Krúdy írói világa

 

„Krúdy világa olyan, mint egy dzsungel, tele rejtelemmel, izgalommal, meglepetéssel, kalanddal: már csak azért is dzsungel, mert aki betévedt, ott is marad, nem tud szabadulni belőle ...” – írta Illés Endre Krúdy világáról.

S ha Krúdy világa csupa rejtelem és izgalom, meglepetés és kaland, kívánhat mást bárki Krúdy Gyula írói világától?

A magyar könyvkiadástörténet megírása még késlekedik, pedig milyen fontos művelődéstörténeti és társadalomkritikai hozzájárulás lehet majd a korszák általános történetéhez, ha például strukturalista módszerrel hozzákezd valaki Jókai, Mikszáth vagy Móricz – hogy csak a legnagyobb prózaíróinkról szóljunk – kiadástörténeti feldolgozásához.

Krúdy Gyula esetében már megindult ilyen vállalkozás: a bibliográfus Kozocsa Sándor után az irodalomtörténész Barta András mérte fel az írót, a „másik” oldalról, a kiadók szemszögéből. Ismeretes éppen Krúdynál, hogy utolsó elbeszéléseinek kiadására (a calderoni ihletésű Az élet álom kötet) nem talált kiadót, s az „a szerző kiadásában” látott napvilágot. Nem volt sokkal szerencsésebb Krúdy Gyula halála után sem: 1934-től 1941-ig nem adták ki könyvét. Majd a háborús konjunktúra és a koalíciós idők szinte csak tallózva válogatott kiadásai után 1954-ig újra „kiadói csönd”, míg a Hét bagoly és a Boldogult úrfikoromban regények megjelentetése, Sőtér István korszakos értékelésével és átértékelésével megnyitotta az utat az újrafölfedezésre váró író előtt.

1957-ben indult meg azután a Magvető és a Szépirodalmi kiadó közös vállalkozása, amelynek keretében tizenegy év alatt 32 Krúdy-kötet jelent meg, közöttük elbeszéléseinek első, Krúdy írói világához méltó válogatása, megmentve a napi- s hetilapok, s korabeli időszaki lapok sárguló lapjairól megannyi prózai remeklést.

Most viszont kezünkben tarthatjuk egy újabb sorozat két kötetét (Régi szélkakasok között; Palotai álmok), amely megindítója a Szépirodalmi Könyvkiadó Krúdy Gyula Művei-t közreadó újabb – s reméljük, eddigi legteljesebb – vállalkozásának, Barta András gondozásában.

Ha visszatekintünk a kiadástörténeti előzményekre, Krúdy Gyula Összegyűjtött Munkái első ízben a Singer és Wolfner Andrássy úti irodalmi műintézetében került megszerkesztésre, 1914 és 1917 között, tíz kötetben. Ugyancsak tíz kötetben jelentette meg Krúdy Gyula Munkái-t a nagykörúti Athenaeum, előbb 1925-ben, majd változatlan utánnyomásban, 1928-ban, az író 50. születésnapjának tiszteletére. Mindkét kiadói vállalkozás a két nagy ciklusra: a Vörös Postakocsi és a Szindbád-történeteire épült, kiegészítve azokat néhány regénnyel, s elbeszéléskötettel. Az Athenaeum viszont – hogy elkerülje a Singer és Wolfner által már birtokolt szerzői jogokat – főként az első világháború után megjelent könyveikből válogatott.

Majdnem negyedszázadnak kellett azután eltelnie az író 1933-ban bekövetkezett halála után, hogy a már ismertetett közös vállalkozás – a Magvető és Szépirodalmi széles alapokra fektetett és jól tervezett sorozata – meginduljon.

Ám úgy tűnik, hogy minden Krúdy „kevés” ... Ma lehetetlen olyasfajta vállalkozás, hogy valaki ennek az utolsó Krúdy-sorozatnak mind a harminckét kötetét az antikváriumokban vagy akár magánosoktól is megszerezze. Ezért most szinte hangszóróba kiáltva hívom fel az érdeklődő olvasóközönség figyelmét: új Krúdy-sorozat indult! Már két kötete fellelhető a könyvesboltokban! (Nehogy majd a harmadik-negyedik könyv után ocsúdjon fel az olvasó, de akár a könyvgyűjtő is: hol és mikor is indult meg az új gyűjteményes?...)

Abban is szerencsés az új-Krúdy, hogy felelevenítette külső alakjában azt a korabeli könyvművészeti formát, ami az író fénykorában oly divatossá vált. A Francia kastély 1912-es első kiadására emlékeztet például a keret – az első kötetnél a rétek zöld színével, a másodiknál az ég kékjével –, melybe mintha az első világháború előtti míves mester karcolta volna réztűvel a címsorokat: Régi szélkakasok között; Palotai álmok...

Az első kötet még a „mikszáthos”-Krúdy hangja, a 25 és 30 év közötti pályakezdő íróé, aki kisregényeiben és beszélyeiben (szám szerint négyben) még témában is a századvégi vidéki élet s a korabeli Buda családi titkainak kutatója. A második kötet már az érett férfi hangja, nemhiába kapott helyet kisregényei között az első Szindbád-regény, a Francia kastély.

Az olvasó megismerheti éppen ezekből a könyvekből a „folytatásos”-elbeszéléseket szövő Krúdy Gyulát, ki a kor viszonyainak megfelelően, előbb időszaki lapokban (mint az Új Idők, Vasárnapi Újság, Élet hetilapok, a Világ napilapban, a Magyar Figyelő folyóiratban, a Magyar Színpad műsorlapban) adta közre történeteit, s csak később önálló kötetben. Írói technikája is ennek megfelelő: az állandó eseményesség és a csattanókra kihegyezettség műfaji követelménye a folytatásokban közölt írásműveknek.

A kiadó ezután évenként három kötettel adja meg a Krúdy-sorozat folytonosságát. Jövőre az első írói nagy-korszak novelláinak legjava (1894–1908) jelenik meg, Pókhálós palackok címmel, s Utazások a Vörös Postakocsin, két kötetbe gyűjtve össze valamennyi e témába vágó történetet. A könyvsorozat – a tervek szerint – 1983-ban fejeződik be, az „álmok és realitások” írója halálának 50. évfordulós esztendejében.

Tóbiás Áron

 

(Könyvvilág, 1976/12. /december/ 2. p.)