RÁKOS SÁNDOR:
Hideg
falakra tűz a holdsugár,
Kékes
ködben puhán lebeg a táj.
Szekér
zörög végig a városon,
Álmos
kocsis bóbiskol a bakon.
Prémkucsmában — juj,
be fagyos a szél! —
Késő
éjjel megyek hazafelé.
Bánat kísér,
mint régi ismerős,
Úgy
érzem magam, mint egy Krúdy-hős.
Tíz
éve ennek... Azt az éjszakát
És a
várost, ahol ifjúkorát
Töltötte
Krúdy, messze hagytam én
Talán
álom volt múltam éjjelén...
(1950.)
(Keletmagyarország /Nyíregyháza/, 1958/110.
/május 11./ 4. p.)