A
rádióban
HÁROM
KIRÁLY. Egy nagyszabású vállalkozás keretében Krúdy
Gyula egyetlen történelmi regénye, a Három
király szólal meg az éter
hullámhosszán. Most hétfőn az első rész, a Mohács mutatkozott be.
Méghozzá sikerrel. Turián Györgynek, a rádióra
alkalmazónak s egyben a dramatizált változat rendezőjének sikerült a
párbeszédekből olyan cselekménysort összeállítani, amely nem csupán a „mesét”
közvetíti, hanem a lehetőségek szerint Krúdy sajátos stílusához is hű maradt.
Persze, engedményekre is kényszerült.
Öröm arról szólni, hogy a rádióban hétről hétre egyre
nagyobb szerepet játszik az irodalom. Az elmúlt héten is számos példa
mutatkozott erre. Néhányról kívánok bővebben szólani.
Krúdy szívesen áradó mesélőkedvét szűkebb mederbe kellett
terelnie. Hogyan is férne el a rádió mikrofonjában egy ilyen mondat: „Abban az
időben, amikor Pozsonyban a vadszőlő piroslott a királyné ablakain és őszi
dongó hangú urak üldögéltek az ebédlőben: Magyarországon, a tokaji hegyen hosszú
pókfonalaikat eregetett le valaki a hegyről lefelé, amely pókfonalak mindenhova
elszállottak az országban.” — Az ilyesmiről bizony le kellett mondani.
De ami a lényeg: az átdolgozó megérezte a regényben azt a
reális történelmi anyagot, melyet Krúdy alapul használt fel. A könyv szellemében
mutatja meg a hang játék a nagy hangú, evésben-ivásban jeleskedő urakat, azokat,
akik tulajdonképpen a századforduló dzsentrijeinek előképei; és akiken
keresztül a Mohács körüli komor éveket rokonítani lehet
a 20-as évek világával.
A Három király a nagy magyar elbeszélő felelősségtudattól
teljes írása, hittevés a kiszolgáltatott nép mellett, farkasszemet nézve a
mindenkori dölyfös urakkal. Mindez tisztán hallattszott
vissza a rádió színpadáról is.
Szombathelyi Ervin
(Magyar Hírlap, 1970/216.
/augusztus 5./ 6. p.)