SZÍJ
REZSŐ
Két évvel a Tevan
amatőr könyvkiadás megindulása után, 1915-ben új kiadó lépett a
színre. Inárcsi Farkas László négyszázholdas jászkarajenői földbirtokos (sz. 1885-ben) váltotta valóra Táltos
nevet viselő vállalatával diákkori álmát, hogy kiadója legyen a
sarjadó új magyar irodalomnak. Ebben az időszakban alig található még egy olyan
kiadó, leszámítva a munkatársai műveinek kiadására alakult Nyugat
könyvkiadót, amely kizárólag a kortárs magyar irodalom
megjelentetését tűzte volna célul maga elé. Amikor Tevan Andor megindította a Tevan
Könyvtárt, elsősorban
ő is a modern magyar irodalomra gondolt, de emellett a külföldire is, nemcsak a
hazaira. Ami pedig amatőrkiadványait illeti, a sorozatban egy Kosztolányi- és Krúdy-kötet
kivételével régi magyar irodalmi termékeket adott ki. Knerék az első világháború alatt
szintén a modern magyar irodalomra összpontosították könyvkiadási
törekvéseiket, több művet jelentettek meg Balázs
Bélától, Lesznai
Annától, kiadták Lukács György, Szabó Dezső,
Lányi Sarolta stb. egy-egy
munkáját, de aztán egyre inkább a klasszikus hazai és külföldi irodalmi
termékek után nyújtották ki kezüket, látva, milyen nehéz az új magyar művek
piaci helyezete. Mindezekkel szemben Farkas László Táltos
könyvkiadó vállalata egész fennállása idején a kortárs magyar
irodalomnak lett kiadója, az egyetlen Balzac-köteten kívül (Cadighan hercegné titkai.
1922) nem is adott ki külföldi szépirodalmi terméket. Ha
végigtekintünk működésén, azt kell mondanunk, hogy egyike ama kevés kiadónak,
amely helyzetéhez, anyagi lehetőségeihez képest a legtöbbet tette az új magyar
irodalom megjelentetése érdekében. Azért, hogy az Ady-nemzedék és az utána
érkezők művei minél megfelelőbb kiállításban és minél elfogadhatóbb áron
kerülhessenek az olvasók kezébe. Négyszáz hold a gazdálkodásnak akkori
színvonalán nem jelentett különösebben nagy vagyont, ennek ellenére a magyar
irodalom és könyvkiadás köszönhet annyit Farkas
Lászlónak, hogy a könyvtermelés anyagi színvonalának romlása éveiben sikerült
elérnie, hogy kiadott könyveinek értékes tartalmához harmonikusan simuljon a
külső forma, hogy a könyv, mint iparművészeti alkotás is járuljon hozzá a magasabbrendű műízlés kifejlesztéséhez.1
Farkas László
nem képzett szakemberként, és nem elismert irodalmárként kezdte a könyvkiadást.
De példák lebegtek előtte, többek közt éppen a Tevan
Andoré is, amit bizonyít az alábbi levél is, amellyel működése elején
fölkereste, mert Tevan nyomdájában akart
dolgoztatni.
Farkas László
keltezés nélküli levelében, de azért megállapíthatóan az 1916-os évben, Krúdy Gyula: Az aranykézutcai szép napok című könyvének
megjelenése után nemsokára – Tevan Andorhoz fordult s árajánlatot kért egy háromfelvonásos dráma kiadásához. A könyv terjedelme nyolc-kilenc
ív lenne s a levél azt mutatja, hogy
Farkas László, a vidéki
földbirtokos kiadó, kapcsolatot akart találni a modem tipográfiai irányt
képviselő nyomdához. Nyilván azért fordul Tevanhoz, mert kiadványainak formai
újszerűsége – az idegen hatások ellenére is – megérintette őt. Farkas László
többek közt azt kérdezi levelében, hogy Tevan el tudná-e a kérdéses drámát két
(kettő !) hét alatt készíteni? 1600 példányban kellene nyomni, és pedig
ötszázat jobb minőségű, de legalábbis famentes papíron, s ebből, vagy esetleg
ezen felül százat hollandi Van Gelder papíron.
