Krúdy Gyula, *1878. Nyíregyházán. Újságírói pályáját szülővárosában és Debrecenben kezdte, 1896 óta Budapesten dolgozik. Rendkívül termékeny író, könyveinek, lapokban megjelent tárca-elbeszéléseinek, hangulatképeinek száma alig sorolható fel. Hatása a közönségre és az írók egy részére is jelentékeny. Mikszáth nyomdokain kezdte, a nyírvidéki és a felföldi élet meleg színezésű, melankolikus képeivel, de hírneve akkor lendült fel, mikor végre megtalálta a saját különleges stílformáját Szindbád utazása c. könyvében. Ettől fogva egyre fokozódó figyelem mellett dolgozott. Speciális téma-köre a félig múlt idők vidéki és budapesti magyar alakjai, apró falusi urak, akik a világ rohanó áradatától félrevonulva, különcök módjára élik a maguk szűkös életét, romantikusan gyöngéd nők, akik észrevétlenül elégnek a kicsinyes környezetben, régi gavallérok, érzelmes kalandorok, színészek és egyéb a polgári életen kívül élő alakok. Ezek nem a jelenben élnek, hanem egy félhomályos hangulatú félmúltban, melynek hangulata félig képzeletből, félig valóságból van szőve. A visszaemlékezés csendes melankóliája fogja őket körül s ez a halk s mégis hangzatos gordonkaszólam Krúdy írásainak legerősebben egyéni sajátsága. Legnagyobb sikerű könyve, A vörös postakocsi, Könyvei: A víg ember bús meséi, Az álmok hőse, A podolini kísértet, Pajkos Gaálék, Nyíri csend, Hét szilvafa, A betyár álma, Bukfenc, Szindbád ifjúsága, Szindbád utazásai, Hét bagoly, Tegnapok ködlovagjai stb.

Schöpflin.

 

(Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Budapest, 1927, Győző Andor. 642. p.)