KRÚDY GYULA, A DIÁK
AZ ÍRÓ SZÜLETÉSÉNEK 85. ÉVFORDULÓJÁRA
Olvasói
szemében – mint az egykori családi képek megmerevedett tablóin – Krúdy Gyula
életerős férfiként, asszonyságok, borozások, mulatozások hőseként él, mintha
sohasem lett volna gyermek, diák.
Ennek oka
nyilván az is, hogy Krúdy nem szívesen beszélt ifjúkori magáról, s bár a hazai
táj, a Nyírség, s a diákesztendők hegyes-völgyes külön világa: a Szepesség
gyakran visszatérnek írásaiban, de már csak a regényíró által benépesített,
képzeletbeli figurákkal. Az irodalom kutatójának, ma, az író 85.
születésnapjára emlékezve (1878. október 21-én született Krúdy Gyula)
levéltárakat, régi újságokat, korabeli családi feljegyzéseket kellett
átböngésznie, s még élő iskolatársakat felkeresnie, hogy előttünk álljon valami
diákköri éveinek világából is.
|
A
Krúdy-család – a nagyobbik gyerek az író |
Krúdy Gyula Nyíregyházán született, a Nyírség
fővárosában. Nagyapja, a legendás hírű honvédhuszárkapitány
telepedett meg ebben a városban, miután hősiesen védte Komárom várát a
szabadságharc alatt Klapka seregében, s Világos után bújdosnia
kellett. A nagyapa testvére Krúdy Kálmán volt, az úri-betyár, a negyvennyolcas
szabadságharc „továbbfolytatója”, aki adót vetett ki a gazdagokra, s istápolta
belőle a szegényeket. (Történetét Mikszáth Kálmán írta meg Krúdy Kálmán
csínytevései címmel.) A történelemnek ilyen levegője vette körül kora
ifjúságában a fiatal diákgyereket: családi legendák – Krúdy Kálmán tettei nyomán
– és családi krónikák – legidősebb Krúdy Gyula, a nagyapa elbeszélései alapján.
Az író szüleinek házassága sem mindennapi história: édesapja a nagyra hivatott fiatal ügyvéd beleszeret egy házuknál cselédeskedő gyereklányba, Csákányi Júliannába. Megszületik Gyula fia, a későbbi író, kit követi még kilenc testvér. S mint egy Jókai-regényben: 1895-ben – miután már valamennyi gyermek világra jött –a titokban felutaznak Budapestre, s az egyik belvárost plébánián megesküsznek a szülők.
Az író
egyetlen, még élő testvére, Dr. Votisky Gézáné
született Krúdy Ilona ma is Nyíregyházán él a szülővárosban. Szüleinek különös
házasságára így emlékezik vissza: „Krúdy Gyula sose lett volna az, nem lett
volna belőle sohasem író, ha nem Csákányi Júlianna az
édesanyja. Mert neki volt az a csillogó fantáziája. Mi mellette, tanult
gyermekei, elbújhattunk... Apám egy minden fantázia nélküli, reális érzékű
ügyvéd volt. A legizgalmasabb perekben szerepelt mindig, itt Nyíregyházán,
Debrecenben és Budapesten. Gyilkossági perekben védett. A sok izgalom
megtámadta a szívét és 1900. december 31-én szívroham ölte meg. Ahogy Gyula
írta: nem jött át a XX. századba... Szüleim házassága nagyon szerencsés
vérkeveredés volt: egy nagyon egyszerű családból származó anya és az úri
középosztályból származó apa...”
A
századvég évtizedeiben szokásban volt alföldi gyerekeket német szóra, s jó
levegőre a Szepességbe küldeni. Így került a kisdiák Krúdy Gyula is Podolinba, a Kárpátok hegyei között fekvő kis városba,
tiszta fenyvesek közé. S az ártatlan, tiszta gyermekszerelem érzésével is egy podolini lány ajándékozta meg, Wittkó
Irma, akiről az író-Krúdy sokkal később így emlékezik meg: „Maradj itt, te
édes, félszeg, gyámoltalan első szerelem...”
|
|
Podolin. Itt diákoskodott Krúdy |
A kisdiák Krúdy |
Wittkó Irma néni, közel már a kilencvenedik esztendejéhez (néhány
esztendővel idősebb volt Krúdynál, ki már diákkorában hórihorgas, bajszos
legényke volt) Budapesten él. Egész életen át őrizte Krúdy Gyula emlékét, első
táncosának, gavallérjának kedveskedéseit: „Ő odajött hozzám, bemutatkozott és
felkért. És mindig velem táncolt. Minden táncot. Akkor voltak, ugye, a francia
négyes, a polka, a rezgő polka, mazurpolka,
gyorspolka... És a keringő. Aztán csomagot is kaptam tőle, egy kis dobozban
volt egy gyönyörűszép csokor tearózsa.