Mindegyik változathoz Farkas adná a papírt. Az
öt-hatszáz példányos amatőr kiadáshoz három-négy képmelléklet jönne s rajz
kerülne ennek a borítékjára is. A szerző a korrektúrát és a revíziót egy-egy
nap alatt elvégezné, ez Békéscsaba és Budapest között a postai szállítással
együtt három napot venne igénybe. Farkas
László nem javasolja a Krúdy
fenti kötetének betűtípusát, mert bár az nagyon tetszik neki, rögtön a Krúdy-könyv után nem lenne célszerű – ha
Farkas is ezzel a típussal kezdené a kiadást. Több betűfajtából kér mintát, de
kurzívot nem akar, mert az szerinte „csúnya”.
Farkas
Lászlót Tevanhoz
Krúdy Gyula közvetítette,
legalább is egy másik – ugyancsak keltezés nélküli – levélből erre lehet
következtetni. Ebben Krúdy arról értesíti Tevant, hogy Farkas László könyvet akar kiadni, saját
papírján. Háromféle változatra gondol. Száz példány valódi Gelder
papíron jelenne meg, négyszáz példány egy másik fajta jóminőségűn,
s kb. négyezer példány olcsóbb papíron. „A nyomásnak szépnek, művészinek,
nyomdatechnikailag is finomnak kellene lennie, egy szóval olyannak, amilyent
az Ön nyomdájától megszoktunk. Mert nem kell külön mondanom, hogy a legnagyobb
elismeréssel vagyok az Ön munkái iránt”. – Majd így folytatja: „A könyvet
január végén, vagy február elején lehetne kezdeni szedni, a teljes kéziratot
febr. közepére vagy végére adnánk át, amikorra az eleje már korrigálva lehetne.
Március közepére szeretnénk, ha ki is lenne nyomva a könyv.”
Ebből következtetve a levelet 1916 végén, vagy 1917 január első felében írta.2
Farkas
még az iránt is érdeklődik, hogy van-e könyvkötészete Tevannak, mert az első száz példányt
kötve szeretné. Ha nincs, kinél szokott köttetni? Jelen esetben félpergamen, vagy félbőr, félselyem kötésre gondol. Erre
nézve is kéri Tevan
árajánlatát. A könyv terjedelme kb. tizenöt—húsz ív lenne. – Mindebből
nyilvánvaló, hogy Farkas Lászlónak
tetszettek Tevan
amatőrkönyvei és azok kötései, s hogy bizonyos vonatkozásban tanulni akart a
példájából. Tevan
sohasem érte el a Kner Imre tipográfiai tökéletességének
színvonalát, Farkas Táltosa,
pedig messze elmaradt Tevan
igényességétől is. De a jó irodalomhoz mindhármuknak egyaránt kitűnő érzékük és
szemük volt.
Ebben az időben a nyomdai átfutási idővel az író, a kiadó
és a nyomda alig kényszerült számolni, az a szó mai értelmében egyszerűen
ismeretlen fogalom. A távolság nem akadálya a munkának, a kéziratot a nyomda
esetleg részletenként kapja meg, amikor már a korrigálás és a javított szedés
tördelése is folyik.
