Rádiófigyelő

 

Szindbád. „Menj, hajós, vitorláidra szívek vannak hímezve!” – e szavakkal indította útjára Krúdy Gyula Szindbád kötetének új kiadását 1917 tavaszán. És hogy miről szólnak a hajós életéből vett történetek? „A nők kimondhatatlan jó­ságáról, midőn az ágy szélén üldögélve hosszú hajukat fésülik, és oly szent sze­relemmel, megadással szólnak a férfiú­hoz, hogy élete végéig biztonságban érez­heti magát; és a nők gazságáról, mikor csak ökölbe lehet szorítani a kezet, meg­fenni a kést, a kardokat, felporozni a pisztolyt, vérrel áldozni, vérbeborult szemmel felébredni, és jajgatva, kezet, párnát harapdálva elaludni...”

Krúdy Gyula varázsosan lenyűgöző költői világának egyik legcsodálatosabb tartománya, melyet Szindbád alakjában barangol végig. Hajóját az emlékezés sze­le röpíti, vissza a múltba, az ifjúság em­lékei közié. Feltűnnek útközben a régi árnyak, azok a hamvasan tiszta lányok, érett szépségű nők – Anna, Irma, Len­ke, Amália, Galamb, Irma, Fánia –, akik jók voltak az íróhoz, és akiknek kedves mosolyát, megértő vonzalmát egész élete során megőrizte. A valóság bordáján szőtt álomvilágba vezetnek el Szind­bád históriái, hol a múlt és a jelen sa­játos fénytörésben tükrözi egymást. Han­gulatok kergetőznek játékosan, szinte minden cselekmény nélkül; az író mélyzengésű gordonkahangja kísér végig, be­lopva magát minden korok olvasóinak a szívébe.

Mindennek felidézésére vállalkozott most a rádió, amikor sorozatban kezdte el sugározni Szindbád történeteit. A fel­adat nem csekély. Hiszen a költői szépségű szöveg az első pillantásra eleve nemigen ad lehetőséget a dramatizálásra. Az első rész közvetítése után azt kell mondanunk, hogy bár a rádióra alkal­mazó Szabó József nehéz fába vágta a fejszéjét, de úgy rémlik győzi szusszal. Nem egyszerűsítette le a dolgát azzal, hogy az önmagában vékonypénzű cselek­ményt hámozza ki a szöveg burkából; ar­ra fekteti a hangsúlyt, hogy ezt a félig álomvilágot érzékeltesse híven; ezért az egymásba ölelkező bársonypuha hangu­latokat nem engedi elsikkadni. Valójá­ban Krúdy hangja szól az ezeregyéjszaka tündérmeséiből előlépett Szindbád alakjában.

A rendező, Baksa-Soós László teljes összhangban az átültetővel érzékletes fi­nomsággal irányítja a színészeket. Nem tűr meg hamis hangot, az egész együttes gondos hangszerelésben játssza végig a partitúrát. A vezérszólam természetesen a Szindbádot alakító Darvas Iváné. Megbabonázóan szólaltatja meg Krúdy Gyu­la legkedvesebb figuráját. Elhisszük róla, hogy ő az az álombéli hajós, a tegnapok ködlovagja, aki annyi gáláns kaland ré­szeseként hímzett vitorlájára piros szí­veket. Kitűnőek voltak a nőalakok is: Esztergályos Cecília, Goór Nagy Mária, Pécsi Ildikó, Csűrös Karola, Sütő Irén és Ladomerszky Margit.

A most hallott első részben Szindbád korai utazásait követhetjük nyomon. Ér­deklődve várjuk a további folytatáso­kat.

[…]

Szombathelyi Ervin

 

(Magyar Hírlap, 1972/351. /december 20./ 6. p.)