Krúdy Gyula

ARANYIDŐA TEMPLÁRIUS

Szépirodalmi. 247 old. Ára: 21,60 Ft.

Hiába sorolnánk Krúdyt az álmodozó írók kategóriájába: lehet, hogy meséi álomszerűek, de akik e meséket végig­élik, a szereplők, nagyon is hús-vér em­berek, testük minden porcikájával, ide­gük minden rezdülésével oly pompásan jellemzett nők, férfiak, asszonyok, lányok, urak és csavargók, fiatalok s öregek. A mese, amelyet köréjük kanyarít, a múlt­ban, de legalábbis a félmúltban játszik, mintha valamely nosztalgikus vágy űzné az írót egy soha nem volt és mégis annyira ismerős magyar világ megírására.

Két kisregényt jelentetett meg Kozocsa Sándor gondozásában a Szépirodalmi kiadó isimét, Krúdy szinte kimeríthetetlen hagyatékából. Mindkettőt újság közölte először annak idején; most újra gyönyör­ködik bennük az olvasó. Az Aranyidő az egyik, A templárius a másik. Szerelmes történet mind a kettő. Az Aranyidő ideje a félmúlt, a századvég Bécse, Pestje, Bu­dája. Szuhay Benedek, e bús várbeli agglegény csodálatos szerelmét, az ifjú Rotschild kisasszonyt találja halva vala­mely szomorú napon budai szobájában, még szerelmük beteljesülése előtt. Elte­meti, eltűnteti szerelmét, kincseit, éksze­reit pedig őrzi magának pincéje rejtekében. Fiatal lányok s fiatalemberek mégis „megérzik” e kincset, és Szuhay nagy meglepetésére feltűnnek egyszer a pinceboltozatban. A regény e kincseik előkerü­lésének és szétszórásának története is le­hetne, Szuhay késői szerelme talán, vagy az a tanulság, hogy két fiatalember hív szerelme minden kincsnél többet ér.

Nehéz is tartalomszerűen ismertetni egy-egy Krúdy írást; a vissza-visszatérő emlékezések, a hosszas és oly gyönyör­ködtető kitérések, a mindig pontosan telibetaláló jellemzések úgy elandalít jók az olvasót, hogy csak a mese csattanóján ébred rá, mi is volt célja az írónak a történet bogozásával.

A templárius már kevésbé andalító sze­relmi történet; ha szabad ezt a kifejezést használnunk, Krúdy e regényben „vér- zivataros” kedvét lelte. Szerkezetében itt is követi önmaga szokott nyomát: kétsze­res keretet is von története köré, de a történet vad és komor, mint maguk az évek, amelyekről íródott, a tatárjárás esz­tendei. Roger, a templomos lovag és Egézia, a szép, erényes, majd szerelmében mégis követelőző zárdafőnöknő története. Egy sereg kaland, lázas mozgalom, füst és vér, menekülés és harc, színhelye az egész akkori Magyarország.

Szombathy Viktor

 

(A könyvtáros, 1960/5. /május/ 386. p.)