Pesti elválaszthatatlanok

 

Krúdy Ilona dr. és Nemes Margit

Castor és Pollux, – valószínűleg ők voltak az első elválaszthatatlanok, bár bizonyos, hogy ő előttük is éltek olyan emberpárok, akik nem tudtak volna élni egymás nélkül. Amióta áll a világ, tehát napjainkban is, vannak emberek, akiknek a nevét is nehéz elválasztani egymástól, nemhogy saját becses személyüket. Ilyen esetben, ha az egyik fél férfi, a másik nő, úgy segítenek magukon, hogy összeházasodnak, ha pedig egyneműek, akkor elválaszthatatlan barátok, vagy barátnők lesznek belőlük, akik közül Budapesten is közlekedik néhány ritkaszép példány. Ha az egyiket látjuk: a másik jut eszünkbe róla, de alig is nyílik alkalom külön látni őket, hiszen mindig együtt vannak. Ezért érdekesek. Lessing és Mendelssohn is ilyen elválaszthatatlanok voltak annakidején, sőt a krónika azt is feljegyezte róluk, hogy volt idő, mikor kettejüknek volt egy nadrágjuk. A pesti elválaszthatatlanoknak már nem megy ilyen rosszul, de mindenesetre róluk is feljegyezhet egy s más kedves és derűs dolgot a krónikás.

[…]

Befejezésül, hogy újra hölgyekhez térjünk vissza, meg kell emlékezni Nemes Margit és Krúdy Ilona legendás barátságáról. Krúdy Ilona és Nemes Margit kisgyermeki-koruk óta elválaszthatatlanok és soha nem volt közöttük nézeteltérés. Krúdy Ilona mindig azt akarta, amit Nemes Margit és megfordítva. Egymás nélkül sehova nem járnak, nyáron együtt utaznak el és ősszel együtt érkeznek haza. Ízlésük, szokásaik, gondolkodásmódjuk egyforma. Annyira ismerik egymást, hogy társaságban egyszer egy félóráig diskuráltak egyetlen hang és gesztus nélkül, kizárólag a szemükkel. A diskurzus befejeztével külön-külön elmondták, hogy mit beszéltek egymással s a két barátnő előadása minden tekintetben megegyezett egymással. A barátság, megértés és szeretet erőpróbája volt ez a félórás hangtalan szembeszélgetés.

SZINETÁR GYÖRGY

 

(Színházi Élet, 1932/52. /december 17-24./ 77-80. p.)