Szindbád utazásai. Krúdy Gyula Szindbád ifjúsága című nemrég megjelent könyvének nagy sikere óta Szindbád, az indiai meséből vett nevű lírai kóborló ismert és mindenütt rokonszenvesen fogadott alakká vált. Most tizenöt újabb képet, történetet fűzött róla együvé Krúdy. — valamennyi az első Szindbád-könyv meleg és mély hangulatával van megrajzolva. Krúdy nem regiszterének szélességével, mondanivalóinak gazdagságával és változatosságával hat, történetei úgyszólván mind egy húrról valók, de erről az egy húrról mind újabb és újabb, megkapó és erővel teljes melódiákat tud kipengetni. A hangjában megvan a gordonka mély és meleg zöngése, moduláló képessége a szomorúan mosolygó humortól a mély, könnyes elborulásig s ez az érzéstől áthatott és mégis férfias hang fogja meg legerősebben az olvasót, ez teremti meg a novellák finom, bensőséggel teli hangulatát, a mely aztán elborítja és megeleveníti az alakokat s a környezetet, a melyben élnek. A magyar kisváros levegőjét senki se tudja ma olyan biztos művészettel megjeleníteni, mint ő, csakhogy nála a kisvárosi miliőnek is megvan a maga egészen különös színe: az író inkább az érzésével látja, mint a szemével, teleönti az ifjúságot visszasíró melankóliával, a visszaemlékezés lágy romantikájával. Mint a nem sok hangú írókat általában, őt is fenyegeti a modorosság veszedelme, a mindig egyforma hangulat néha-néha sztereotippé válik, de a legtöbb esetben mégis csak sikerül megőrizni frissességét. A második Szindbád-könyv nem hat annyira a meglepetés erejével, mint az első, de nem áll semmivel sem alatta; a ki az első könyvből megszerette Szindbádot, az a másodiknak elolvasása után gyarapodni fog ebben a szeretetében.

[Schöpflin Aladár]

 

(Vasárnapi Újság, 1912/26. /június 30./ 532. p.)