágok kertje, Rózsa Sándor,
a betyárok csillaga és külön felhívjuk a figyelmet a Mit
látott Vak Béla szerelemben és bánatban című regényre, amely
eddig szinte hozzáférhetetlen volt (1921-ben jelent meg folytatásokban
egy bécsi folyóiratban).
A kötetből nem véletlenül idéztük a Valakit
elvisz az ördögöt. Ez a regény mutatja, meddig jutott el Krúdy
saját társadalmi osztályának bírálatában. Itt már alig lehet találkozni az
együttérzés sajátosan Krúdys dallamaival: Alvinczi utálkozva hagyja magukra a
Közbirtokossági Kaszinó piszkos, bűzös szobájában elaljasodott nemeseit. A
többi regényben Krúdy nyelvének megejtő muzsikájával egy egészében úgy sohasem
volt, de részleteiben sok hiteles elemmel, olykor szinte néprajzi
megbízhatósággal ábrázolt régi magyar világ elevenedik meg; szemeket, szíveket
és gyomrokat” mámorító emlékek mágiája árad belőlük. Az említett regény színei
talán sápadtabbak ezeknél, de az író jellemző erejének heve nagyobb értékek
forrásává lesz.
A magyar nemesi osztály deklasszálódása, pontosabban ennek
a deklasszálódásnak nem a folyamata, hanem eredményé: ez a nagy Krúdy-téma.
Sokáig csak belülről nézi osztályának bomlását, a visszaszálló emlékek poétikus
hóhullásában: ezért erősebb a líraisága, mint reális jellemző ereje. De ha
valaki egymásután olvassa az 1906-ban írott Andráscsik
örökösét, a Mákvirágok kertjét (1913)
és a Valakit visz az ördögöt (1928),
tapasztalhatja, hogyan szabadul meg az író illúzióitól, hogyan keseredik meg
tollán az emlékek jórésze.
Pók Lajos
(A könyvtáros,
1961/12. 753. p.)