|
Simonyi
Imre:
A városi könyvtárban
(Krúdy olvasása közben)
Elporzott
hát ama Postakocsi –
lengve a jóemlékezés uszályán –
Ám ott az álmok s Óbuda lankáján
Szindbád e porba még jeleket ír...
Tavasz
borzol a sarjú venyigén.
– A téren túl
már fürtös az idő:
– kurjant a nyár, kortyol a tűnődő
ősz – s
hűvös fuvalma a nyíresig ér...
Hol
lomb rezdült szeptember éjjelén
– s rezesorrú, korhely
bőgők repedt hangjára lányos citera felelt.
Egy
rozsdás bánat – mint fönn a levél –
leng szívemen: – s
tűnő emlékké múlva
zümmögve száll az innétből a túlra...
|