Könyvszemle

Krúdy – legendák nélkül

„Krúdy Gyula, alkotásai és vallomásai tükrében” – ezen a címen jelent meg az ARCOK ÉS VALLOMÁSOK sorozatban Szabó Ede Krúdy-biográfiája. A tükör ezúttal nem torzít, nem is színez; objektív, mint az íróról élete különböző szakaszában készült fényképek. Szabó Edének szerencsére sikerült elkerülnie a Krúdyról írók legtöbbjének közös hibáját, Krúdy stílusának átvételét (1957-es tanulmányában, a Magyar Klasszikusok Krúdy-válogatásának bevezetőjében még ő is „krúdysta” hangon szólalt meg.)

A könyv, hasonlóan a sorozat többi kötetéhez, tulajdonképpen dokumentumgyűjtemény. Krúdy vallomásaiból, regény- és novellarészletekből, kritikákból és baráti visszaemlékezésekből, továbbá a szerző „Köztes” eszméiből megismerjük Krúdy Gyula negyven éven át felfelé ívelő írói pályáját. Fiatal prózaírók számára tanulságos, hogy hallatlan termékenysége ellenére Krúdy csak első negyven kötete megjelenése után, harminchárom éves korában találja meg egyéni hangját, a képmásai révén megszólaló stilizált önvallomást a Színdbád-történetekben. Két évvel később, 1913-ban megjelenik A vörös postakocsi, ez a „prózaizált és krúdysított, de mégis annyira belső versű Byron-hősköltemény” – hogy Ady meghatározását idézzem.

Örömmel olvasom, hogy Szabó Ede a szokásos értékeléséktől eltérően Krúdy margitszigeti és óbudai tartózkodása alatt írt műveit nem tekinti hanyatlásnak, sőt: szerinte itt sikerül az írónak szintézisbe hoznia „álom és valóság, képzelet és pontos megfigyelés, köznapi, apró realitás és szuggesztív látomás, epikum és meditáció, líra és emberábrázolás” korábban nem mindig egybeolvadó elemeit. (A Zöld Ász, az Etel király kincse, a Purgatórium és a Rezeda Kázmér szép élete című dércsípett remekművekben.)

A Krúdyról szóló tanulmányrengetegből a legjellemzőbb passzusokat idézi Szabó Ede, talán csak a „garabonciás”, Hargitay Istvánnak és az utolsó évek tanújának, Kellér Andornak az írásai hiányzanak, az illusztrációk közül pedig Papp Oszkár kongeniális beleérzéssel készített rajzai.

Tasi József

 

(Élet és Irodalom, 1970/30. /július 25./ 9. p.)