KÖNYVNAPI ŐRJÁRAT

Krúdy Gyulának, a bűvös mese-mondónak és letűnt idők hangulat-ébresztőjének „A magyar jakobinusok” című történelmi regénye (Népszava-kiadás) külsőleg-belsőleg a legszebb könyvnapi kötetek közé tartozik. Janovits István könyvdíszei és illusztrációi is segítik beleringatni az olvasót abba a korba, amely Krúdy Gyula szinte egyedül-álló könnyedségével intim közelségbe kerül az olvasóval. Martinovics apát és társai — Krúdy regénye tükrében — nem történelmi „hősök”, nem elmúlt kor közszereplői”, hanem olyan emberek, akik körülöttünk járnak és akikről egy jó barátunktól érdekes „pletykákat” hallunk. Hogy hiteles-e ez a Krúdy-féle Martinovics? Hogy valóban így történtek-e az akkori események? Az ilyesmi nem érdekelte Krúdyt, aki a jelen valóságára is keveset adott! És mégis: az az érzésünk, hogy „A magyar jakobinusok” olvasói „többet” tudnak majd a magyar jakobinusokról, mint azok, akik csak egy-két történelmi tanulmányból szerezték ismereteiket, mert Krúdy regényében van egy olyan „többlet”, ami minden történetírói műből hiányzik. Ez a „többlet” — a „levegő”. A Habsburg-világ és a régi polgárság légköre veszi körül Martinovicsot és társait, s e légkör nélkül nehezen érthetnénk meg mindazt, ami lezajlott és ami szükségszerűen történt úgy, ahogy történt. A Martinovics-féle összeesküvés széplelkű irányítói nem érhettek el nagyobb sikert, mert nem tudtak kapcsolatokat teremteni a néptömegekkel.

[…]

(Sós)

[…]

(Népszava, 1948/124. /június 2./ 6. p.)