A szüleim
meghívták villásreggelire, mert a bátyámmal is jó barátságban volt. Aztán egy
aratóünnepségen látott, ahogy a hídon keresztül, a Poprád felől jövök a Fenyves
térre. Ott álltam az aratókkal és csokor volt a kezemben. Ezt meg is írta
később, akkor olvastam, mikor már férjes asszony voltam... Soha többé nem
láttam életemben... A fia, aki most halt meg, néhány éve
meglátogatott. Egy nagyon szép ibolyacsokrot hozott. Nagyon hasonlított hozzá,
magas, szintén szép barna ember volt...”
|
Krúdy 17 éves korában |
A
gimnázium felső négy osztályát Nyíregyházán, a mai Kossuth Gimnáziumban végezte
Krúdy Gyula. Nagy ambícióval kezdett írogatni, s iskolai újságot szerkesztett
Nagy Dob címmel.
A későbbi
író ambícióit azonban nem elégítette ki egy „közönséges” diák-újság. Egyik
tanáruk vezetésével, néhány diáktársa segédletével megalakult a Nyíregyházi
Sajtóiroda, mely híreket küldözött a Nyírségből a fővárosi lapok számára. A
legszorgalmasabb hírközlő és a szenzációs eseményekről riportokban beszámoló
tudósító Krúdy Gyula volt. Hetedikes gimnazista korában történt, hogy egy Groch nevű tanáruk durván bánt a diákokkal, az egyik
tanulót lelökte a katedráról, mert nem tudott felelni. A gimnazisták a
történtek miatt sztrájkba léptek s Krúdy az eseményt megírta az újságoknak. A
tanárnak
Nyíregyházáról Rozsnyóra kellett távoznia. Ám a tréfákat és szilajságokat kedvelő
író-jelölt tudósításai mind fantasztikusabb méreteket öltöttek. Egyszer a pesti
lapok azt a hírt közölték, hogy Nyíregyházán óriási szélvihar dühöngött, a
katolikus templom tornyáról leszakította a súlyos keresztet... Csak a véletlen
szerencsének köszönhető, hogy emberéletben nem esett kár... E hírből semmi sem
volt igaz...
Krúdy
Gyula újságírói tevékenységének legérdekesebb példája a világhírűvé vált „tuzséri eset”. Egy Neukom nevű
kútfúró járta a Nyírséget, őszes, körszakállas férfiú, ki magnetikus erővel
hitte felruházva magát, s különféle hipnotikus mutatványokat végzett. Az
emberek csodájára jártak, mit művelt médiumaival. A mutatványok híre eljutott
gróf Lónyay Menyhért tuzséri kastélyába, akinél
nyaraló vendégként ott tartózkodott Salamon Ella, a gróf feleségének testvére.
A lányt állandó fejfájások gyötörték, s úgy gondolták, hogy hipnózissal e
„modern gyógymóddal” meg lehetne gyógyítani őt. Neukom
elaltatta a lányt, de hipnotikus álmából nem ébredt föl többé, meghalt. A
gimnazista Krúdy Tuzsérra sietett, napokig ott tevékenykedett, a fővárosi lapok
szenzációként közölték tudósításait, de még a külföldi újságok is: a Times és a
New York Herald ötszáz szavas táviratot kért
közvetlenül Nyíregyházáról.
Az író
Krúdy majd egy esztendőn át az Orsova című hetilap
tárcarovatában jutott szóhoz, talányos módon – ma sem felderíthető, hogy miért
éppen e távoli, Vaskapu melletti városkában – hétről hétre ott tűntek fel
írásai. Osztálytársai szerint még névjegyet is kapott:
legifj. KRÚDY GYULA |
Majd a Debreceni Ellenőr következett, a Tiszántúl híres napilapja, mely szívesen közölte írásait, azt hívén, hogy a Kossuth-párti negyvennyolcas nagyapa, Krúdy Gyula írta azokat. De amikor kiderült a turpisság, Gáspár Imre, a századvég érdekes irodalmi alakja, a lap szerkesztője, Krúdy Ilona emlékezete szerint a következőket írta bátyjának: „Legyen szíves nekem forduló-postával felelni: hajlandó-e ön a Debreczeni Ellenőrhöz belépni? Ez esetben 40 Ft havidíjjal szolgálnánk, amely összeg gyakorlatának öregbülésével növekednék...”
Érettségi
előtt Krúdy elszökik Debrecenbe, szigorú édesatyja detektívekkel keresteti és
kemény fenyítésekkel kényszeríti vissza az iskolapadba. Érettségizik – de a
matúra után már a maga útját járja: nem fogadja meg apja szavát, nem tanulja ki
az ügyvédi mesterséget, hanem véglegesen az írói pályát választja.
|
Kislányának, 10. születésnapjára: Drága, egyetlen Zsuzsikám, tizedik évedben azt kívánnám magamnak és neked, hogy még
sokáig maradjunk meg mind a ketten tízéveseknek. |
TÓBIÁS
ÁRON
(Család
és Iskola, 1963/10. /október/ 14-15. p.)