Krúdy Gyula
ARANYIDŐ – A TEMPLÁRIUS
Szépirodalmi. 247 old. Ára: 21,60 Ft.
Hiába sorolnánk Krúdyt az álmodozó írók kategóriájába:
lehet, hogy meséi álomszerűek, de akik e meséket végigélik, a szereplők,
nagyon is hús-vér emberek, testük minden porcikájával, idegük minden
rezdülésével oly pompásan jellemzett nők, férfiak, asszonyok, lányok, urak és
csavargók, fiatalok s öregek. A mese, amelyet köréjük kanyarít, a múltban, de
legalábbis a félmúltban játszik, mintha valamely nosztalgikus vágy űzné az írót
egy soha nem volt és mégis annyira ismerős magyar világ megírására.
Két kisregényt jelentetett meg Kozocsa
Sándor gondozásában a Szépirodalmi kiadó isimét, Krúdy szinte kimeríthetetlen
hagyatékából. Mindkettőt újság közölte először annak idején; most újra gyönyörködik
bennük az olvasó. Az Aranyidő az egyik, A templárius a másik. Szerelmes történet mind a
kettő. Az Aranyidő ideje a félmúlt, a
századvég Bécse, Pestje, Budája. Szuhay Benedek, e
bús várbeli agglegény csodálatos szerelmét, az ifjú Rotschild
kisasszonyt találja halva valamely szomorú napon budai szobájában, még
szerelmük beteljesülése előtt. Eltemeti, eltűnteti szerelmét, kincseit, ékszereit
pedig őrzi magának pincéje rejtekében. Fiatal lányok s fiatalemberek
mégis „megérzik” e kincset, és Szuhay nagy
meglepetésére feltűnnek egyszer a pinceboltozatban. A regény e kincseik előkerülésének
és szétszórásának története is lehetne, Szuhay késői
szerelme talán, vagy az a tanulság, hogy két fiatalember hív szerelme minden
kincsnél többet ér.
Nehéz is tartalomszerűen ismertetni egy-egy Krúdy írást; a
vissza-visszatérő emlékezések, a hosszas és oly gyönyörködtető kitérések, a
mindig pontosan telibetaláló jellemzések úgy
elandalít jók az olvasót, hogy csak a mese csattanóján ébred rá, mi is volt
célja az írónak a történet bogozásával.
A templárius
már kevésbé andalító szerelmi történet; ha szabad ezt a kifejezést
használnunk, Krúdy e regényben „vér- zivataros” kedvét lelte. Szerkezetében itt
is követi önmaga szokott nyomát: kétszeres keretet is von története köré, de a
történet vad és komor, mint maguk az évek, amelyekről íródott, a tatárjárás esztendei.
Roger, a templomos lovag és Egézia, a szép, erényes,
majd szerelmében mégis követelőző zárdafőnöknő története. Egy sereg kaland,
lázas mozgalom, füst és vér, menekülés és harc, színhelye az egész akkori
Magyarország.
Szombathy Viktor
(A
könyvtáros, 1960/5. /május/ 386. p.)