|
Krúdy
Ilona dr. és Nemes Margit |
Castor és
Pollux, – valószínűleg ők voltak az első elválaszthatatlanok, bár bizonyos,
hogy ő előttük is éltek olyan emberpárok, akik nem tudtak volna élni egymás
nélkül. Amióta áll a világ, tehát napjainkban is, vannak emberek, akiknek a
nevét is nehéz elválasztani egymástól, nemhogy saját becses személyüket. Ilyen
esetben, ha az egyik fél férfi, a másik nő, úgy segítenek magukon, hogy
összeházasodnak, ha pedig egyneműek, akkor elválaszthatatlan barátok, vagy
barátnők lesznek belőlük, akik közül Budapesten is közlekedik néhány ritkaszép példány. Ha az egyiket látjuk: a másik jut
eszünkbe róla, de alig is nyílik alkalom külön látni őket, hiszen mindig együtt
vannak. Ezért érdekesek. Lessing és Mendelssohn is
ilyen elválaszthatatlanok voltak annakidején, sőt a krónika azt is feljegyezte
róluk, hogy volt idő, mikor kettejüknek volt egy nadrágjuk. A pesti
elválaszthatatlanoknak már nem megy ilyen rosszul, de mindenesetre róluk is
feljegyezhet egy s más kedves és derűs dolgot a krónikás.
[…]
Befejezésül,
hogy újra hölgyekhez térjünk vissza, meg kell emlékezni Nemes Margit és Krúdy
Ilona legendás barátságáról. Krúdy Ilona és Nemes Margit kisgyermeki-koruk
óta elválaszthatatlanok és soha nem volt közöttük nézeteltérés. Krúdy Ilona
mindig azt akarta, amit Nemes Margit és megfordítva. Egymás nélkül sehova nem
járnak, nyáron együtt utaznak el és ősszel együtt érkeznek haza. Ízlésük,
szokásaik, gondolkodásmódjuk egyforma. Annyira ismerik egymást, hogy
társaságban egyszer egy félóráig diskuráltak egyetlen hang és gesztus nélkül,
kizárólag a szemükkel. A diskurzus befejeztével külön-külön elmondták, hogy mit
beszéltek egymással s a két barátnő előadása minden tekintetben megegyezett
egymással. A barátság, megértés és szeretet erőpróbája volt ez a félórás
hangtalan szembeszélgetés.
SZINETÁR GYÖRGY
(Színházi Élet, 1932/52. /december 17-24./ 77-80. p.)