Krúdy
Gyula
Nem a megfigyelő, hanem az álmodó író típusát
jelenti. Igen nagy terjedelmű életművében olyan lelki állapotot mutat meg,
amelyben emberi alakok és események bizonyos enyhe ködfelhőbe burkolva mozognak.
Nem annyira a jelen érdekli, mint inkább a félmult,
nem a valóság írója, hanem a hangulaté. Műveinek alig van társadalmi háttere,
alakjai valahol a társadalom peremén élnek. Félrecsúszott életek, magukért
felelősséget nem vállaló emberek mozognak előttünk. Nem a tények fontosak,
hanem a tényeknek érzelmi visszhangjai. Egyáltalán nem törekszik lélektani
megbízhatóságra. Mintha félálmában látná a világot. Különös világ ez, csak
hasonlít a valóságos világhoz, de nem azonos vele. Olvasása közben sokszor
zenei hatásokat érzünk, mintha az író valami sajátságos egyéni hangokban érezné
át a világ jelenségeit. Úgy érezzük, mintha egy magános szobából zene hangzana
felénk, egy a homályban láthatatlan vagy csak színfoltokban látható művész mély
és teli szólamokat szólaltatna meg egy láthatatlan gordonkából.
Krúdy
sokat írt a felvidéki, szepességi hegyek közt élő kisvárosok világtól elzárt
életéről, furcsa polgárairól, érzelmes, szenvedő és egy nagyobb világ
mozgalmasabb levegőjébe sóvárgó nőiről. Ezekben a képeiben sem dolgozik tárgyilagos tényekkel, nem
állapítja meg a kort, melyben emberei élnek, általában nem realista hatásokra
törekszik, inkább csak hangulatainak érzékeltetésére. Munkája módjában nincs
szabályszerűség vagy poétikai meggondoltság, amit elmond, azt úgy mondja el,
ahogy képzeletében kialakult, nem a dolgokat igyekszik ábrázolni, hanem a
dolognak lelki visszhangját. Műveinek azonban erős hangulati hatása van, nem
életképeket adnak vissza, hanem egy érzelmi burokba foglalják bele azt a
sajátságos világot, melyet az író önmagából épített föl, azokból a
rezonanciákból, amelyek benne az élet érintésére felhangzanak. Olyasforma
érzést kelt, mintha mondanivalóit halk és melodikus zenekísérettel adná elő.
Művészetét
leginkább olyan olvasók tudják igazán élvezni, akikben magukban is van valami
ráhangoltság, valamelyes művészi érzékenység.
Életében,
bár rengeteget dolgozott, nem voltak zajos sikerei, de még a mai fiatal írók is
gyakran hatása alá kerülnek. Halála óta csak fokozódott iránta az érdeklődés, sokszor
találkozunk nemcsak nevével, de hangjával is a mai fiatal íróknál. Különös
hatással van az olvasóra elbeszélő stílusának sajátossága. Mindig szabálytalan,
sokszor szabályellenes, néha pongyola is ez a stílus, de mondataiból csak úgy
árad a zeneiség, az egész csupa szubjektivitás. Művének egészen különös
szuggeráló hatása van, amely elkerülhetetlenül magával ragad mindenkit, aki
Krúdy írásaiban el tud merülni.
Schöpflin Aladár
(Irodalmi Diáknaptár 1948-ra.
Szerk. Benedek Marcell.
Bp. 1948, Magyar Művészeti
Tanács. 70-71. p.)