KRÚDY GYULA, A DIÁK

AZ ÍRÓ SZÜLETÉSÉNEK 85. ÉVFORDULÓJÁRA

Olvasói szemében – mint az egykori családi képek megmerevedett tablóin – Krúdy Gyula életerős férfiként, asszonyságok, borozások, mulatozások hőseként él, mintha sohasem lett volna gyermek, diák.

Ennek oka nyilván az is, hogy Krúdy nem szívesen beszélt ifjúkori magáról, s bár a hazai táj, a Nyírség, s a diákesztendők hegyes-völgyes külön világa: a Szepesség gyakran visszatérnek írásaiban, de már csak a regényíró által benépesített, képzeletbeli figurákkal. Az irodalom kutatójának, ma, az író 85. születésnapjára emlékezve (1878. október 21-én született Krúdy Gyula) levéltárakat, régi újságokat, korabeli családi feljegyzéseket kellett átböngésznie, s még élő iskolatársakat felkeresnie, hogy előttünk álljon valami diákköri éveinek világából is.

A Krúdy-család – a nagyobbik gyerek az író

 Krúdy Gyula Nyíregyházán született, a Nyírség fővárosában. Nagyapja, a legendás hírű honvédhuszárkapitány telepedett meg ebben a városban, miután hősiesen védte Komárom várát a szabadságharc alatt Klapka seregében, s Világos után bújdosnia kellett. A nagyapa testvére Krúdy Kálmán volt, az úri-betyár, a negyvennyolcas szabadságharc „továbbfolytatója”, aki adót vetett ki a gazdagokra, s istápolta belőle a szegényeket. (Történetét Mikszáth Kálmán írta meg Krúdy Kálmán csínytevései címmel.) A történelemnek ilyen levegője vette körül kora ifjúságában a fiatal diákgyereket: családi legendák – Krúdy Kálmán tettei nyomán – és családi krónikák – legidősebb Krúdy Gyula, a nagyapa elbeszélései alapján.

Az író szüleinek házassága sem mindennapi história: édesapja a nagyra hivatott fiatal ügyvéd beleszeret egy házuknál cselédeskedő gyereklányba, Csákányi Júliannába. Megszületik Gyula fia, a későbbi író, kit követi még kilenc testvér. S mint egy Jókai-regényben: 1895-ben – miután már valamennyi gyermek világra jött –a titokban felutaznak Budapestre, s az egyik belvárost plébánián megesküsznek a szülők.

Az író egyetlen, még élő testvére, Dr. Votisky Gézáné született Krúdy Ilona ma is Nyíregyházán él a szülővárosban. Szüleinek különös házasságára így emlékezik vissza: „Krúdy Gyula sose lett volna az, nem lett volna belőle sohasem író, ha nem Csákányi Júlianna az édesanyja. Mert neki volt az a csillogó fantáziája. Mi mellette, tanult gyermekei, elbújhattunk... Apám egy minden fantázia nélküli, reális érzékű ügyvéd volt. A legizgalmasabb perekben szerepelt mindig, itt Nyíregyházán, Debrecenben és Budapesten. Gyilkossági perekben védett. A sok izgalom megtámadta a szívét és 1900. december 31-én szívroham ölte meg. Ahogy Gyula írta: nem jött át a XX. századba... Szüleim házassága nagyon szerencsés vérkeveredés volt: egy nagyon egyszerű családból származó anya és az úri középosztályból származó apa...”

A századvég évtizedeiben szokásban volt alföldi gyerekeket német szóra, s jó levegőre a Szepességbe küldeni. Így került a kisdiák Krúdy Gyula is Podolinba, a Kárpátok hegyei között fekvő kis városba, tiszta fenyvesek közé. S az ártatlan, tiszta gyermekszerelem érzésével is egy podolini lány ajándékozta meg, Wittkó Irma, akiről az író-Krúdy sokkal később így emlékezik meg: „Maradj itt, te édes, félszeg, gyámoltalan első szerelem...”

 

TACs&i63_10-2

Podolin. Itt diákoskodott Krúdy

A kisdiák Krúdy

 

Wittkó Irma néni, közel már a kilencvenedik esztendejéhez (néhány esztendővel idősebb volt Krúdynál, ki már diákkorában hórihorgas, bajszos legényke volt) Budapesten él. Egész életen át őrizte Krúdy Gyula emlékét, első táncosának, gavallérjának kedveskedéseit: „Ő odajött hozzám, bemutatkozott és felkért. És mindig velem táncolt. Minden táncot. Akkor voltak, ugye, a francia négyes, a polka, a rezgő polka, mazurpolka, gyorspolka... És a keringő. Aztán csomagot is kaptam tőle, egy kis dobozban volt egy gyönyörűszép csokor tearózsa.

