Szíj Rezső - A Táltos könyvkiadóról

SZÍJ REZSŐ

Két évvel a Tevan amatőr könyvkiadás megindulása után, 1915-ben új kiadó lépett a színre. Inárcsi Farkas László négyszázholdas jászkarajenői földbirtokos (sz. 1885-ben) váltotta valóra Táltos nevet viselő vállalatával diákkori álmát, hogy kiadója legyen a sarjadó új magyar irodalomnak. Ebben az időszakban alig található még egy olyan kiadó, leszámítva a munkatársai műveinek kiadására alakult Nyugat könyvkiadót, amely kizárólag a kortárs magyar irodalom megjelentetését tűzte volna célul maga elé. Amikor Tevan Andor megindította a Tevan Könyvtárt, elsősorban ő is a modern magyar irodalomra gondolt, de emellett a külföldire is, nemcsak a hazaira. Ami pedig amatőrkiadványait illeti, a sorozatban egy Kosztolányi- és Krúdy-kötet kivételével régi magyar irodalmi termékeket adott ki. Knerék az első világháború alatt szintén a modern magyar irodalomra összpontosították könyvkiadási törekvéseiket, több művet jelentettek meg Balázs Bélától, Lesznai Annától, kiadták Lukács György, Szabó Dezső, Lányi Sarolta stb. egy-egy munkáját, de aztán egyre inkább a klasszikus hazai és külföldi irodalmi termékek után nyújtották ki kezüket, látva, milyen nehéz az új magyar művek piaci helyezete. Mindezekkel szemben Farkas László Táltos könyvkiadó vállalata egész fennállása idején a kortárs magyar irodalomnak lett kiadója, az egyetlen Balzac-köteten kívül (Cadighan hercegné titkai. 1922) nem is adott ki külföldi szépirodalmi terméket. Ha végigtekintünk működésén, azt kell mondanunk, hogy egyike ama kevés kiadónak, amely helyzetéhez, anyagi lehetőségeihez képest a legtöbbet tette az új magyar irodalom megjelentetése érdekében. Azért, hogy az Ady-nemzedék és az utána érkezők művei minél megfelelőbb kiállításban és minél elfogadhatóbb áron kerülhessenek az olvasók kezébe. Négyszáz hold a gazdálkodásnak akkori színvonalán nem jelentett különösebben nagy vagyont, ennek ellenére a magyar irodalom és könyvkiadás köszönhet annyit Farkas Lászlónak, hogy a könyvtermelés anyagi színvonalának romlása éveiben sikerült elérnie, hogy kiadott könyveinek értékes tartalmához harmonikusan simuljon a külső forma, hogy a könyv, mint iparművészeti alkotás is járuljon hozzá a magasabbrendű műízlés kifejlesztéséhez.1

Farkas László nem képzett szakemberként, és nem elismert irodalmárként kezdte a könyvkiadást. De példák lebegtek előtte, többek közt éppen a Tevan Andoré is, amit bizonyít az alábbi levél is, amellyel működése elején fölkereste, mert Tevan nyomdájában akart dolgoztatni.

Farkas László keltezés nélküli levelében, de azért megállapíthatóan az 1916-os évben, Krúdy Gyula: Az aranykézutcai szép napok című könyvének megjelenése után nemsokára – Tevan Andorhoz fordult s árajánlatot kért egy háromfelvonásos dráma kiadásához. A könyv terjedelme nyolc-kilenc ív lenne s a levél azt mutatja, hogy Farkas László, a vidéki földbirtokos kiadó, kapcsolatot akart találni a modem tipográfiai irányt képviselő nyomdához. Nyilván azért fordul Tevanhoz, mert kiadványainak formai újszerűsége – az idegen hatások ellenére is – megérintette őt. Farkas László többek közt azt kérdezi levelében, hogy Tevan el tudná-e a kérdéses drámát két (kettő !) hét alatt készíteni? 1600 példányban kellene nyomni, és pedig ötszázat jobb minőségű, de legalábbis famentes papíron, s ebből, vagy esetleg ezen felül százat hollandi Van Gelder papíron. Mindegyik változathoz Farkas adná a papírt. Az öt-hatszáz példányos amatőr kiadáshoz három-négy képmelléklet jönne s rajz kerülne ennek a borítékjára is. A szerző a korrektúrát és a revíziót egy-egy nap alatt elvégezné, ez Békéscsaba és Budapest között a postai szállítással együtt három napot venne igénybe. Farkas László nem javasolja a Krúdy fenti kötetének betűtípusát, mert bár az nagyon tetszik neki, rögtön a Krúdy-könyv után nem lenne célszerű – ha Farkas is ezzel a típussal kezdené a kiadást. Több betűfajtából kér mintát, de kurzívot nem akar, mert az szerinte „csúnya”.

