Az arany meg az asszony

Bemutató az Operaházban Krúdy Gyula halálának tizedik évfordulóján

Tíz esztendeje már annak, hogy eltűnt szemünk elől Krúdy Gyula gárdakapitányi alakja. Krúdy álombirodalma azonban ma is él, a nagy visszaálmodó romantikus alakjai nem múltak el és az Operaház ma sorrakerülő újdonságának, Az arany meg az asszonynak alakjai is Krúdy fantáziájában születtek meg.

«A haldokló polgári és patriarkális élet misztériumát és ceremóniáját siratja» — írta róla a fiatal Kosztolányi az első háború előtt Kiss József lapjába, A Hét-be. «Az arany meg az asszony» is a patriarkális világból meríti meséjét. A darab főszereplői Wolfgang, a lőcsei polgár, a megszállott alkimista és koros férj, továbbá felesége, a csapodár Anna és a délceg gárdakapitány. A mese a XVI. században játszódik le. 1914 előtt «Az arany meg az asszony»-t a Modern Színpadon sorozatosan játszották és az operaszöveg pontosan követi ezt a mesét, csupán egy betéttel gazdagodott, az elkárhozott obsitosról szóló világhíres mesével, amelyet már Stravinszky is felhasznált «A katona története» című ismert művében. Ez a commedia dell'arte részlet a darabban.

Krúdy Gyula modern, szimbolikus meséket írt, Szindbád is modern szimbolikus mesealak. Ezek az alakok is jelképesek és a történettel együtt meseszerűek és helyes volna ezt minél jobban hangsúlyozni.

Kenessey Jenő úgyszólván változtatás nélkül vette át a szöveget és nehéz feladatot vállalt, amikor ehhez a lelki történéseket festő és ábrázoló zenéjét megírta. A Csizmás Jankó énekes mesejáték szerzőjének — hat évvel ezelőtt, mutatta be az Operaház — kitűnő mesterségbeli tudását, finom ízlését dicséri ez a munkája, amely minden fontoskodás mellőzésével tesz komoly értékekről szóló tanúságot.

Az előadás során Wolfgang lőcsei polgár alakját a robusztus Koréh Endre alakította és kiváló szövegmondásával sokban hozzájárul az előadás élvezhetőségéhez, Annát Osváth Júlia, a zsoldoskapitányt Rösler Endre jeleníti meg, miközben inkább Rösler Endrének nyílik alkalma arra, hogy tudását csillogtassa. A király színészéi: dr. Laurisin Lajos és Komáromy Pál marionettszerű játék keretében meggyőzően hatnak.

Az előadást Nádasdy Kálmán rendezte. A félhomályos díszlet — Oláh Gusztáv munkája — illik a XVI. században lejátszódó «patriarkális misztérium» sejtelmességéhez.

A darabot az Operabarátok mai ünnepi estjén a kitűnő szerző-karmester, Kenessey Jenő vezényli.

A Magyar Királyi Operaház, amelynek igazgatója, Márkus László, mint a Modern Színpad egykori igazgatója Krúdy Gyulát a Magyar Szalonban egykor megjelent elbeszélés dramatizálására ösztökélte, most, évtizedek multán az eredeti magyar mű előadásával szép gesztussal örökítette meg az Operaház műsorában is a felejthetetlen Krúdy Gyula, a szép, őszi melankólia nagy magyar mesterének emlékét.

Somogyi Vilmos.

(Esti Kurir, 1943/103. /május 8./ 8. p.)