Ezekben az években – az első világháború alatt – az
irodalom németellenessége a körülményekhez képest igen élesen jelentkezett, s a
német befolyástól való függetlenedés törekvése a könyvművészet területén is
kezdte éreztetni hatását. Farkas
László a német könyvművészettel szemben magyarabb irányzatot óhajtott
megvalósítani kiadványain. Ebbeli helyes törekvésében nem esett áldozatául a
magyarkodásnak és szerencsésen elkerülte ennek az irányzatnak a buktatóit. Jó
érzékkel kapcsolódott a szecesszió népies irányához, az első kiadványokat Toroczkai-Wigand
Edével díszíttette s ezek a Táltos-kiadványok ma
korántsem hatnak oly idegenül, mint a vele szakító, ellene föllázadó következő
nemzedéknek. Későbbi, főleg az 1920-as évekbeli kiadványai azonban szinte teljesen
szakítanak a szecesszióval, díszítő elemeket és illusztrációkat csak csekély
mértékben, vagy egyáltalán nem is tartalmaznak.
Annak érdekében, hogy a külső megjelenés is örömöt
szerezzen az olvasónak, a Táltos majdnem minden
szépirodalmi kiadványából amatőr változatot készíttetett, jobb papíroson,
számozva, a szerző és az illusztrátor aláírásával. Ezzel is azt akarta elérni
hogy a magyar könyv megszerezze magának az elismerést az idegennel, elsősorban
a német és a német ízlés jegyében készült könyvekkel szemben.
A Táltos az
amatőr kiadást nem vitte túlzásba olyan értelemben, mint igen sokan, főleg az
1920-as években, amikor a közönséges példány 60 koronába került, az amatőr
pedig 200-ba, sőt 2000—3000-be. Csak annyival készült jobb kiállításban a
számozott, amatőr példány, hogy az a vékonyabb pénztárcával rendelkező vásárló
számára is elérhető legyen. Igaz viszont, hogy a Táltos
amatőr kiadványai egyrészt nem érik el azt a már említett nyomdai
tökéletességet, amely ugyanazokban az években a nagyvonalú kiadói tevékenységet
lebonyolító Kner-nyomdát jellemzi, sem külső elegancia
tekintetében az Amicus és a Tevan amatőr kiadványokat. A háborús nehézségek
miatt lezüllött világban azonban a merített papír önmagában is minőséget
jelentett, igényességre vallott, a szellemi tartalom pedig sok mindenért
kárpótolt. A Táltos versenyképes volt több szép kiadványával: Babits Laodameia című kötetével, Toroczkai-Wigand munkáival, Sassy Árpád (Aiglon álnéven) Ópiumálmok című grafikai gyűjteményével.
Az Ady-nemzedék majdnem valamennyi rangosabb írójának
jelent meg a Táltosnál műve, s abból amatőr-bibliofil változat.
Így Babits Mihálynak (A nyugtalanság völgye, 1920, Laodameia. 192? című verskötete, ez utóbbiból 600,
előbbiből 100 számozott és aláírt példány készült. – Cholnoky Lászlónak (Bertalan éjszakája. 1918), – Hevesi Sándornak (Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések. 1919), – Hevesy Ivántól Wagner operáinak ismertetése
(1921-ben), – Juhász Gyulának (Késő szüret. 1918), – Kárpáti Aurélnak (A búsképű lovag. 1919, Három régi esztendő. 1918, a Vajda
Lászlóval közösen írt Kőmives Kelemen. 1916, – Kortsák Jenőnek (A tűzrózsák és egyéb novellák. 1917, A Kobál-ház
lakói. 1918), – Krúdy
Gyulának (Szindbád ifjúsága és szomorúsága. 1917), – Móricz Zsigmondnak (Vidéki hírek
és más elbeszélések.
1917, 200 példány külön számozva, egészvászonkötésben,
szerző és a művész aláírásával.) – Nagy
Lajosnak (Fiatal emberek.
1919), – Szabó Dezsőnek (Az elsodort falu, 1919. Csodálatos élet. 1921, Ölj! és egyéb elbeszélések. 1922, Mesék a kacagó emberről. 192?, Nincs menekvés. 2. kiadás, 1921), – Tóth
Árpádnak (Az öröm illan.
