Krúdy
Gyula, *1878. Nyíregyházán. Újságírói pályáját szülővárosában és
Debrecenben kezdte, 1896 óta Budapesten dolgozik. Rendkívül termékeny író, könyveinek,
lapokban megjelent tárca-elbeszéléseinek, hangulatképeinek száma alig sorolható
fel. Hatása a közönségre és az írók egy részére is jelentékeny. Mikszáth nyomdokain kezdte, a nyírvidéki
és a felföldi élet meleg színezésű, melankolikus képeivel, de hírneve akkor
lendült fel, mikor végre megtalálta a saját különleges stílformáját Szindbád utazása c. könyvében. Ettől
fogva egyre fokozódó figyelem mellett dolgozott. Speciális téma-köre a félig
múlt idők vidéki és budapesti magyar alakjai, apró falusi urak, akik a világ rohanó
áradatától félrevonulva, különcök módjára élik a maguk szűkös életét, romantikusan
gyöngéd nők, akik észrevétlenül elégnek a kicsinyes környezetben, régi
gavallérok, érzelmes kalandorok, színészek és egyéb a polgári életen kívül élő alakok.
Ezek nem a jelenben élnek, hanem egy félhomályos hangulatú félmúltban, melynek
hangulata félig képzeletből, félig valóságból van szőve. A visszaemlékezés csendes
melankóliája fogja őket körül s ez a halk s mégis
hangzatos gordonkaszólam Krúdy írásainak legerősebben egyéni sajátsága.
Legnagyobb sikerű könyve, A vörös postakocsi, Könyvei: A víg ember bús
meséi, Az álmok hőse, A podolini kísértet, Pajkos Gaálék, Nyíri csend, Hét szilvafa, A betyár álma, Bukfenc,
Szindbád ifjúsága, Szindbád utazásai, Hét bagoly, Tegnapok ködlovagjai stb.
Schöpflin.
(Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Budapest, 1927, Győző Andor. 642. p.)