Ritmusváltozatok Mannheimban

Díjat nyert a Szindbád

[…]

Visszatérve a zsűri, s nem kevésbé a fesztivál (közvéleményének ítéletére, teljes bizonyossággal jelenthetem ki, hogy a legegyértelműbb művészi sikerrel Huszárik Zoltán Szindbádja büszkélkedhetett. Magyar film Mannheimben ilyen kiemelkedő eredményt még nem ért el, megkapta a Josef von Stemberg-díjat, mellyel a legjobb elsőfilmes rendező munkáját jutalmazzák. A nagydíj mellett ez is külön kiemelt díjnak számít. A zsűri ezzel honorálta a törekvést az új cselekménystruktúrára, a montázs és a vizuális asszociációk új metódusára, de az indokolásnak e száraz megállapításai mögött – amint a személyes véleményekből kitűnt –, Krúdy itt is érvényesülő varázslatának és Huszárik eredeti és szuggesztív tehetségének őszinte elismerése áll. A sajtóvisszhangok sokoldalúan értelmezték Szindbád, a megdicsőülését már csak kihűlt emlékeiben kereső magyar Don Juan utánzását, ám a film fantáziagazdaságát, szép, elégikus összhangzását, képi erejét mindenképp a filmhét legszebb élményének minősítették.

Megvallom, amíg a Szindbád vetítésére az utolsó előtti napon sor nem került, kissé féltettem versenyfilmünket, hogy hangulati, költői finomságai nem maradnak-e észrevétlenek vagy nem nivellálódnak-e az előző napok képi machinációinak sodrában. A szemek, az érzékek elléggé kifáradtak már addigra az amatőr ambíciók bombázásaitól. De a Szindbád erősnek bizonyult, a közönség pedig fogékonynak.

A év filmjei sorában Jancsó Miklós Még kér a nép című műve képviselte a magyar színeket; a film a nemzet­közi forgalmazás számára a Vörös zsol­tár címet nyerte. Jancsó-film emléke­zetem szerint most először szerepelt Mannheimben, hírük viszont termé­szetesen már mélyen benneélt az it­teni köztudatban is, ennek megfele­lően élénk volt a film iránti figyelem, s a vetítést követő vita. Kétségtelenül mély benyomást tett a fesztiválon ez a filmünk is.

A feltétlen sikert jelző derültség és taps követte két rövid rajzfilmünket, Vajda Béla Életmű és Macskássy Gyu­la–Várnai György Öreg című groteszk alkotását és elismerés fogadta Szabó István Egy lány portréja című poétikus rövidfilmjét. A magyar film meg­becsülése magas fokon áll Mannheim­ben, ezt személyesen is tapasztalhat­ták a filmhéten megjelent magyar filmalkotók, Bacsó Péter, Huszárik Zoltán, Szabó István és Vajda Béla.

 

 

[…]

Sas György

 

(Film Színház Muzsika, 1972/45. /november 4./ 20-21. p.)