Szindbád utazásai. Krúdy Gyula Szindbád ifjúsága című
nemrég megjelent könyvének nagy sikere óta Szindbád, az indiai meséből vett
nevű lírai kóborló ismert és mindenütt rokonszenvesen fogadott alakká vált.
Most tizenöt újabb képet, történetet fűzött róla együvé Krúdy. — valamennyi az
első Szindbád-könyv meleg és mély hangulatával van
megrajzolva. Krúdy nem regiszterének szélességével, mondanivalóinak
gazdagságával és változatosságával hat, történetei úgyszólván mind egy húrról
valók, de erről az egy húrról mind újabb és újabb, megkapó és erővel teljes
melódiákat tud kipengetni. A hangjában megvan a gordonka mély és meleg zöngése,
moduláló képessége a szomorúan mosolygó humortól a mély, könnyes elborulásig s
ez az érzéstől áthatott és mégis férfias hang fogja meg legerősebben az olvasót,
ez teremti meg a novellák finom, bensőséggel teli hangulatát, a mely aztán
elborítja és megeleveníti az alakokat s a környezetet, a melyben élnek. A
magyar kisváros levegőjét senki se tudja ma olyan biztos művészettel
megjeleníteni, mint ő, csakhogy nála a kisvárosi miliőnek is megvan a maga
egészen különös színe: az író inkább az érzésével látja, mint a szemével,
teleönti az ifjúságot visszasíró melankóliával, a visszaemlékezés lágy
romantikájával. Mint a nem sok hangú írókat általában,
őt is fenyegeti a modorosság veszedelme, a mindig egyforma hangulat néha-néha
sztereotippé válik, de a legtöbb esetben mégis csak sikerül megőrizni frissességét.
A második Szindbád-könyv nem hat annyira a meglepetés
erejével, mint az első, de nem áll semmivel sem alatta; a ki az első könyvből
megszerette Szindbádot, az a másodiknak elolvasása
után gyarapodni fog ebben a szeretetében.
[Schöpflin Aladár]
(Vasárnapi Újság,
1912/26. /június 30./ 532. p.)