KRUDY GYULA: A magyar jakobinusok (Népszava).

Majd egy évszázados csend után a Martinovics-féle összeesküvés az első forradalmi kísérlet a XVIII. században. Krudy Gyula Martinovicsnak, az összeesküvés szervezőjének portréját igyekszik megrajzolni ebben a kis regényében. Martinovicsról sok rosszat, de nagyon kevés jót írtak eddig. S a szászvári apát tényleg az az ember, akiről sok mindent el lehet mondani. De azért több annál, hogy egy pár kellemetlen jelzővel el lehessen intézni. Igaz, hogy rendőrkém volt, igaz, hogy a császár kegyeit kereste, igaz, hogy hihetetlen becsvágy égett szívében, de az is igaz, hogy túl mindezen, azon kevesek közé tartozott, akik figyelemmel kísérték a francia forradalom eseményeit és akik megérezték, hogy világraszóló revolució folyik s bele is akart kapcsolódni e nagyszerű mozgalomba. Krudynál épp azt hiányoljuk, hogy ha már a magyar jakobinusokról ír, ezt, az egész összeesküvésben tán leglényegesebb mozzanatot nem emeli ki. Pedig épp a főhősnél nyilvánvaló, hogy tudatában van annak, a magyar állapotokon csak úgy lehet változtatni, ha a magyar jakobinusok szoros kapcsolatba kerülnek a francia jakobinusokkal. Mindezeket nem tudjuk meg a regényből, de kárpótlásul megismerjük a XVIII. századvégi Pest és Bécs polgárságának életét.

Török Bálint

(Új Szántás, 1948/7. /július/ 437. p.)