Farkas Lászlót Tevanhoz Krúdy Gyula közvetítette, legalább is egy másik – ugyancsak keltezés nélküli – levélből erre lehet következtetni. Ebben Krúdy arról értesíti Tevant, hogy Farkas László könyvet akar kiadni, saját papírján. Háromféle változatra gondol. Száz példány valódi Gelder papíron jelenne meg, négyszáz példány egy másik fajta jóminőségűn, s kb. négyezer példány olcsóbb papíron. „A nyomásnak szépnek, művészinek, nyomdatechnikailag is finomnak kellene lennie, egy szóval olyannak, amilyent az Ön nyomdájától megszoktunk. Mert nem kell külön mondanom, hogy a legnagyobb elismeréssel vagyok az Ön munkái iránt”. – Majd így folytatja: „A könyvet január végén, vagy február elején lehetne kezdeni szedni, a teljes kéziratot febr. közepére vagy végére adnánk át, amikorra az eleje már korrigálva lehetne. Március közepére szeretnénk, ha ki is lenne nyomva a könyv.”

Ebből következtetve a levelet 1916 végén, vagy 1917 január első felében írta.2

Farkas még az iránt is érdeklődik, hogy van-e könyvkötészete Tevannak, mert az első száz példányt kötve szeretné. Ha nincs, kinél szokott köttetni? Jelen esetben félpergamen, vagy félbőr, félselyem kötésre gondol. Erre nézve is kéri Tevan árajánlatát. A könyv terjedelme kb. tizenöt—húsz ív lenne. – Mindebből nyilvánvaló, hogy Farkas Lászlónak tetszettek Tevan amatőrkönyvei és azok kötései, s hogy bizonyos vonatkozásban tanulni akart a példájából. Tevan sohasem érte el a Kner Imre tipográfiai tökéletességének színvonalát, Farkas Táltosa, pedig messze elmaradt Tevan igényességétől is. De a jó irodalomhoz mindhármuknak egyaránt kitűnő érzékük és szemük volt.

Ebben az időben a nyomdai átfutási idővel az író, a kiadó és a nyomda alig kényszerült számolni, az a szó mai értelmében egyszerűen ismeretlen fogalom. A távolság nem akadálya a munkának, a kéziratot a nyomda esetleg részletenként kapja meg, amikor már a korrigálás és a javított szedés tördelése is folyik.

Ezekben az években – az első világháború alatt – az irodalom németellenessége a körülményekhez képest igen élesen jelentkezett, s a német befolyástól való függetlenedés törekvése a könyvművészet területén is kezdte éreztetni hatását. Farkas László a német könyvművészettel szemben magyarabb irányzatot óhajtott megvalósítani kiadványain. Ebbeli helyes törekvésében nem esett áldozatául a magyarkodásnak és szerencsésen elkerülte ennek az irányzatnak a buktatóit. Jó érzékkel kapcsolódott a szecesszió népies irányához, az első kiadványokat Toroczkai-Wigand Edével díszíttette s ezek a Táltos-kiadványok ma korántsem hatnak oly idegenül, mint a vele szakító, ellene föllázadó következő nemzedéknek. Későbbi, főleg az 1920-as évekbeli kiadványai azonban szinte teljesen szakítanak a szecesszióval, díszítő elemeket és illusztrációkat csak csekély mértékben, vagy egyáltalán nem is tartalmaznak.

Annak érdekében, hogy a külső megjelenés is örömöt szerezzen az olvasónak, a Táltos majdnem minden szépirodalmi kiadványából amatőr változatot készíttetett, jobb papíroson, számozva, a szerző és az illusztrátor aláírásával. Ezzel is azt akarta elérni hogy a magyar könyv megszerezze magának az elismerést az idegennel, elsősorban a német és a német ízlés jegyében készült könyvekkel szemben.

