Aki több mint hat évtizeden át őrizte Krúdy Gyula ifjúkori fényképét

 

Szerény, halk szavú, galambősz ember a 82 éves Krúdy Pál, Krúdy Gyula első ,,onokatestvére”. Nógrád megye egyik eldugott kis falujában, a Karancs-hegység délnyugati oldalán fekvő Karancsberényben él. Az ódon házban — amelyben magányosan lakik — minden a múltra emlékeztet.

Losoncról települt át a felszabadulás után, és testvérei közül ma már csak egyedül maradt életben. Sokoldalú, művelt ember, s nyolc évtized terhével a vállán szellemileg ma is friss, fiatalos. Néprajzi témákról beszélgetve került szóba, hogy a birtokában van több mint hatvan éve a nagy írónak egy ifjúkori fényképe és az édesapjához, néhai Krúdy Bertalanhoz írott levele. S mindjárt hozzá is tette.: „Ha érdekli, szívesen bocsátom rendelkezésére, adja közre, hátha másokat is érdekel ...”

Elmondja, hogy ifjú korában több levelet váltott Gyulával, aki abban az időben Nyíregyházán, Iglón és Késmárkon tanult. Sajnos, ezek a levelek nem maradtak meg, kivéve ezt az egyet 1905-ből, és a fényképet őrizte csak meg, amely Hunyady László nyíregyházi fényképész műtermében készült. Ahogyan vissza tud emlékezni, Krúdy Gyula abban az évben érettségizhetett, amikor a fényképet küldte. A levél (amely sajnos megsárgult és így nem fényképezhető) nem hosszú, szószerint így hangzik:

 

„Kedves Berti Bácsi!

Kártyájukat megkaptuk s véghetetlenül megörültünk neki, csak azt sajnáljuk, hogy a fiúk közül nem jött el valamelyikpedig vártuk a régi igéret beteljesülését.

Mi is viszont boldog ünnepeket kívánunk kedves Berti bácsinak s kedves családjának s kívánjuk, hogy minél előbb találkozzunk.

Máskülönben mint vannak? Mi mindnyájan egészségesek vagyunk, mit mindnyájuknak szívből kívánunk s különösen kívánjuk Berti bácsinak s kedves nejének, hogy még hosszú, boldog éveken át gyönyörködhessenek gyermekeik boldogságában.

A leányoknak szintén üdvözletei s számos csókot küldve: véghetetlenül sajnáljuk, hogy nem öntözhettük meg őket húsvét hajnalán, hogy mindig szépek maradjanak, mint a pünkösd napján nyílott rózsabimbó.

Az egész családnak sok boldogságot s számos csókot küldve maradunk szerető rokonuk

a nyíregyházi Krúdynak,

Nyíregyháza, 905. N/23.”

 

Eddig szól a levél... A boríték sajnos, nem maradt meg, elkallódott, de abban bizonyos Krúdy Pál, hogy ezt a levelet Krúdy Gyula írta, hisz mint mondja; jól ismerte keze írását. Nyári vakációit többször Losoncon töltötte és már akkor úgy nyilatkozott, hogy szülei akarata ellenére sem megy a jogi pályára, hanem az írást választja élethivatásának, Elhatározását be is váltotta és a sírig hű maradt a tollhoz...

Sándor Rudolf
III. éves bölcsész lev. hallgató

 

(Egyetemi Lapok, 1960/40. (november 26.) 4. p.)