Aki több
mint hat évtizeden át őrizte Krúdy Gyula ifjúkori fényképét
Szerény, halk szavú, galambősz ember a 82 éves
Krúdy Pál, Krúdy Gyula első ,,onokatestvére”.
Nógrád megye egyik eldugott kis falujában, a Karancs-hegység délnyugati oldalán
fekvő Karancsberényben él. Az ódon házban — amelyben magányosan lakik — minden
a múltra emlékeztet.
Losoncról
települt át a felszabadulás után, és testvérei közül ma már csak egyedül maradt
életben. Sokoldalú, művelt ember, s nyolc évtized terhével a vállán szellemileg
ma is friss, fiatalos. Néprajzi témákról beszélgetve került szóba, hogy a
birtokában van több mint hatvan éve a nagy írónak egy ifjúkori fényképe és az
édesapjához, néhai Krúdy Bertalanhoz írott levele. S mindjárt hozzá is tette.: „Ha érdekli, szívesen bocsátom rendelkezésére, adja
közre, hátha másokat is érdekel ...”
Elmondja,
hogy ifjú korában több levelet váltott Gyulával, aki abban az időben
Nyíregyházán, Iglón és Késmárkon tanult. Sajnos, ezek
a levelek nem maradtak meg, kivéve ezt az egyet 1905-ből, és a fényképet őrizte
csak meg, amely Hunyady László nyíregyházi fényképész
műtermében készült. Ahogyan vissza tud emlékezni, Krúdy Gyula abban az évben
érettségizhetett, amikor a fényképet küldte. A levél (amely sajnos megsárgult
és így nem fényképezhető) nem hosszú, szószerint így
hangzik:
„Kedves Berti Bácsi!
Kártyájukat
megkaptuk s véghetetlenül megörültünk neki, csak azt sajnáljuk, hogy a fiúk
közül nem jött el valamelyik — pedig vártuk a régi igéret
beteljesülését.
Mi is
viszont boldog ünnepeket kívánunk kedves Berti
bácsinak s kedves családjának s kívánjuk, hogy minél előbb találkozzunk.
Máskülönben mint vannak? Mi mindnyájan egészségesek vagyunk, mit mindnyájuknak szívből
kívánunk s különösen kívánjuk Berti
bácsinak s kedves nejének, hogy még hosszú, boldog éveken át gyönyörködhessenek
gyermekeik boldogságában.
A leányoknak
szintén üdvözletei s számos csókot küldve: véghetetlenül sajnáljuk, hogy nem
öntözhettük meg őket húsvét hajnalán, hogy mindig szépek maradjanak, mint a
pünkösd napján nyílott rózsabimbó.
Az egész
családnak sok boldogságot s számos csókot küldve maradunk szerető rokonuk
a nyíregyházi Krúdynak,
Nyíregyháza,
905. N/23.”
Eddig szól
a levél... A boríték sajnos, nem maradt meg,
elkallódott, de abban bizonyos Krúdy Pál, hogy ezt a levelet Krúdy Gyula írta,
hisz mint mondja; jól ismerte keze írását. Nyári vakációit többször Losoncon
töltötte és már akkor úgy nyilatkozott, hogy szülei akarata ellenére sem megy a
jogi pályára, hanem az írást választja élethivatásának, Elhatározását be is
váltotta és a sírig hű maradt a tollhoz...
Sándor Rudolf
III. éves bölcsész lev. hallgató
(Egyetemi Lapok,
1960/40. (november 26.) 4. p.)