1922), – Tersánszky J. Jenőnek (A kék gondviselés... 1918), – Tömörkény Istvánnak (Népek az ország használatában. 1917), – Török
Gyulának (A porban,
1917, A
zöldköves gyűrű. 1918, Fehér virág. 1919. Az utóbbiból nem készültek számozott
példányok, de gondos kivitelével így is a szebb könyvek közé tartozik.)
A Táltos
adta ki az első magyar szocialista regényt, Bacsó
Bélának (akit a fehérterror pribékjei Somogyi Bélával együtt meggyilkoltak) A Stefcsik ház
című könyvét, ebből is készült számozott és aláírt változat.
Ugyancsak
a Táltos
adta ki Siklóssy
László rengeteg adatot tartalmazó A
régi Budapest erkölcse c. háromkötetes művét 1922—1923-ban,
amelyből 60—60 példány készült bibliofil kiadásban,
jó papíron, számozva és aláírva. A fedélrajzok Jaschik Álmos munkái és ugyancsak tőle
a Műkincseink
vándorútja Bécsbe c. művét 1919-ben; ebből is 60 példány
készült számozva és aláírva. Természetesen a fönti felsorolásból hiányoznak
azok az írók, akiknek műveiből a Táltos
nem készített bibliofil változatot, mivel elsősorban könyvművészeti
szempontból ismertetjük a kiadó munkásságát. De kiegészítésül meg kell említeni
még Illés Bélát is, akitől szintén
adott ki a Táltos
és Szabó Lőrincet, akinek Omar Chajjam
fordítása szintén a Táltosnál
jelent meg először, csinos kis kötetben; s ha számozott, amatőr változatáról
nem tudósít is a könyv, számon kell tartanunk.
Az irodalmi vezetőt, Kortsák Jenőt a kortársak kitűnő
érzékű írónak és irodalmárnak tartották, ezt igazolja ez a névsor is.
Néhány alább következő név már alig ismert, de ettől a
sors nem kímél meg egyetlen kortárs-írót megjelentető kiadó sem. Ambrus Balázs: Koszorú
c. verseskötetéből is készült bibliofil változat. A költőt
az Irodalmi Lexikon nem ismeri, ami azonban
önmagában nem mond semmit. Farkas Jenővel
hasonló a helyzet, neki két könyve is megjelent a Táltosnál, amatőrváltozattal (IV.
Béla király. 1920, – Gacs
Andris hazamegy. 1922), – Szitáry Zelma neve
is ismereten (Versek. 1921.) s még néhány író
s költő (Zempléni Klára) nevével ki lehetne egészíteni az
együttest, de az nem kisebbíti a Táltos
érdemeit.
A kiadott neves írók (jó) művei megmutatják azt is, milyen
átfogó hatású és rangos könyvkiadóvá fejlődhetett volna a Táltos, ha a
körülmények kedvezőbbek alapítója elképzelései számára.
Az eddig említettek csak néhány nevet jelentenek abból a
népes írói táborból, amelyet a Táltos maga köré gyűjtött.
Közülük többen akkor másutt meg sem tudtak volna jelenni. S főleg a
Tanácsköztársaság után bizonyult ismét rendkívül jelentősnek Farkas László kiadói tevékenysége, hiszen a fenti
írók majd mindegyike exponálta magát a forradalmi eszmék mellett.
Szabó Dezső
Az elsodort falu című regényével már tizenegy
kiadót házalt végig, egyik sem vállalta a kiadást. Végül hosszú levelezés után Kner Imre ugyan vállalta és ki is szedette, de a
román megszállás miatt nyomtatásra már nem került sor. Kner Imréhez írt leveléből tudjuk, hogy a regény
iránt bizonyos jobboldali körök érdeklődtek, de az író semmilyen párttal sem
akart függő viszonyba kerülni s ezért nem adta oda.3
Ekkor próbált szerencsét a Táltosnál.
