Tudomány és irodalom

 

* (Nyíri csend.) A Magyar Könyvtár legújabb füzetei közt «Nyíri csend» címmel Krúdy Gyulának kilenc novellája jelent meg, amiknek egy részét lapunk olvasói is ismerik. Krúdy ama különös hangulatok költője, amik hol az orosz mesterekre, hol pedig Hoffmann meseíró fantasztikumaira emlékeztetnének, ha Krúdy Gyula önálló egyénisége, amely magyar talajból fakad, nem csupán távolabbi és nemesebb rokonságot tartana velük. Így teljesen magyar levegő, vagy hogy költői topográfiával szóljunk, nyírségi levegő hatja át elbeszélései minden pórusát. Neki a Nyírség külön világ, ahol fű, fa, virág, vadvizek meséket suttognak, amiket annak a földnek a fia ezerszeresen átérez. És ezeket az érzéseket Krúdy az olvasóba is át tudja plántálni. A múlt imbolygó árnyékai Krúdyt is, mint minden meseálmodót, felkeresik, úgy hogy a múlt romantikájából meríti legmélyebb inspirációit. Történetei mint a megpendített húr tovább zsongnak, míg mintegy maguktól véget nem érnek. Krúdyban még egyet vehetünk észre, amit világért sem akarunk ráoktrojálni és ez az, hogy természeti képpel, hangulattal vezeti be meséit és így talán öntudatlanul a magyar népdal stílusát használja. Ilyen például a «Vadvizek mentén», amelyet e kötetje legjobb darabjának tartunk.

sz. gy.

 

(Pesti Napló, 1903/285. /október 18./ 14. p.)