Szindbád hajnali miséi

Krúdy tengernyi kis írásából, amely elsárgult újságok hasábjain lappang eltemetve, a szorgos kiadói tevékenység „Régi pesti históriák” címmel száz írást hozott napvilágra a Magvetőnél Barta András és Kristó Nagy István gondozásában. A kötetben mintegy száz olyan írás kapott helyet, amelyeket nehéz műfaji hovatartozás szempontjából elhelyezni; tárcák, karcolatok, írói rajzok, vázlatok, portrék, emlékezések sorakoznak a vaskos gyűjteményben.

Olvasmánynak mindegyik varázslatos, jó részük azonban dokumentumértékű is. S ezek között is néhány olyant találni, amely bennünket, katolikusokat is közelről érint. Krúdy – Kosztolányihoz és Babitshoz hasonlóan – fiatal korában, írói indulása idején katolikus lapoknak is dolgozott. Írásai elsősorban a régi Magyar Szemlében jelentek meg, amelynek Kaposi József volt a szerkesztője és lovag Kaczvinszky Lajos a kiadója. Ifjúságának e meglehetősen kevéssé ismert katolikus vonatkozásairól vall Krúdy a mostani kötetbe felvett egyik visszaemlékezésében, amelynek címe: „A régi katolikusok keresztes vitézei ragyogásukban és öregségükben”.

Iróniából és lírából ötvözött stílusában megragadó képet villant fel Krúdy ebben az írásában a századvégi katolikus társadalmi és irodalmi törekvésekről. „A társadalom recseg-ropog az új keresztes hadjáratban – írja –, amelynek Zichy Nándor és Apponyi Albert grófok a látható vezérei, Prohászka és Huttkay Lipót kanonok-főtisztelendő urak kevésnek tartják a Molnár utcai Katolikus Kör működését, megalakítják a Pázmány Egyesületet, amelynek Gyöngytyúk utcai szobácskáiban a katolikus írók és hírlapírók az erzsébetvárosi plébános, Totfalussy úr vendégei amikor is a plébánia messze földön híres szakácsnője főzi a vacsorát az öreg bütyköslábú szerkesztők, valamint a rajongó fiatal költők részére. E sorok írója is fölcsapott a plébániai főzőasszony hangos magasztalói közé, de irodalmi vágyódásai mégis inkább vonzották a Molnár utcai Katolikus Körbe, ahol az irodalmi estéken valóban Magyarország legelőkelőbb politikusainak mutogatta be fölolvasások keretében Kaposi József, a Magyar Szemle szerkesztője azokat a fiatal írókat, akiket erre érdemesnek tartott. Engem is bemutatott...”

A mostani kötet egyik legszebb írása „A hajnali mise látogatói” című emlékezése 1924-ből. Margitszigeten laktában írja le hajnali élményét, hogy megszólal az óbudai harangszó és elindulnak hajnali misére a szigeti kertészek. „Egy fiatalkori hang azt mondja bennem – írja – (persze csak bátortalanul, mint ez már magamfajta élettörténetű embereknél szokás), hogy ugorjak talpra és siessek Pitner úr és a többi kertészek kézilámpása után... Látom magam keményítőszagú ministráns ingben a szatmári jezsuita kolostor kápolnájában páter Göbi mellett térdelni az oltár lépcsőjén... De jó volna még mindég ott térdepelni! ...”

S felhangzik emlékeiben a lengyel határszélen fekvő Podolin piarista klastromának sekrestye-csengetyűje, majd ott látja magát serkedő bajszú diákként a nyíregyházi girbe-görbe utcán hajnali misére sietni. S mint a pisztoly villanása a sötétben „jön Pest, benne a Szent Teréziáról elnevezett templom, ahová nagyfeszültségű, szinte lelket emésztő orfeumi éjszakák, Erdélyi Borozó-beli, kézitusás hajnalok, Három Holló-beli gordonkázások után szokás volt elvonulni...” És ahol nemcsak magát látja ott, átvirrasztott éjszakák után, magasabb élményekre sóvárogva, de ahol többek között az egyik oszlopnak dőlve Ady Endre állt, „mint egy halálosan kimerült futár, aki a templom oszlopánál szundikál, amíg paripáját a szomszédos fogadóban megabrakoltatják...”

*

Nemcsak a hajnali misék vonzották. A minap az óbudai plébánián járva, arról beszélgettünk, milyen emlékek maradtak itt Krúdy után, aki élete vége felé itt lakott, a Szent Péterről és Pálról elnevezett templom tövében.

– Az idősebb óbudaiak még emlékeznek – mondotta Magas Miklós plébános –, hogy a fáradt Szindbád napközben is nemegyszer tért be ide a templomba. Mindig ugyanarra a helyre ült, az egyik utolsó pad szélére.

Mily csodálatos imádságok születhettek itt, amelyeknek ki tudja hol maradt a nyoma, a fáradt Szindbád melyik szép írásában!

Az óbudai plébánia különben még egy emléket őriz Szindbádról: a halottak anyakönyvében. Nyersen szűkszavú, mint afféle hivatalos bejegyzés. A halál napja: 1933. május 12. Neve: Krúdy Gyula. Foglalkozása: író. Született Nyíregyházán. Lakása: III. Templom u. 15. Neme: fi. Kora: 55 év. A halál neme: szívbénulás A temetés helye: a Kerepesi temető, május 14.

Sinkó Ferenc

(Új Ember, 1967/29. /július 16./ 1. p.)