OLVASÁS KÖZBEN

„LAKODALOMRÓL, torról és keresztelőről zeng lantom, az életnek e hármas gyönyörűségéről (amely még a szerelemnél is mulatságosabb), amellyel sohasem lehet jóllakni” — ezzel a mondattal kezdődik Krúdy Gyula halhatatlanul szép regénye, az Asszonyságok díja, melyet most a Napraforgóval egy kötetben jelentetett meg a Magvető. Aki e két könyv cselekményét akarná elmondani, csak színfoltokról, jelenetekről, jellemekről és felejthetetlen mondatokról beszélhetne: kavargóan és megejtően árad a két regényben maga az élét, a Krúdy-művek álmokkal átszőtt, különös kalandokkal színes, már-már nyers valóságelemekkel reálissá varázsolt külön világa: a születés, a halál misztériuma — és mégiscsak a harmadik nagy emberi csoda is, a néha boldog, néha bánatos, olykor groteszk, olykor meg líraian elbájoló szerelem. Az Asszonyságok díja Krúdy legszebb könyvei közül való; meglepő, hogy oly kevesen ismerik. Czifra János temetésrendező mulatságos-különös útja, a Frank Jeremiás és neje utca triviális valósága, és mély emberi derűje, a „bakonyi őzikék pesti kalandozásai” Krúdy remekművei közé emelik a regényt. Aligha van mű újabb irodalmunkban, amely a mindennapok apró részleteinek gazdagságát és a képzeletet, a varázslatos fantáziát olyan egységbe tudná olvasztani, mint ez a könyv. — A Napraforgó ironikus és poétikus nevei már megadják az alaptónust: Pistoli, Álmos Andor, Evelin, Maszkerádi élhetett-e más korban, mint abban az időben, amikor „a Zerge utcában fehérharisnyás polgárkisasszonyok üldögéltek esténként a földszintes házak udvaraiban, jó szagú fák alatt hallgatták a távolról hangzó harmonikákat, a szívük megtelt szerelemmel, mint a kőmedence a vízcseppekkel, amelyek az elhagyott kutakból szivárogtak...” Aki elmerül Krúdy álomvilágában, meggazdagodva és megifjodva merül fel belőle. A kritikus pedig nem állja meg, hogy ne idézzen legalább még egy mondatot: a Napraforgó hatodik fejezetének intonálását: „Alkonyodott, mint a fáradt szív.” A megfogalmazás voltaképp nyelvtanellenes, szigorú nyelvőrök kifogásolhatnák is meghökkentő fordulatát. S megint egyszer annak bizonyítéka ez a mondat; a költő a nemzet nyelvét a maga hangulatainak tükrévé alakítja át, hogy ezzel egy nép irodalmát gazdagítsa újra.

A két regényt Kondor Lajos illusztrálta, szellemesen, ügyesen, hangulatosan; Csillag Vera borítója finom és ízléses.

[…]

Réz Pál

(Esti Hírlap, 1958/157. p./július 6./ 2. p.)