Krúdy Gyula

 

Nem a megfigyelő, hanem az álmodó író típusát jelenti. Igen nagy terjedelmű életművében olyan lelki állapotot mutat meg, amelyben emberi alakok és események bizonyos enyhe ködfelhőbe burkolva mozognak. Nem annyira a jelen érdekli, mint inkább a félmult, nem a valóság írója, hanem a hangulaté. Műveinek alig van társadalmi háttere, alakjai valahol a társadalom peremén élnek. Félrecsúszott életek, magukért felelősséget nem vállaló emberek mozognak előttünk. Nem a tények fontosak, hanem a tényeknek érzelmi visszhangjai. Egyáltalán nem törekszik lélektani megbízhatóságra. Mintha félálmában látná a világot. Különös világ ez, csak hasonlít a valóságos világhoz, de nem azonos vele. Olvasása közben sokszor zenei hatásokat érzünk, mintha az író valami sajátságos egyéni hangokban érezné át a világ jelenségeit. Úgy érezzük, mintha egy magános szobából zene hangzana felénk, egy a homályban láthatatlan vagy csak színfoltokban látható művész mély és teli szólamokat szólaltatna meg egy láthatatlan gordonkából.

Krúdy sokat írt a felvidéki, szepességi hegyek közt élő kisvárosok világtól elzárt életéről, furcsa polgárairól, érzelmes, szenvedő és egy nagyobb világ mozgalmasabb levegőjébe sóvárgó nőiről. Ezekben a képeiben sem dolgozik tárgyilagos tényekkel, nem állapítja meg a kort, melyben emberei élnek, általában nem realista hatásokra törekszik, inkább csak hangulatainak érzékeltetésére. Munkája módjában nincs szabályszerűség vagy poétikai meggondoltság, amit elmond, azt úgy mondja el, ahogy képzeletében kialakult, nem a dolgokat igyekszik ábrázolni, hanem a dolognak lelki visszhangját. Műveinek azonban erős hangulati hatása van, nem életképeket adnak vissza, hanem egy érzelmi burokba foglalják bele azt a sajátságos világot, melyet az író önmagából épített föl, azokból a rezonanciákból, amelyek benne az élet érintésére felhangzanak. Olyasforma érzést kelt, mintha mondanivalóit halk és melodikus zenekísérettel adná elő.

Művészetét leginkább olyan olvasók tudják igazán élvezni, akikben magukban is van valami ráhangoltság, valamelyes művészi érzékenység.

Életében, bár rengeteget dolgozott, nem voltak zajos sikerei, de még a mai fiatal írók is gyakran hatása alá kerülnek. Halála óta csak fokozódott iránta az érdeklődés, sokszor találkozunk nemcsak nevével, de hangjával is a mai fiatal íróknál. Különös hatással van az olvasóra elbeszélő stílusának sajátossága. Mindig szabálytalan, sokszor szabályellenes, néha pongyola is ez a stílus, de mondataiból csak úgy árad a zeneiség, az egész csupa szubjektivitás. Művének egészen különös szuggeráló hatása van, amely elkerülhetetlenül magával ragad mindenkit, aki Krúdy írásaiban el tud merülni.

Schöpflin Aladár

 

(Irodalmi Diáknaptár 1948-ra. Szerk. Benedek Marcell.
Bp. 1948, Magyar Művészeti Tanács. 70-71. p.)