Maga olvasott fel a kéziratból részleteket Farkasnak
és a Táltos irodalmi vezetőjének, Kortsák Jenőnek, s
hetek alatt megszületett a két kötetes kiadás. A műnek elsöprő sikere
közismert, s utána Szabó Dezsőnek
számos műve jelent meg a Táltosnál
– s majdnem valamennyiből készültek amatőr példányok is.
1919-ben a Táltos
mint a Szellemi Termékek Országos Tanácsa
10-ik könyvkiadó műhelye működött, s ebben az időben Táltos
Könyvtár címen, Időszerű
kérdések alcímmel Kárpáti Aurél szerkesztésében sorozatot
indított. A sorozatban a forradalmi Magyarország politikai, gazdasági,
társadalmi és művelődési kérdéseiről olvasmányosan megírt tanulmányok jelentek
meg, így többek közt Illés Béla: A
szellemi munkások és a szocializmus, Migray József: A
vallás jövője, – A
szocializmus és a népnevelés, Szabó Dezső: A forradalmas
Ady, – Jákó Géza: Az
iparművészet a szocialista országokban stb.
E sorozat teljes képet akart adni az olvasóknak a forradalmi korszak külső és
belső, anyagi és szellemi életéről. Drámai időkben, azokhoz illő gyorsasággal
adott eligazítást a sorozat a fölmerülő kérdésekben, éppen ezért az időszerű
kérdéseket tárgyaló Táltos
Könyvtár igen jelentős dokumentum a tanácshatalom szellemi
életének megismeréséhez. Noha a kiadó nem állt pártpolitikai célok szolgálatában,
két füzetes terméket, Bálint Lajos: Osztályművészet,
kommünművészet, valamint Guttman Henrik: Forradalmi
portrék című írását az országos
propagandafőnökség teljes egészében a maga számára foglalta le. A sorozat
szerkesztője, Kárpáti Aurél bátran
hirdette, hogy minden számával a népköztársaságot akarja szolgálni.
A Táltos irodalmi kiadványai
közül keveset illusztráltatott. De e tekintetben Babits Mihály: Laodameia
című kötete ennek a kornak szebb és sikerültebb könyvei közé tartozik. A kiadó Jaschik Álmost nyerte
meg a könyv tipografizálására és illusztrálására. – Jaschik Álmos Petőfi,
Ady, Babits s annyi más írónak, költőnek illusztrátora s annyi szép könyvkötés,
könyvdísz tervezője, egészen egyéni formanyelven oldotta meg föladatát. Nála
jobban kevesen értették a könyvkészítés minden csinját-binját.
Modern törekvések szószólója ő, aki észreveszi, hogy a minden dísz nélkül
készült könyv a művészét előretolt állásainak feladását jelenti. Ő maga
miközben egy régi miniátor
műhelygondjával színezi a rajzokat, kötéseket tervez, előzékdíszeket,
ornamenseket.
Kós
Károly illusztrálta Kárpáti Aurél—Vajda László: Kőmives
Kelemen c. drámáját egész oldalas
rajzokkal, 500 példány külön, merített papíroson, kötve és a szerzők
aláírásával. Füssi Molnár Katalin Farkas
Jenő két könyvét illusztrálta. – Juhász Gyula Késő szüret-ének
fedéllapját Kozma Lajos
készítette, aki ezidőben Kneréknek
rajzolt és tervezett könyvgrafikát. – A Táltosnak
a festő és iparművész tanár, Muhits Sándor is
dolgozott. Nógrády László Háború
a Balatonon című regényét illusztrálta rajzokkal és színes
litográfiákkal. – Haranghy
Jenő, e nagytehetségű, de magát művészete kárára elaprózott
művész Móricz Zsigmond: Vidéki
hírek... c. kötetéhez készített néhány rajzot és még néhány
kiadványhoz fedélrajzot. Tulajdonképpen ennyi s alig valamivel több az, amit a Táltos
az illusztrált könyv érdekében tett. Más
elbírálás alá esnek viszont a Toroczkai Wigand Ede könyvei.
