Tudomány és irodalom
* (Nyíri csend.) A Magyar Könyvtár legújabb füzetei közt «Nyíri csend» címmel
Krúdy Gyulának kilenc novellája jelent meg, amiknek egy részét lapunk
olvasói is ismerik. Krúdy ama különös hangulatok költője, amik hol az orosz mesterekre,
hol pedig Hoffmann meseíró fantasztikumaira emlékeztetnének, ha Krúdy
Gyula önálló egyénisége, amely magyar talajból fakad, nem csupán távolabbi és
nemesebb rokonságot tartana velük. Így teljesen magyar levegő, vagy hogy költői topográfiával szóljunk, nyírségi levegő
hatja át elbeszélései minden pórusát. Neki a Nyírség külön világ, ahol fű,
fa, virág, vadvizek meséket suttognak, amiket annak a földnek a fia
ezerszeresen átérez. És ezeket az érzéseket Krúdy az olvasóba is át tudja
plántálni. A múlt imbolygó árnyékai Krúdyt is, mint minden meseálmodót,
felkeresik, úgy hogy a múlt romantikájából meríti legmélyebb
inspirációit. Történetei mint a megpendített húr
tovább zsongnak, míg mintegy maguktól véget nem érnek. Krúdyban még egyet
vehetünk észre, amit világért sem akarunk ráoktrojálni és ez az, hogy
természeti képpel, hangulattal vezeti be meséit és így talán öntudatlanul a
magyar népdal stílusát használja. Ilyen például a «Vadvizek mentén»,
amelyet e kötetje legjobb darabjának tartunk.
sz.
gy.
(Pesti
Napló, 1903/285. /október 18./ 14. p.)