RIPORTEREINK
JELENTIK
Hogyan szórakoznak a budapestiek
egy nyári hétköznapon
[…]
A romantikus Óbudán
— Egy Krudy-pecsenyét! — hangzik már ki tudja hányadszor az
óbudai Híd Étteremben. Krudy vendéglő — így ismeri mindenki. A
vén gesztenyék alatt kadarkát iszogatnak Óbuda örökifjú szerelmesei. Egy kis
romantikát szívni — azt mondják azért jönnek hűségesen.
Pedig a girbe-görbe óbudai utcák, a földön gubbasztó
kicsiny házak tövében hipermodern lakótelepek épülnek. De hát Óbuda,
mégiscsak Óbuda ...
— Vili bácsi, hogy telt ez a
harminchat év? — kérdezzük, amint elhallgat a sramli, Hersz
Vilmostól, aki 36 éve muzsikál Óbudán.
— Ismertem én kérem itt minden vendéget. Krudy, az amott a sarokban
iszogatott mindig. Fischer Árpi, látja, ott a sarokban, már egy órája várja a
nótáját. Azt, hogy: Wien, Wien nur du allein... Nyáron minden héten
eljön egyszer — a Tabánból.
Fischer Árpád is megszólal:
— Szépek a nyári esték Budán. Szép
dolog budainak lenni. A nagyapám még vincellér
volt a budai hegyoldalban. Én kérem...? Irodavezető. Gyakran üldögélek itt, szívom a jó friss levegőt.
A Duna-parton halk tánczenét sodor a szél. A Duna-pari Strandvendéglő színes ernyői alatt üdülők, vikkendezők söröznek, vacsoráznak.
Nézzük az étlapot!
Nyolcféle kisadag. Bécsi, flekken... Mit válasszunk?
Tejbegríz, krumlipüré, paszírozott
főzelék — jól olvastuk? Tejbegríz a fatányéros mellett? A magyarázat: az asztalok
mellett illedelmesen vagy kevésbé illedelmesen, de majd mindenütt ott ül a
legifjabb korosztály is. Őket várja a „tejbepapi”.
Látogassunk fel a Hármashatárhegyre is. Az Erdei Lakban „táblás ház” van. Az egyik asztalnál vidám
társaság.
— Bocsánat, egy pillanatra! Árulják el, mit
ünnepelnek? — kérdeztük meg.
— Ma lett szerszámkészítő szakmunkás a
Laciból. Érettségi után... — magyarázza Ladányi János.
Karádi Laci is jelentkezik az asztalvégről.
— Én vagyok az ünnepelt, méghozzá többszörösen. Ma van a születésnapom
is — a húszadik.
A társaság a Híradástechnikai Ktsz
szerszámkészítő műhelyének kollektívája. Néhány rövid perc alatt azt is
elmondják, hogy ma volt fizetés, de az asztal körül ülők legtöbbje otthon már
átadta a „bélelt” borítékot.
Búcsúzunk, Karádi Laci kölcsönkéri a zenészduó hegedűjét és rázendít:
„Asszonykám, adj egy kis kimenőt...” Az asztal körül
ülő legényemberek kárörvendően összenevetnek...
Szántó Erika
(Népszabadság, 1960/163.
/július 10./ 11. p.)