Tisztelt Szerkesztőség!

„Mi lesz veled, Óbuda?”

 

Örömmel értesültünk arról, hogy az óbudai Krúdy-ház lebontását vita tárgyává teszik és remény van a megmentéséhez. A Kéhli vendéglő, a Bródy kávéház is fogalom volt Óbudán, tudomásom szerint ez utóbbi igen régi épület, és valamikor itt működött az első óbudai színkör. A közéjük ékelt házban lakott a híres „füves asszony”. Az említett házak lebontásával kapcsolatban a következőket javasolom:

Ezek az épületek egy tömböt képeznek. A Krúdy-ház és a mögötte és mellette levő épületek lebontásával a Krúdy-ház köré parkot, teret kellene létesíteni, a Korvin Ottó térről át kellene építeni ebbe a parkrészbe Krúdy szobrát, mert ott, ahol jelenleg is van, eléggé félreeső hely. Ezt a kis parkot Krúdy térnek lehetne nevezni, és az épületben Krúdy és más volt neves. Óbudát szerető és a műveikben megörökítő írók emléktárgyait lehetne elhelyezni.

A Bródy kávéház épülete maradna továbbra is a kultúrház, mégpedig a nyugdíjasok öregek részére. Az ifjúság kap a Zichy-kastélyben impozáns kultúrlétesítményt, igazán nagyon méltányos volna, ha az öregek részére is gondoskodnának hasonlóról. A volt „füves asszony”-házat át kellene alakítani hangulatos presszóvá, a Kéhli-épületben a nyugdíjasok és magányos, lapos pénztárcájú öregek részére vendéglátó szolgáltatást kellene szervezni. Ezt a kis parkot és az említett szolgáltatásokat mi, öregek nagy örömmel fogadnánk, itt, távol a közlekedéstől, csendes, elszigetelt helyen, távol a zajtól, a főútvonaltól, nyugodtan lehetne pihenni, jó levegőt élvezni. Bár a tervek szerint, amit a lakosságnak is módjában volt annak idején megtekinteni, a Vörös vári út—Flórián tér környékén parkosítani akarnak, de ez beleesik a forgalomba, zajos és levegője minden bizonnyal szennyezett is lesz. Talán egy üde színfolt, de nem pihenésre alkalmas. Játszótér van bőven, de egy nyugodt, csendes hely, egy kis zöldterület nagyon elkelne.

Ezeknek a régi, fent említett épületeknek a megmaradása nemcsak szociális, humánus célt szolgálna, hanem hagyománytiszteletre is nevelnék az ifjúságot.

A szóban forgó terület nem olyan nagy, hogy veszélyeztetné az építkezés tervét, de hogy maradjon egy régi, kedves, idillikus hely Óbudából, megérné a terv módosítását és Krúdy emlékének is méltó rangot adnának.

Soós Zoltánné

*

[…]

 

(Magyar Nemzet, 1973/146. /június 24./ 14. p.)