A szüleim meghívták villásreggelire, mert a bátyámmal is jó barátságban volt. Aztán egy aratóünnepségen látott, ahogy a hídon keresztül, a Poprád felől jövök a Fenyves térre. Ott álltam az aratókkal és csokor volt a kezemben. Ezt meg is írta később, akkor olvastam, mikor már férjes asszony voltam... Soha többé nem láttam életemben... A fia, aki most halt meg, néhány éve meglátogatott. Egy nagyon szép ibolyacsokrot hozott. Nagyon hasonlított hozzá, magas, szintén szép barna ember volt...”

Krúdy 17 éves korában

A gimnázium felső négy osztályát Nyíregyházán, a mai Kossuth Gimnáziumban végezte Krúdy Gyula. Nagy ambícióval kezdett írogatni, s iskolai újságot szerkesztett Nagy Dob címmel.

A későbbi író ambícióit azonban nem elégítette ki egy „közönséges” diák-újság. Egyik tanáruk vezetésével, néhány diáktársa segédletével megalakult a Nyíregyházi Sajtóiroda, mely híreket küldözött a Nyírségből a fővárosi lapok számára. A legszorgalmasabb hírközlő és a szenzációs eseményekről riportokban beszámoló tudósító Krúdy Gyula volt. Hetedikes gimnazista korában történt, hogy egy Groch nevű tanáruk durván bánt a diákokkal, az egyik tanulót lelökte a katedráról, mert nem tudott felelni. A gimnazisták a történtek miatt sztrájkba léptek s Krúdy az eseményt megírta az újságoknak. A

tanárnak Nyíregyházáról Rozsnyóra kellett távoznia. Ám a tréfákat és szilajságokat kedvelő író-jelölt tudósításai mind fantasztikusabb méreteket öltöttek. Egyszer a pesti lapok azt a hírt közölték, hogy Nyíregyházán óriási szélvihar dühöngött, a katolikus templom tornyáról leszakította a súlyos keresztet... Csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy emberéletben nem esett kár... E hírből semmi sem volt igaz...

Krúdy Gyula újságírói tevékenységének legérdekesebb példája a világhírűvé vált „tuzséri eset”. Egy Neukom nevű kútfúró járta a Nyírséget, őszes, körszakállas férfiú, ki magnetikus erővel hitte felruházva magát, s különféle hipnotikus mutatványokat végzett. Az emberek csodájára jártak, mit művelt médiumaival. A mutatványok híre eljutott gróf Lónyay Menyhért tuzséri kastélyába, akinél nyaraló vendégként ott tartózkodott Salamon Ella, a gróf feleségének testvére. A lányt állandó fejfájások gyötörték, s úgy gondolták, hogy hipnózissal e „modern gyógymóddal” meg lehetne gyógyítani őt. Neukom elaltatta a lányt, de hipnotikus álmából nem ébredt föl többé, meghalt. A gimnazista Krúdy Tuzsérra sietett, napokig ott tevékenykedett, a fővárosi lapok szenzációként közölték tudósításait, de még a külföldi újságok is: a Times és a New York Herald ötszáz szavas táviratot kért közvetlenül Nyíregyházáról.

Az író Krúdy majd egy esztendőn át az Orsova című hetilap tárcarovatában jutott szóhoz, talányos módon – ma sem felderíthető, hogy miért éppen e távoli, Vaskapu melletti városkában – hétről hétre ott tűntek fel írásai. Osztálytársai szerint még névjegyet is kapott:

 

legifj. KRÚDY GYULA
az „Orsova” szépirodalmi munkatársa

 

Majd a Debreceni Ellenőr következett, a Tiszántúl híres napilapja, mely szívesen közölte írásait, azt hívén, hogy a Kossuth-párti negyvennyolcas nagyapa, Krúdy Gyula írta azokat. De amikor kiderült a turpisság, Gáspár Imre, a századvég érdekes irodalmi alakja, a lap szerkesztője, Krúdy Ilona emlékezete szerint a következőket írta bátyjának: „Legyen szíves nekem forduló-postával felelni: hajlandó-e ön a Debreczeni Ellenőrhöz belépni? Ez esetben 40 Ft havidíjjal szolgálnánk, amely összeg gyakorlatának öregbülésével növekednék...”

Érettségi előtt Krúdy elszökik Debrecenbe, szigorú édesatyja detektívekkel keresteti és kemény fenyítésekkel kényszeríti vissza az iskolapadba. Érettségizik – de a matúra után már a maga útját járja: nem fogadja meg apja szavát, nem tanulja ki az ügyvédi mesterséget, hanem véglegesen az írói pályát választja.

 

Kislányának, 10. születésnapjára: Drága, egyetlen Zsuzsikám, tizedik évedben azt kívánnám magamnak és neked, hogy még sokáig maradjunk meg mind a ketten tízéveseknek.
1929. Margitsziget. Édesapád.

 

TÓBIÁS ÁRON

 

(Család és Iskola, 1963/10. /október/ 14-15. p.)