Rádiófigyelő
Szindbád. „Menj, hajós, vitorláidra szívek vannak
hímezve!” – e szavakkal indította útjára Krúdy Gyula Szindbád kötetének új kiadását 1917 tavaszán.
És hogy miről szólnak a hajós életéből vett történetek? „A nők kimondhatatlan
jóságáról, midőn az ágy szélén üldögélve hosszú hajukat fésülik, és oly szent
szerelemmel, megadással szólnak a férfiúhoz, hogy élete végéig biztonságban
érezheti magát; és a nők gazságáról, mikor csak ökölbe lehet szorítani a
kezet, megfenni a kést, a kardokat, felporozni a pisztolyt, vérrel áldozni,
vérbeborult szemmel felébredni, és jajgatva, kezet, párnát harapdálva
elaludni...”
Krúdy Gyula varázsosan lenyűgöző költői
világának egyik legcsodálatosabb tartománya, melyet Szindbád alakjában barangol
végig. Hajóját az emlékezés szele röpíti, vissza a múltba, az ifjúság emlékei
közié. Feltűnnek útközben a régi árnyak, azok a hamvasan tiszta lányok, érett
szépségű nők – Anna, Irma, Lenke, Amália, Galamb, Irma, Fánia
–, akik jók voltak az íróhoz, és akiknek kedves mosolyát, megértő vonzalmát
egész élete során megőrizte. A valóság bordáján szőtt álomvilágba vezetnek el
Szindbád históriái, hol a múlt és a jelen sajátos fénytörésben tükrözi
egymást. Hangulatok kergetőznek játékosan, szinte minden cselekmény nélkül; az
író mélyzengésű gordonkahangja kísér végig, belopva magát minden korok
olvasóinak a szívébe.
Mindennek felidézésére vállalkozott most
a rádió, amikor sorozatban kezdte el sugározni Szindbád történeteit. A feladat
nem csekély. Hiszen a költői szépségű szöveg az első pillantásra eleve nemigen ad
lehetőséget a dramatizálásra. Az első rész közvetítése után azt kell mondanunk,
hogy bár a rádióra alkalmazó Szabó
József nehéz fába vágta a
fejszéjét, de úgy rémlik győzi szusszal. Nem egyszerűsítette le a dolgát azzal,
hogy az önmagában vékonypénzű cselekményt hámozza ki a szöveg burkából; arra
fekteti a hangsúlyt, hogy ezt a félig álomvilágot érzékeltesse híven; ezért az
egymásba ölelkező bársonypuha hangulatokat nem engedi elsikkadni. Valójában
Krúdy hangja szól az ezeregyéjszaka tündérmeséiből
előlépett Szindbád alakjában.
A rendező, Baksa-Soós László teljes összhangban az átültetővel érzékletes
finomsággal irányítja a színészeket. Nem tűr meg hamis hangot, az egész
együttes gondos hangszerelésben játssza végig a partitúrát. A vezérszólam
természetesen a Szindbádot alakító Darvas
Iváné. Megbabonázóan
szólaltatja meg Krúdy Gyula legkedvesebb figuráját. Elhisszük
róla, hogy ő az az álombéli hajós, a tegnapok ködlovagja, aki annyi gáláns
kaland részeseként hímzett vitorlájára piros szíveket. Kitűnőek voltak a
nőalakok is: Esztergályos
Cecília, Goór Nagy Mária, Pécsi Ildikó, Csűrös
Karola, Sütő Irén és Ladomerszky Margit.
A most hallott első részben Szindbád
korai utazásait követhetjük nyomon. Érdeklődve várjuk a további folytatásokat.
[…]
Szombathelyi
Ervin
(Magyar Hírlap, 1972/351.
/december 20./ 6. p.)