RIPORTEREINK JELENTIK

Hogyan szórakoznak a budapestiek egy nyári hétköznapon

[…]

A romantikus Óbudán

— Egy Krudy-pecsenyét! — hangzik már ki tudja hányadszor az óbudai Híd Étteremben. Krudy vendéglő — így ismeri mindenki. A vén gesztenyék alatt kadarkát iszogatnak Óbuda örökifjú szerelmesei. Egy kis romantikát szívni — azt mondják azért jönnek hűségesen. Pedig a girbe-görbe óbudai utcák, a földön gubbasztó kicsiny házak tövében hipermodern lakótelepek épülnek. De hát Óbuda, mégiscsak Óbuda ...

— Vili bácsi, hogy telt ez a harminchat év? — kérdezzük, amint elhallgat a sramli, Hersz Vilmostól, aki 36 éve muzsikál Óbudán.

— Ismertem én kérem itt minden vendéget. Krudy, az amott a sarokban iszogatott mindig. Fischer Árpi, látja, ott a sarokban, már egy órája várja a nótáját. Azt, hogy: Wien, Wien nur du allein... Nyáron minden héten eljön egyszer — a Tabánból.

Fischer Árpád is megszólal:

— Szépek a nyári esték Budán. Szép dolog budainak lenni. A nagyapám még vincellér volt a budai hegyoldalban. Én kérem...? Irodavezető. Gyakran üldögélek itt, szívom a jó friss levegőt.

A Duna-parton halk tánczenét sodor a szél. A Duna-pari Strandvendéglő színes ernyői alatt üdülők, vikkendezők söröznek, vacsoráznak.

Nézzük az étlapot! Nyolcféle kisadag. Bécsi, flekken... Mit válasszunk? Tejbegríz, krumlipüré, paszírozott főzelék — jól olvastuk? Tejbegríz a fatányéros mellett? A magyarázat: az asztalok mellett illedelmesen vagy kevésbé illedelmesen, de majd mindenütt ott ül a legifjabb korosztály is. Őket várja a „tejbepapi”.

Látogassunk fel a Hármashatárhegyre is. Az Erdei Lakban „táblás ház” van. Az egyik asztalnál vidám társaság.

— Bocsánat, egy pillanatra! Árulják el, mit ünnepelnek? — kérdeztük meg.

— Ma lett szerszámkészítő szakmunkás a Laciból. Érettségi után... — magyarázza Ladányi János.

Karádi Laci is jelentkezik az asztalvégről.

— Én vagyok az ünnepelt, méghozzá többszörösen. Ma van a születésnapom is — a húszadik.

A társaság a Híradástechnikai Ktsz szerszámkészítő műhelyének kollektívája. Néhány rövid perc alatt azt is elmondják, hogy ma volt fizetés, de az asztal körül ülők legtöbbje otthon már átadta a „bélelt” borítékot.

Búcsúzunk, Karádi Laci kölcsönkéri a zenészduó hegedűjét és rázendít: „Asszonykám, adj egy kis kimenőt...” Az asztal körül ülő legényemberek kárörvendően összenevetnek...

Szántó Erika

(Népszabadság, 1960/163. /július 10./ 11. p.)