A Táltos az amatőr kiadást nem vitte túlzásba olyan értelemben, mint igen sokan, főleg az 1920-as években, amikor a közönséges példány 60 koronába került, az amatőr pedig 200-ba, sőt 2000—3000-be. Csak annyival készült jobb kiállításban a számozott, amatőr példány, hogy az a vékonyabb pénztárcával rendelkező vásárló számára is elérhető legyen. Igaz viszont, hogy a Táltos amatőr kiadványai egyrészt nem érik el azt a már említett nyomdai tökéletességet, amely ugyanazokban az években a nagyvonalú kiadói tevékenységet lebonyolító Kner-nyomdát jellemzi, sem külső elegancia tekintetében az Amicus és a Tevan amatőr kiadványokat. A háborús nehézségek miatt lezüllött világban azonban a merített papír önmagában is minőséget jelentett, igényességre vallott, a szellemi tartalom pedig sok mindenért kárpótolt. A Táltos versenyképes volt több szép kiadványával: Babits Laodameia című kötetével, Toroczkai-Wigand munkáival, Sassy Árpád (Aiglon álnéven) Ópiumálmok című grafikai gyűjteményével.

Az Ady-nemzedék majdnem valamennyi rangosabb írójának jelent meg a Táltosnál műve, s abból amatőr-bibliofil változat.

Így Babits Mihálynak (A nyugtalanság völgye, 1920, Laodameia. 192? című verskötete, ez utóbbiból 600, előbbiből 100 számozott és aláírt példány készült. – Cholnoky Lászlónak (Bertalan éjszakája. 1918), – Hevesi Sándornak (Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések. 1919), – Hevesy Ivántól Wagner operáinak ismertetése (1921-ben), – Juhász Gyulának (Késő szüret. 1918), – Kárpáti Aurélnak (A búsképű lovag. 1919, Három régi esztendő. 1918, a Vajda Lászlóval közösen írt Kőmives Kelemen. 1916, – Kortsák Jenőnek (A tűzrózsák és egyéb novellák. 1917, A Kobál-ház lakói. 1918), – Krúdy Gyulának (Szindbád ifjúsága és szomorúsága. 1917), – Móricz Zsigmondnak (Vidéki hírek és más elbeszélések. 1917, 200 példány külön számozva, egészvászonkötésben, szerző és a művész aláírásával.) – Nagy Lajosnak (Fiatal emberek. 1919), – Szabó Dezsőnek (Az elsodort falu, 1919. Csodálatos élet. 1921, Ölj! és egyéb elbeszélések. 1922, Mesék a kacagó emberről. 192?, Nincs menekvés. 2. kiadás, 1921), – Tóth Árpádnak (Az öröm illan. 1922), – Tersánszky J. Jenőnek (A kék gondviselés... 1918), – Tömörkény Istvánnak (Népek az ország használatában. 1917), – Török Gyulának (A porban, 1917, A zöldköves gyűrű. 1918, Fehér virág. 1919. Az utóbbiból nem készültek számozott példányok, de gondos kivitelével így is a szebb könyvek közé tartozik.)

A Táltos adta ki az első magyar szocialista regényt, Bacsó Bélának (akit a fehérterror pribékjei Somogyi Bélával együtt meggyilkoltak) A Stefcsik ház című könyvét, ebből is készült számozott és aláírt változat.

Ugyancsak a Táltos adta ki Siklóssy László rengeteg adatot tartalmazó A régi Budapest erkölcse c. háromkötetes művét 1922—1923-ban, amelyből 60—60 példány készült bibliofil kiadásban, jó papíron, számozva és aláírva. A fedélrajzok Jaschik Álmos munkái és ugyancsak tőle a Műkincseink vándorútja Bécsbe c. művét 1919-ben; ebből is 60 példány készült számozva és aláírva. Természetesen a fönti felsorolásból hiányoznak azok az írók, akiknek műveiből a Táltos nem készített bibliofil változatot, mivel elsősorban könyvművészeti szempontból ismertetjük a kiadó munkásságát. De kiegészítésül meg kell említeni még Illés Bélát is, akitől szintén adott ki a Táltos és Szabó Lőrincet, akinek Omar Chajjam fordítása szintén a Táltosnál jelent meg először, csinos kis kötetben; s ha számozott, amatőr változatáról nem tudósít is a könyv, számon kell tartanunk.

Az irodalmi vezetőt, Kortsák Jenőt a kortársak kitűnő érzékű írónak és irodalmárnak tartották, ezt igazolja ez a névsor is.

