EGYNÉHÁNY
FRISS MAGYAR KÖNYV FELŐL
Krúdy
Más időben azt tettem, hogy levelet küldtem az írónak,
akárcsak a mezővárosi kisasszony. Ebben a világban különösen fáradt vagyok,
elhagyogatom ideális kötelmeimet. Azután meg érzem,
hogy az írónak se tennék már valami becses cadeaut az én naiv üdvözletemmel.
Emlékszem, Krúdynknak írtam egykét ölelő levelet,
mikor könyvében vagy novellájában kigyönyörködtem magam.
Most tettem be egy vékony könyvét, az a címe : N. N. Mintha az erdőn sétáltam volna át K. Gy. úr társaságában, pihenő puskákkal vállunkon, erdőn, ahol nem
szerepel a dátum, ahol a csöndnek messze visszhangja van, ahol a szavaknak
álmuk van, ahol mindig alkonyat van, igen, ott sétált jobbomon K. Gy. úr és mesélte ezt a tenger fenekéről felmerült
férfi-emléket. A fák, azok a komoly hím fák hallgatták a K. Gy. úr lassú, meleg
beszédjét, annak bukéja van és mosolygása is van, akár
a vörös bordeauxinak, amely napsütést nyelt. Nehéz a szívem, és az öklöm is
nehéz lett ezen a papiroson, alig bírom arrébb tenni, ezeket a hasztalan
betűket előre tolni magam előtt. Nem írok én referádát, ahhoz paraszt vagyok,
hanem K. Gy. úr könyvei például személyes emlékeim,
azt akarom mondani, hogy a sírban se szeretném felejteni, amit K. Gy. úrtól ebben a magyar életben olvastam.
Oh K. Gy. úr, kedves
Büszkeségem, az N. N. című művet sem fogják
filmesíteni, operett-szöveget se vonnak belőle majd a Városi színháznak, a
néma literatúráé marad ez a hűséges szépséges árnyékos regényke.
Amely különben az Athenaeum kiadása, ára 110 magyar frank
volt aznap, mikor vettem. Jelzem Krúdynknak a héten új könyve jött : Hét Bagoly. Ma estére vágom fel.
[…]
Szép Ernő
(Nyugat, 1922/17-18. /szeptember 1./ I. 1106. p.)