A neves építészt és építészeti írót sokáig nem értékelték jelentőségéhez
mérten, amiben a szecesszió-ellenesek elfogultsága játszotta a vezérszerepet.
Újabban azonban ismét feléje fordult a hazai építészeti írók, kutatók figyelme
s immár az újjáértékelő és elismerő megállapítások sem hiányoznak. E
kiadványokhoz, – Cserényes házak 1916, Öreg
csillagok 1916, Régi kert s míesei
1917, Hajdanában régös
régen 1917, Hogyan építsünk a Balaton partján?
1921. – Toroczkai maga
készítette a rajzokat s az egyébként is jó papíroson és szép nyomással készült
kiadásokból külön számozott példányok is forgalomba kerültek.4
Sassy Attilának a Táltosnál
Aiglon álnéven
megjelent grafikai albumát már említettük.
A Táltos jelentőségét
elsősorban abban látjuk, hogy az új magyar irodalomnak a Nyugat
mellett, mondhatni főkiadója lett, s hogy a könyvművészeti törekvések mellett a
tömegigényeket tisztes kiadói színvonalon igyekezett kielégíteni. így tehát
rövid, mindössze kilenc éves fennállása alatt nemcsak az új magyar irodalom
istápolása terén szerzett érdemeket, hanem az amatőr-bibliofil könyvkultúra
terén is.
1919-ban a Táltos
újra lázas munkába kezdett, s három éven keresztül valósággal ontotta a
kiadványokat, noha a könyvek kelendősége nem állt arányban a kiadás rohamával.
Nemcsak a Táltosra,
áll ez a megállapítás, hanem minden más kiadóra is, ha nem volt hajlandó a minőség
rovására megalkudni.
Már 1920-ban a Corvinában
egész oldalon sorolja föl raktáron levő kiadványait, jeléül annak, hogy a piac
felvevőképességével baj van. A következő évek még tovább rontottak anyagi
helyzetén. 1923-ban a Táltos visszavonja a főbizományosi jogot a Révaitól
és saját terjesztésbe kezd. 1924-ben Győző Andor szerzi
meg a Táltos könyvek terjesztési jogát
s 40—50%-os engedménnyel dobja piacra a készleteket. Ebben az évben Farkas László – belefáradva a küzdelmekbe s látva
azt, amit a többi kiadó is észrevett: a piac lassú halálát – visszavonult a
kiadástól. Eladta a Táltost
egy három tagú érdekeltségnek, de az eladás után mindössze pár kiadványuk
jelent meg, gyakorlatilag tehát a vállalat az eladással megszűnt.5
Mikor Farkas László a Táltost
eladta, megmaradt vagyona roncsaiból Jászkarajenőn létrehozott egy tizenöt
holdas kertészetet, abban nevelt kb. ötezer fajta virágot s páratlan szaktudása
révén csakhamar európai hírnévre tett szert. 1945 után hosszú évekig mint a
Fővárosi Kertészet munkása ápolta a virágokat. Néhány szakkönyvet is írt.
1 Farkas
Lászlónak a Táltosra vonatkozó levelezése a II.
világháborúban teljesen elpusztult, így az adatokat részben magukból a
kiadványokból, részben pedig a személyes és szóbeli visszaemlékezésekből merítettük.
(1960.)
2 Farkas László levele Tevan Andorhoz. MTA Kézirattár. Tevan levelezés.
3 L.
Sáfrán Györgyi —Szíj Rezső: Kner
Imre levelezéséből. Irodalomtört.
1901. 2. sz.
157—107. 1.)
4 Toroczkai Wigand Edéről l. Kathy Imre: Korszerűség,
szecesszió, hagyomány. Magy.
Építőműv. 1960. 3. sz.
5 A Táltos kiadó működött a VII. Garay u. 10.
alatt, a VIII. Szentkirályi u. 22. fszt. alatt, könyvkereskedése pedig IV.
Ferencziek tere 9. sz. a.