Néhány alább következő név már alig ismert, de ettől a sors nem kímél meg egyetlen kortárs-írót megjelentető kiadó sem. Ambrus Balázs: Koszorú c. verseskötetéből is készült bibliofil változat. A költőt az Irodalmi Lexikon nem ismeri, ami azonban önmagában nem mond semmit. Farkas Jenővel hasonló a helyzet, neki két könyve is megjelent a Táltosnál, amatőrváltozattal (IV. Béla király. 1920, – Gacs Andris hazamegy. 1922), – Szitáry Zelma neve is ismereten (Versek. 1921.) s még néhány író s költő (Zempléni Klára) nevével ki lehetne egészíteni az együttest, de az nem kisebbíti a Táltos érdemeit.

A kiadott neves írók (jó) művei megmutatják azt is, milyen átfogó hatású és rangos könyvkiadóvá fejlődhetett volna a Táltos, ha a körülmények kedvezőbbek alapítója elképzelései számára.

Az eddig említettek csak néhány nevet jelentenek abból a népes írói táborból, amelyet a Táltos maga köré gyűjtött. Közülük többen akkor másutt meg sem tudtak volna jelenni. S főleg a Tanácsköztársaság után bizonyult ismét rendkívül jelentősnek Farkas László kiadói tevékenysége, hiszen a fenti írók majd mindegyike exponálta magát a forradalmi eszmék mellett.

Szabó Dezső Az elsodort falu című regényével már tizenegy kiadót házalt végig, egyik sem vállalta a kiadást. Végül hosszú levelezés után Kner Imre ugyan vállalta és ki is szedette, de a román megszállás miatt nyomtatásra már nem került sor. Kner Imréhez írt leveléből tudjuk, hogy a regény iránt bizonyos jobboldali körök érdeklődtek, de az író semmilyen párttal sem akart függő viszonyba kerülni s ezért nem adta oda.3 Ekkor próbált szerencsét a Táltosnál. Maga olvasott fel a kéziratból részleteket Farkasnak és a Táltos irodalmi vezetőjének, Kortsák Jenőnek, s hetek alatt megszületett a két kötetes kiadás. A műnek elsöprő sikere közismert, s utána Szabó Dezsőnek számos műve jelent meg a Táltosnál – s majdnem valamennyiből készültek amatőr példányok is.

1919-ben a Táltos mint a Szellemi Termékek Országos Tanácsa 10-ik könyvkiadó műhelye működött, s ebben az időben Táltos Könyvtár címen, Időszerű kérdések alcímmel Kárpáti Aurél szerkesztésében sorozatot indított. A sorozatban a forradalmi Magyarország politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési kérdéseiről olvasmányosan megírt tanulmányok jelentek meg, így többek közt Illés Béla: A szellemi munkások és a szocializmus, Migray József: A vallás jövője, – A szocializmus és a népnevelés, Szabó Dezső: A forradalmas Ady, – Jákó Géza: Az iparművészet a szocialista országokban stb. E sorozat teljes képet akart adni az olvasóknak a forradalmi korszak külső és belső, anyagi és szellemi életéről. Drámai időkben, azokhoz illő gyorsasággal adott eligazítást a sorozat a fölmerülő kérdésekben, éppen ezért az időszerű kérdéseket tárgyaló Táltos Könyvtár igen jelentős dokumentum a tanácshatalom szellemi életének megismeréséhez. Noha a kiadó nem állt pártpolitikai célok szolgálatában, két füzetes terméket, Bálint Lajos: Osztályművészet, kommünművészet, valamint Guttman Henrik: Forradalmi portrék című írását az országos propagandafőnökség teljes egészében a maga számára foglalta le. A sorozat szerkesztője, Kárpáti Aurél bátran hirdette, hogy minden számával a népköztársaságot akarja szolgálni.

A Táltos irodalmi kiadványai közül keveset illusztráltatott. De e tekintetben Babits Mihály: Laodameia című kötete ennek a kornak szebb és sikerültebb könyvei közé tartozik. A kiadó Jaschik Álmost nyerte meg a könyv tipografizálására és illusztrálására. – Jaschik Álmos Petőfi, Ady, Babits s annyi más írónak, költőnek illusztrátora s annyi szép könyvkötés, könyvdísz tervezője, egészen egyéni formanyelven oldotta meg föladatát. Nála jobban kevesen értették a könyvkészítés minden csinját-binját. Modern törekvések szószólója ő, aki észreveszi, hogy a minden dísz nélkül készült könyv a művészét előretolt állásainak feladását jelenti. Ő maga miközben egy régi miniátor műhelygondjával színezi a rajzokat, kötéseket tervez, előzékdíszeket, ornamenseket.

Kós Károly illusztrálta Kárpáti Aurél—Vajda László: Kőmives Kelemen c. drámáját egész oldalas rajzokkal, 500 példány külön, merített papíroson, kötve és a szerzők aláírásával. Füssi Molnár Katalin Farkas Jenő két könyvét illusztrálta. – Juhász Gyula Késő szüret-ének fedéllapját Kozma Lajos készítette, aki ezidőben Kneréknek rajzolt és tervezett könyvgrafikát. – A Táltosnak a festő és iparművész tanár, Muhits Sándor is dolgozott. Nógrády László Háború a Balatonon című regényét illusztrálta rajzokkal és színes litográfiákkal. – Haranghy Jenő, e nagytehetségű, de magát művészete kárára elaprózott művész Móricz Zsigmond: Vidéki hírek... c. kötetéhez készített néhány rajzot és még néhány kiadványhoz fedélrajzot. Tulajdonképpen ennyi s alig valamivel több az, amit a Táltos az illusztrált könyv érdekében tett. Más elbírálás alá esnek viszont a Toroczkai Wigand Ede könyvei. A neves építészt és építészeti írót sokáig nem értékelték jelentőségéhez mérten, amiben a szecesszió-ellenesek elfogultsága játszotta a vezérszerepet. Újabban azonban ismét feléje fordult a hazai építészeti írók, kutatók figyelme s immár az újjáértékelő és elismerő megállapítások sem hiányoznak. E kiadványokhoz, – Cserényes házak 1916, Öreg csillagok 1916, Régi kert s míesei 1917, Hajdanában régös régen 1917, Hogyan építsünk a Balaton partján? 1921. – Toroczkai maga készítette a rajzokat s az egyébként is jó papíroson és szép nyomással készült kiadásokból külön számozott példányok is forgalomba kerültek.4 Sassy Attilának a Táltosnál Aiglon álnéven megjelent grafikai albumát már említettük.

A Táltos jelentőségét elsősorban abban látjuk, hogy az új magyar irodalomnak a Nyugat mellett, mondhatni főkiadója lett, s hogy a könyvművészeti törekvések mellett a tömegigényeket tisztes kiadói színvonalon igyekezett kielégíteni. így tehát rövid, mindössze kilenc éves fennállása alatt nemcsak az új magyar irodalom istápolása terén szerzett érdemeket, hanem az amatőr-bibliofil könyvkultúra terén is.

1919-ban a Táltos újra lázas munkába kezdett, s három éven keresztül valósággal ontotta a kiadványokat, noha a könyvek kelendősége nem állt arányban a kiadás rohamával. Nemcsak a Táltosra, áll ez a megállapítás, hanem minden más kiadóra is, ha nem volt hajlandó a minőség rovására megalkudni.

Már 1920-ban a Corvinában egész oldalon sorolja föl raktáron levő kiadványait, jeléül annak, hogy a piac felvevőképességével baj van. A következő évek még tovább rontottak anyagi helyzetén. 1923-ban a Táltos visszavonja a főbizományosi jogot a Révaitól és saját terjesztésbe kezd. 1924-ben Győző Andor szerzi meg a Táltos könyvek terjesztési jogát s 40—50%-os engedménnyel dobja piacra a készleteket. Ebben az évben Farkas László – belefáradva a küzdelmekbe s látva azt, amit a többi kiadó is észrevett: a piac lassú halálát – visszavonult a kiadástól. Eladta a Táltost egy három tagú érdekeltségnek, de az eladás után mindössze pár kiadványuk jelent meg, gyakorlatilag tehát a vállalat az eladással megszűnt.5

Mikor Farkas László a Táltost eladta, megmaradt vagyona roncsaiból Jászkarajenőn létrehozott egy tizenöt holdas kertészetet, abban nevelt kb. ötezer fajta virágot s páratlan szaktudása révén csakhamar európai hírnévre tett szert. 1945 után hosszú évekig mint a Fővárosi Kertészet munkása ápolta a virágokat. Néhány szakkönyvet is írt.